Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

318 33ö. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. konkrét számadatokkal támogattam, megfeleljen. Ő azonban ezt nem tartotta szükségesnek; hogy miért, arra leszek bátor majd beszédem folyamán reátérni. A faktum az, s ezt kimutattam, hogy a múlt év elején ez a t. kormány is 180 milliót halmozott föl és helyezett el a különböző bankokban. Volt alkalmam rámutatni arra is, hogy két esztendei uralkodása alatt csak a rendes kiadások, tehát a nem redukálható állandó kiadások, 150 millióval emelkedtek. 1907-ben 48 millióval emelte a t. pénzügyminiszter ur az állam rendes kiadásait és akkor exorbitánsnak nevezte ezen emelkedést; ebben az esztendőben pedig 103 millióval emelte a kiadásokat, a mely rendkivüli emelkedéssel szemben, azt hiszem, senki sem lesz a házban és az országban, a ki rámutathatna arra, hol rejlenek azon ujabb gazdasági erők, a melyekből ezt az óriási súlyos megterheltetést, a mely 3 és fél milliárdnak felel meg, az ország elő fogná teremteni. En azonban ezt az óriási kiadásemelkedést, a mely természetesen a bevételek szükséges emelkedésével is együtt jár, nem tekinteném abszolúte véve rossznak, helytelennek és gazdaságilag haszonnélkülinek. Elismerem, hogy vannak kiadások, a melyek egy államban avagy egy magángazdaságban nemcsak nem ártanak, hanem használnak. Ha egy gazda 100.000 forintot költ birtokának instruálására, uj eszközökkel, uj jószágokkal látja el azt, belterjesebb gazdálkodást kezd, arra nem lehet azt mondani, hogy az a 100.000 forint a gazdára nézve elveszett pénz. De ha megnézzük, t. ház, hogy ez a 150 milliónyi emelkedés, a melyet a t. liormány a költségvetésbe beállított, mit használ és mire volt szükséges, akkor azt látjuk, hogy ez a kiadásemelkedés, a mely akkor uj terhet ró az ország népére, egyáltalában gyümölosöthozónak nem nevezhető. (Helyeslések a balközépen.) Magában véve a polgári tisztviselők fizetésének emelése 50 millió koronát tesz ki. Megengedem, hogy a tisztviselők fizetésének méltányos rendezése abszolúte véve nem inproduktiv dolog, mert a tisztviselők elköltik jövedelmeiket és ez az ország gazdasági jólétének az emelkedésére szolgál. De a mikor azt látjuk, t. ház, hogy a tisztviselői fizetéseknek ilyen óriási összeggel való emelése semmi egyébre nem vezet, mint az országban levő drágaság emelkedésére, és a mikor ez a fizetési differenczia nem a kereső és a terheket viselő nép jólétét emeli a drágaság arányában, hanem az élelmi uzsorások, a iakásuzsorások és a bankuzsorások zsebébevándorol, (Ügy van ! bal/elől.) akkor ezt az 50 millió tulkiadást gyümölcsözőnek és gazdaságosnak nem tekinthetem. (Helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, akkor, amikor ilyen improduktívnak látszó czélokra a t. kormány tiz milliókat költ, akkor e költségvetésben, a melynek igénybevételére most felhatalmazást kér a t. kormány, a nép közegészségügyének, közművelődésének, közlekedésének emelésére csak tizezreket, százezreket találunk, olyan összegeket, a melyek még a szabadelvű kormány alatt ilyen czélokra forditott összegeket is alig érik el. Előbbeni felszólalásomban részletesebben foglalkoztam evvel, de most is konstatálnom kell, hogy a közegészségügy kiadásai 2—300.000 koronával, a közoktatásügy kiadásai, a melyek a közoktatásügy expanzívvá tételére vonatkoznak, az elmúlt két esztendő alatt 700.000 koronával emelkedtek az 1.400,000.000 koronás budgetben. Ezt elvitatni nem lehet. Es ha a t. közoktatásügyi miniszter ur szükségesnek látta támadásommal szemben miniszterkollégáját védelembe venni, azt ő is kénytelen volt elismerni, hogy az a tempó, a melyben közoktatásunk expanzív fejlesztése terén előrehaladunk, igen csekély mértékben haladja tul a szabadelvű korszaknak ebben az irányban való tevékenységét. Kimutattam azt is, hogy a közlekedésügy, a melyre olyan nagy súlyt fektet a kereskedelemügyi miniszter ur, 16.000 korona dotáczióval emelkedik megyénként. Hogy evvel elhanyagolt közlekedésügyünket, különösen a közutak terén, szanálni lehetne, ezt a kereskedelemügyi miniszter ur maga sem fogja állítani. Csak csodálkozással hallottam, hogy jónak látta megemlíteni, hogy két esztendei kormányzása alatt 16 milliót fordított költségvetésen kivül az utak rendezésére. Bocsánatot kérek, ez az érdem nem őt illeti meg, hanem azt a sokszor kárhoztatott szabadelvű korszakot, mert ez a kiadás az 1904. évi XIV. t.-cz. alapján történt, tehát ennek érdemét a mostani kereskedelemügyi kormány magának nem talaj donithatja. T. ház ! Hogyha közgazdasági állapotaink szanálására ilyen eszközei vannak a t. kormánynak, vájjon ha az állam közigazgatását nézzük, megállapithatjuk-e, hogy javultak a viszonyok a szabadelvű korszak óta ? A szabadelvű korszak alatt meg volt a magyarázata annak, hogy miért szenved az ország milliónyi népe elnyomatás, igazságtalanság alatt; azért, mert erre a közigazgatási szervezetre nem mint közigazgatási funkczionáriusok csoportjára volt szüksége annak a rendszernek, hanem mint korteshadra. Ma ez a feladat nem kellene, hogy a közigazgatási rendszerre háruljon, de azért nem hallottuk, hogy nagyobb igazság, nagyobb elfogulatlanság uralkodnék a közigazgatási rendszerben, mint azelőtt. (Zaj. Halljuk/ balról. Elnök csenget.) És ha nézzük, vájjon a gyülekezési és egyesülési jog, a közszabadságok, a sajtószabadság, mindazon intézmények, a melyek az állam polgárait védik az államhatalom tultengésével szemben, a mostani rendszer alatt biztosabb alapra lettek-e fektetve ; az alkotmánybiztositékok, a melyek ezen intézmények megszilárdítására hivatottak, inauguráltattak-e: csak azt konstatálhatjuk, hogy ha nincsenek is e tekintetben szomorúbb állapotaink, mint a szabadelvű korszak alatt, a mint Vlád t. képviselőtársam mondta, mindazonáltal a hely-