Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos äíés 1908 májas 30-án, szombaton. 313 arra, hogy az országot uj alapokra helyezzék ? Látunk mi a kormány tényei közt egyetlenegy olyant, a mely a tömegeket előkészítené, a mely lehetőséget nyújtana nekik, hogy ugy legyenek képesek élni a nyerendő joggal, a mint kell ? Látunk valami igyekezetet az egyesülési és gyülekezési jog kodifikálására ? Nem, sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy e téren is a rendőrállam minden kinövése tapasztalható és annak minden hátránya érezhető. . Könnyű bizonyítékokkal előállani; hiszen maga a belügyminiszter ur kinyilatkoztatta, hogy ő érvényesiti Hieronymi azon rendeletét, a mely a román pártalakulás ellen irányul. Hogy áll ez a kérdés a jog szempontjából ? Az 1879 : XL. t.-cz. 1. §-a jogot ad a miniszternek, hogy miniszteri rendelettel kihágást statuáljon. A törvény azonban korlátozza a miniszter jogát, mert ugy a miniszteri rendelet, mint a szabályrendelet csupán valamely rendőri intézkedés megszegését minősitheti kihágásnak, vagyis a miniszter csak rendőri tilalom áthágását minősitheti kihágásnak. Ámde ez a miniszteri rendelet azt mondja : En rendőri intézkedéssel megtiltom a román pártalakulást. Lehetséges ez alkotmányos államban ? Nem, csak rendőrállamban. (Zaj.) De lássuk ennek az intézkedésnek ne csak törvénytelenségét, (Zaj. Elnök csenget.) hanem teljes alkotmány talanságát és ellenkezését minden józan észszel és parlamentáris elvvel. Ha joga van a miniszternek ilyen rendelet kibocsátására, akkor mi ennek a következménye ? Az volna a következménye, hogy rendőri tilalmat állítson fel arra nézve is, hogy a választók olyan képviselőjelöltre adják le szavazatukat, a ki a belügyminiszter által eltiltott párt tagja ; sőt ki kellene terjesztenie a tilalmat arra, hogy ilyen párt programmjával valaki a képviselőházba bekerülhessen. Vagyis, ha a miniszter ur le akarja vonni rendeletének konzekvencziáj át, büntesse a választókat, a kik ilyen képviselő jelöltre szavaznak és büntessen minket, mert egy ilyen pártnak elveivel és programmjával lépünk fel. Hiszen e nélkül illuzórius az egész. De tovább megyek. Tudjuk azt, hogy jelenlegi törvényeink értelmében a kihágási bíráskodás a közigazgatási tisztviselők hatáskörébe van utálva. Utolsó fórumként kihágási bíráskodás esetén maga a belügyminiszter intézkedik. Tehát micsoda garancziánk van arra vonatkozólag, hogy egy belügyminiszter nem fog akármilyen törvénytelen rendelettel egy kihágást statuálni, a mely rendelet érvényessége felett dönteni és határozni ő van hivatva és azt, mint utolsó fórum applikálni szintén jogosult ? Hát jogállam-e az, a hol a jogi élet ilyen nagy mezején úgyszólván a miniszteri önkény uralkodik ; ott, a hol abszolúte nincs jogorvoslat a miniszteri önkénynyel szemben ? De ha önök szankczionálják ezt az elvet, azt hiszik-e, hogy ki van zárva annak lehetősége, hogy jönni fog egy belügyminiszter, a ki azt fogja mondani, hogy rendőri tilalmat állitok fel arra vonatkozólag, hogy valaki a függetlenségi pártnak KÉPVH. NAPLÓ, 1906 1911. XIX. KÖTET. tagja legyen, mert hiszen a programmja ellenkezik a kiegyezési törvénynyel, az egy törvényellenes párt, az törvényt akar megváltoztatni, és azt fogja mondani, hogy kihágást képez az, ha valaki függetlenségi párti ? A mostani jogszabályok értelmében ugyancsak a belügyminiszter fog határozni az ő rendeletének törvényessége tekintetében, ugyancsak ő fogja azt applikálni. önök az alkotmányt akarják biztosítani. Hát micsoda alkotmánybiztositék az, és lehet-e ott alkotmánybiztositékról egyáltalában beszélni, a hol a lehetőségét megadjuk ilyen önkényes eljárásnak ? Valóban nem értem Kristóffyt, hogy miért nem jött rendeletekkel, miért nem állapította meg kihágásnak azt, ha valaki a kormányt szidja, vagy ha valaki propagandát csinál arra vonatkozólag, hogy meg nem szavazott adókat ne szolgáltassanak be ? Ezt a jelenlegi törvény értelmében meg lehet csinálni, erre megvan a lehetőség, mert nincs más fórum, a mely a rendelet törvényessége tekintetében határozatot hozhasson és azt applikálja, mint a belügyminiszter. Jövőre tehát megtörténhetik, hogy a belügyminiszter ki fog adni ilyen rendeletet és akkor el fogják csukni Ugron G-ábort, mert szidja a kormányt, vagy esetleg Nagy Dezső képviselő urat. (Derültség). Én azt hiszem, hogy azt az országot, a hol az alkotmány a végrehajtó hatalomnak ilyen önkényére jogos alapot ad, nem lehet jogállamnak tekinteni, hanem a rendőrállam legrosszabb specziesének. (ügy van ! a középen.) És nem elég, hogy ezen a téren a jogalkotó hatalom együtt van a végrehajtó hatalommal, most az uj büntető novella értelmében a közigazgatási hatóságokat még a kegyelmezési joggal is felruházzák. Szép jogállam az ilyen : azt hiszem azonban, nem fogja senki sem irigyelni tőlünk. A kulturállaninak négy kelléke van, de mind a négy kelléket nélkülözzük Magyarországon. Az első kellék az, hogy az állami kényszer és uralom ne önkényesen, hanem törvényes formában hajtassék végre. Ennek konzekvencziáj a az, hogy a tisztviselő ne ura, hanem szolgája legyen az államnak. Bredioean Koriolán : Szolgája legyen a népnek! Vlád Aurél: A második konzekvencziáj a pedig az, hogy a középosztály, helyesebben : az uralkodó osztály — mert hiszen egy vezető osztály . . . Gaal Gaszton : Ez nem áll! Vlád Aurél : . . . mindenütt van és mindenütt lesz — ne privilégiumok, ne kiváltságok alapján gyakorolja ezt a vezetést, hanem természetes kulturális és erkölcsi fölényének eredményeként. Hogyan állunk mi ebből a szempontból? A vármegyére azt mondják, hogy az autonóm testület. Azt mondják, védőbástyája az alkotmányosságnak, (ügy van !) Az én véleményem szerint, ha igazán, elfogulatlanul becsüljük, meg a szolgálatot, a melyet a vármegye nyújt azt kell mondanunk, hogy ezek az autonóm testületek nem az alkotmányosság védőbástyái, hanem a rendiség megnyilatkozásai. (Ellenmondások a bal40