Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án szombaton. 321 intézkedések is, melyeket annak idején mint a kiegyezés káros tényezőit voltam bátor felsorolni, mind-mind azt bizonyitják, bogy az ország gazdasági helyzete a kiegyezés folytán semmi esetre sem javult. önök igen helyesen szoktak arra utalni, bogy avégből, bogy 1917-ben a gazdasági önállóságra áttérhessünk, fő teltételnek az ország gazdasági erejének megszilárdulását kell tekintenünk. És azt hiszik-e, uraim, vagy elhitethetik-e önök az országgal, hogy a kvótaemeléssel, a terhek folytonos emelkedésével ez elérhető ? (Ugy van! balról.) Avagy azt méltóztatik gondolni, bogy az az uj adórendszer, a melyet a t. miniszterelnök ur inaugurálni kivan és a mely oly nehéz vajúdások között készül a világra jönni, az ország gazdasági helyzetének javulására fog vezetni ? Bocsánatot kérek, ezt bátor vagyok kétségbe vonni. A t. miniszterelnök ur nemrég egy bizottságban a leghatározottabban kijelentette és erkölcsi és politikai reputáczióját kötötte hozzá, hogy az adóreform az országra nézve húsz milliónyi jövedelemcsökkenést fog jelenteni. Ezt én le kívánom szögezni és egy ilyen kijelentéssel szemben nem kételkedem azon, hogy a mit a t. miniszterelnök ur itt tenni szándékozik, az be fog következni. De kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy vájjon ezen húsz millióval, a mennyivel az ország jövedelmei csökkenni fognak, szándékozik-e a kiadásokat is leszállitani ? Ha nem szándékozik leszállitani, akkor honnan fogja azt a hnsz miihót fedezni ? Talán a saját zsebéből % (Derültség és mozgás.) Azt hiszem, joggal kételkedhetem ebben. T. ház! Erre a húsz millióra uj fedezetet keres a miniszterelnök ur és egészen jól tudjuk, hogy hol keresi a fedezetet: (Halljuk !) a fogyasztási adók óriási emelésében. Bocsánatot kérek de ez nemhogy a megigért és szentül fogadott adókiegyenlitést, az igazságos, egyenlő és arányos adózást inaugurálná ebben az országban, hanem az aránytalanságot és igazságtalanságot még fokozni fogja, mert tudvalevőleg közismert tény és talán a miniszterelnök ur sem fogja kétségbevonni, hogy a fogyasztási adó a legszegényebb, legnyomorultabb néposztályt sújtja, arra rója a legnagyobb terhet. (Ugy van !) Hiszen milliomos az ő havanna szivarja és pezsgője után távolról sem fizet annyi adót és visel annyi terhet, (Igaz! Ugy van!) mint az a nyomorult zsellér az ő kapadohánya után, és az a szerencsétlen napszámos az ő pálinkája és bora után, a mit épen az előttem szólott t. kéj)viselő urak felhoztak. Bocsánatot kérek, hogyha ily módon újra a legszegényebb néposztályra kivánja a miniszterelnök ur az uj terheket róni és hogyha ezenkívül a keresetforrások egész sorát akarja valósággal tönkretenni és megszüntetni, pl. a mezőgazdasági kisszeszgyártás, s a gyümölcspálinkafőzés rnegsemmisitésével . . . (Wek&tíe Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Bocsánatot kérek, ezt nem lehet kétségbevonni, t. miniszterelnök ur. Am méltóztassék megczáfolni: legjobban fogok örvendeni, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. hogyha alaptalannak fogja kijelenteni a gyümölcstermő vidékek azon jaj kiáltását, hogy a gyümölcspálinka-főzésre nézve tervezett uj rendszerű adó az egész gyümölcstermelést és pálinkafőzést meg fogja semmisiteni. Ilyen tervek mellett, azt hiszem, senki sem fogja állithatni, hogy ez a nemzeti kormány az ország gazdasági erejét Ígéreteihez képest oly mértékben fogja fokozni, hogy a gazdasági önállóság terére léphessünk. A konklúzió tehát az, hogy a mai rendszer a gazdasági önállóságot, legfontosabb programmpontját nem valósitotta meg, mert nem tudta, vagy nem akarta megvalósítani és a jövőre sem gondoskodik, legalább nem a kellő erélylyel, arról, hogy végre-valahára ez az ország, a melynek a gazdasági önállóság legfontosabb életérdeke, a gazdasági megerősödés útjára lépjen. A gazdasági, belügyi és szocziáüs téren nem látok és senki sem Iát olyan jelenségeket, a melyek a t. kormány iránti bizalmat igazolnák. Kérdeni most már, hogy vájjon a közjogi téren elért sikerek és eredmények olyanok-e, a melyek ennek a kormánynak létjogosultságát igazolják és irányában a bizalmat indokolják ? Molnár Jenő : Ezek ki vannak kapcsolva ! Farkasházy Zsigmond: Igenis, t. képviselőtársam, a közjogi vívmányok kérdése ki van kapcsolva addig, mig azoknak bekapcsolása Ausztria érdekében levőnek nem mutatkozik.A mi kötelezettségek részünkről az u. n. paktum alapján vállaltattak, azokat mi busásan és sokszorosan teljesítettük, az általános választói jog behozatalán kívül. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy a múlt esztendőben egyetlenegy rövid törvénynyel száz milliót meghaladó rendkívüli katonai költségeket szavaztunk meg. Ez az 1907 : XXV. t.-czikkel történt, a mely úgyszólván észrevétlenül, egy sóhaj alakjában ment keresztül e házban és a mely azon száz milliós kiadásokat foglalta magában, a melyek miatt a nemzeti ellentállás terére léptünk, a mely azonban meggátolható lett volna, ha annak idején a vezérek kellő időben gondoskodnak a béke megkötéséről. Nem akarok e miatt szemrehányást tenni, de tény az, hogy azokat a százmiihókat megszavaztuk, azonkívül pedig minden téren folytonos áldozatokat hoztunk, teljesítettünk minden követelést, mert hiszen a paktum kötelezett és becsületesen tettünk eleget e kötelességnek, de eddig az ellenszolgálatoknak semmi legkisebb nyomát sem látjuk. Kérdem, megvalósult-e az a nagy fogadkozással hirdetett elv, melyet a t. függetlenségi párt az ország előtt hangoztatott akkor, a mikor a delegáczióba belement, bogy t. i. megszünteti ennek a delegácziónak a nagyzási hóbortját és valóságos parlamenti bizottsággá szálbttatja azt le ? Megtörtént-e ez, és ha nem, miért nem ? Annak idején a delegáczió eltörléséről beszélt a párt, és ma azt sem tudja elérni, hogy a trónbeszéd és ehhez hasonló komédiák elmaradjanak e bizottság ülései alkalmából. 41