Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

2::> 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. De itt sem lehet megállanom, mert az idők intő szava, szocziális és ezzel összekötött politikai fejlődésünk arra intenek és arra késztetnek, hogy be nem várhatjuk azoknak, a kik most gyermek­korban vannak, nagyobb művelésre való emelését, hanem foglalkozni kivánok és foglalkozom nagyon intenzive és nagyon rendszeresen a felnőttek okta­tásának szervezésével. (Éljenzés.) Ebben a költség­vetésben már e ezélra 50.000 korona van felvéve. 50.000 korona összeget vettem fel, a nélkül, hogy akkor, a mikor ezen összeg beállítását javaslatba hoztam és elértem, még egészen világos képem lett volna arról, hogy azt miként kívánom felhasz­nálni. Javaslatba hoztam csak azért, mert éreztem, hogy ezen a téren tenni kell. Azóta itt már rendszeres előkészítő munkálat folyt a minisztériumban, és kezdenek előttem ki­domborodni a körvonalai a felnőttek oktatása azon rendszerének, a melyet keresztülvinnünk kell, nemcsak azért, hogy az általános műveltséget már a most működő generáozióban terjeszszük, ha­nem azért, is, hogy azoknak a romboló munkáját ellensúlyozzam és ellensúlyozzuk, a kik bennün­ket a felnőttek oktatásában megelőztek. (Élénk helyeslés.) Mert nekem szellemi téren, a szellemi működés és konfliktusok terén az a hitem, hogy ott nem az elnyomás és az erőszak, hanem az egész­séges verseny, az egészséges konkurrenczia, az egészséges erőknek életrehivása és azok működé­sének irányítása által kell dolgozni. Lehetetlen, hogy ebben a nemzetben ne legyenek túlnyomóan, ne bírjanak tulhatalommal az egyes izgatókkal szemben azon elemek, a melyekben a nemzet óriási többségének valláserkölcsi és hazafias fel­fogása él. (Élénk helyeslés.) Ezeknek az erőknek, a melyek a nemzet ezen közös erkölcsi kincsétől telítve vannak, szervezése, felhasználása, a felvilá­gosításnak nagy munkája : ez képezi czélját azon szervezetnek, a melyet létesíteni kivánok, és a mely egyszersmind a legalsó fokon a néptanítók hivatását is ki fogja tágítani, jövedelmeiket is fogja némileg emelni, de nagyban és egészben véve a magyar nemzeti társadalom magyar nemzeti jellegét konszolidálni van hivatva és bennünket az eui-ópai kiilturnernzetek közé emelni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hogy én ezt a dolgot tisztán kormányzati utón tudom-e keresztülvinni, vagy, a mit való­színűbbnek tartok, törvényhozási intézkedéseket fogok-e kérni ebben az irányban: azt pozitive ma még nem tudom megmondani, hanem, hogy a legnagyobb erélylyel iparkodom ezen szervezetet létesíteni, még pedig minél előbb, mert nincs egy óra vesziteni való időnk sem, arról a t. házat biz­tosíthatom. (Élénk helyeslés.) Elhagyva már most a népiskolai oktatás területét, rövidebben beszélhetek az oktatás többi fokozatait érintő kérdésekről. (Halljuk ! Halljuk !) Itt Ballagi Aladár t. barátom két téma : az egyetem és a polgári iskola körül forgott érdekes felszólalásában. Az egyetem autonómiáját, nem mondom, hogy védelmezte, minthogy nekem azt a szándékot nem tulajdonította, hogy azt meg­támadom, de hangsúlyozta. Hát t. képviselőtársam­nak teljesen igaza van abban, hogy az a viszony, a mely az autonóm egyetem és a legfőbb fel­ügyeleti hatóság, a közoktatásügyi miniszter kö­zött létezik, ma nincsen szabályozva és ennek folytán egyes esetekben felmerülnek határszéli összeütközések, a melyeket én, tőlem telhetőleg, kerülök, mert én — hogy ugy mondjam — szer­vüeg a miniszteri omnipotencziával szemben az autonómiának vagyok barátja. (Élénk helyeslés.) Tehát tőlem ez a tendenczia távol áll, és állom azt, a mit az utolsó költségvetés tárgyalása alkal­mával mondtam, hogy a legrégibb időkből kelet­kezett, gondolom, az autonóm kormányzatból reánk maradt, a mai kornak épenséggel meg nem felelő egyetemi rendtartásnak reformját óhajtom keresztülvinni, természetesen épen az egyetem autonómiája iránt való tiszteletből a kezdeménye­zést e tekintetben az egyetemre hagyom. (Helyes­lés.) Foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel, mihelyt az egyetem illetékes tényezői részéről véleményes jelentések birtokába jutok. (Helyeslés.) En tehát azt hiszem, egy elvi alapon állunk és nem veszem rossz néven, sőt helyesnek és méltányosnak tar­tom, hogy az egyetem a maga körében érett meg­fontolással akar csak javaslatokkal a minisztérium­hoz fordulni. Engem tehát nem érhet szemrehányás azért, hogy ezen kérdés ma még rendezve nincs, mert én az egyetem jelentésének vétele után a dolog elintézését tüstént kezembe veszem. (Élénk helyeslés.) Hogy az egyetemi könyvtárnál tarthatatlan állapotok vannak, azt én tudom, mélyen fájlalom és akarok is rajta segíteni. De őszintén szólva, az én koponyám is körül van határolva, (Derült­ség.) meglehetősen sok munkát karoltam most föl egyszerre, ugy hogy lehetetlen, hogy többet az én agyvelőmbe bele lehessen tömni, mint a mennyivel az utolsó évben foglalkoztam. Ezenkívül ez meg­lehetősen súlyos pénzügyi kérdés is, a mely össze­függ általában könyvtáraink rendezésének kérdé­sével, a mi szintén kopogtat ajtónkon. Hiszen csak tegnap vagy tegnapelőtt volt itt egy értekezlet a miniszterelnök ur elnöklete alatt, a hol az Erzsé­bet népakadémia részéről panaszolták föl a köz­könyvtárak siralmas állapotát. Ugyanez a helyzet a múzeumi könyvtárnál is, és általában az egész múzeumi kérdés tehát nemcsak a könyvtár kér­dése, hanem a régiségtár, valamint az egész vona­lon észlelhető tarthatatlan állapotok is megoldást várnak. Tudom én nagyon jól, hogy olyan állapotok vannak minálunk a tudományos és művészi czélok előmozdításában és azok gondozásában, a melyek egy európai kulturnemzet színvonalának még nem felelnek, (ügy van !) Keü is, hogy azokon segít­sünk, de most anyagi erőnket teljesen igénybe veszi az, a mi a mindennapi kenyérhez szükséges (Ugy van !) és ezért lehetetlen, hogy innen elvonva az erőt, oda tegyem azt, a hol bár szintén rend­kívüli szükség van reá, mégis nem oly égetően

Next

/
Oldalképek
Tartalom