Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

312 335. országos ülés 1908 májas 30-án, szombaton. tum értelmében, hogy a katonatisztek fizetése fölemeltessék. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy maga az a tény, hogy a kormány progammját kiegészítő paktum most, két év múlva, sem ismeretes a képviselőház előtt, de ismeretlen a nagy közvélemény előtt is, már magában véve imparlamentáris és alkotmányellenes eljárás. Mindenki, a ki ennek az átmeneti kormánynak megalakulását figyelemmel kisérte, azt hitte, hogy ez egy szünetet jelent annak a küzdelemnek a terén, a melyet eddig vívtak itt az országgyűlésen és hogy az elejét fogja venni annak a küzdelemnek, a mely a törvényhozás két faktora között folyt. Mi kívántatott eddig a t. függetlenségi párt részéről és voltaképen mit hangoztatott az mindig a régi rendszerrel szemben ? Azt, hogy ezt az országot nem a saját akarata, nem a választóközönség többségének akarata szerint kormányozzák, hanem hogy a szabadelvű párt Bécsből kapja a maga programmját, ennek a programmnak az alapján toboroz magának többséget és igy azután alkotmányellenesen, illetőleg az alkotmány szellemének meg nem felelő módon kormányozta az országot. És mit látunk, t. képviselőház % Talán változott a helyzet most ? Hiszen maga az uj pártalakulásnak a kísérlete, maga az a körülmény, hogy ennek az uj pártalakulásnak a programmját előre be kell mutatni ö felségének, illetőleg a törvényhozás másik faktorának beleegyezését kell ahhoz kikérni és attól függ voltaképen az egész uj pártalakulás, — a mely véleményem szerint konzervatív-klerikális színezetet fog nyerni — mondom, attól függ, hogy ez a programra, a melyet igy felterjesztenek, jóváhagyást nyer-e vagy sem : maga ez igazolja állitásom helyességét. S épen a függetlenségi párt, a mely mindig ellenezte azt, hogy a kormányok a törvényhozás másik falctorának beleegyezésétől tegyék függővé a programmokat, ugyanaz a függetlenségi párt most ugyanabba a hibába esik és ugyanerre vállalkozik. Azt hiszem, ezek a tények azt mutatják, hogy eltérve attól a felfogástól, a melyet önök mint ellenzék hangoztattak, a mely szerint minden a nemzet akaratától függ, ezzel ellenkezően azt tapasztalják most, hogy minden hatalom a királytól jön. Nem akarok ezzel a kérdéssel hasszabban foglalkozni, de nem mulaszthatom el, hogy egy tényre ne figyelmeztessem a t. többséget; arra, hogy a csalódásban ringatóznak akkor, a mikor azt hiszik, hogy ilyen módon az ország függetlenségének útját egyengetik és hogy igy Magyarország függetlenségének útját ki lehet éjüteni. Hiszen a költségvetés tárgyalása alkalmával elhangzott itt Nagy Emil t. képviselőtársam nagyszabású beszéde, a melynek értelmében meg akarja csinálni Magyarország függetlenségét, csakhogy nincsen meg hozzá az építési engedélye. És kitől kell ezt az építési engedélyt megszerezni? A királytól, vagy — a mint önök régente mondották — a császártól. Hát komolyan hiszi ezt valaki ebben az országban, hogy a király bele fog. nyugodni abba, hogy a kiegyezési törvény megváltoztattassék ? Azt hiszik önök, hogy a király beleegyezésével csinálhatnak tényleg függetlenségi politikát ? Ha önök azt hiszik, akkor csak ringatózzanak tovább ebben a reményben. (Zaj.) A mi pedig az alkalmazkodást illeti, természetes, hogy ilyen nagy átalakulások végbemenetele a hatalmi tényezőktől függ. Ha az az áramlat lesz erősebb, a mely Magyarországot valóban függetlenné akarja tenni, akkor Magyarország függetlensége valóban meg lesz ; ha pedig az az áramlat lesz hatalmasabb, a mely a közösséget akarja fentartani, akkor az nem lesz meg és a gyengébbnek nem marad más hátra, mint alkalmazkodni! A jelenlegi rezsim rendszerváltozást hirdetett. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy lényegileg semmi sem változott, sőt ha valami változás van, ez a jelenlegi rezsimnek csak hátrányára következett be. A bizonyítással sem fogok adós marad. A költségvetés minden egyes tétele ridegen bizonyítja nekünk az osztályállam jellegét. A költségvetésből azt a konkluzumot vonhatjuk le, hogy a mig az uralkodó osztályok lehetőleg arra igyekeznek, hogy mentől kevesebb adót fizessenek és a fogyasztási adók túltengése révén — mert a fogyasztási adó megfordított progresszív adó — az állam terheit a szegényebb néposztályra ruházzák át, addig az állami jövedelmek legnagyobb részét nem a szegény néposztályok javára fordítják, hanem azt, a mi a militarizmus szükségleteinek fedezése után fenmarad, az uralkodó osztályok előnyére használják. Itt vannak a horribilis fizetések és nyűg-, dijak. Az állami hivatalok, a melyek az áUam érdekében szükségesek, nem feleslegesek, de van számos felesleges állami hivatal is, a mely nem az állam érdekében való. A költségvetésben az uralkodó osztályok kulturális és művészeti igényei is mind kielégítést nyernek, viszont nagyon kevés az, a mi a szegényebb néprétegek érdekére fordittatik. Természetes ez akkor, a mikor a létező törvények úgyszólván kizárólagos jogokat biztosítottak egy kiváltságos osztálynak, a melynek kezébe adják a közigazgatást és törvényhozást; ezt a hatalmat ez az osztály arra fogja felhasználni, hogy az állami költségvetés keretében a saját igényeit elégítse ki, hogy minél kevesebb terhet viseljen és hogy a terhek legnagyobb részét áthárítsa azokra, a kik az államhatalom és a törvényhozás létrehozatalában szerepet nem játszanak. A mai rendszer szerint, ha az uralkodó osztály tagja tönkremegy, az állammal vagy a vármegyével szemben fellép azzal az igénynyel, hogy neki hivatalt adjanak; a kormányzat e követelés elől nem képes kitérni, mert gyenge hozzá, és mert maga a helyzet olyan, hogy kénytelen ezt az igényt kielégíteni. Ha a tönkrement birtokosnak maradt még egy kis vagyonkája, az államhoz fordul, vegye meg jó drágán hazafias czélokra, telepítési 'czélokra.' Minden téren érvényesül tehát az osztályurálom. És hogy állunk a választói reformmal és azokkal az előkészületekkel, a melyek hivatva vannak