Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

304 :í3i. országos ülés 19Í Én az egész büntetőjog kérdésében az egyik nagy büntető] ogászszal, Bemerrel tartok, a ki azt mondja, hogy a büntetőjogban a fő czél az, bogy a büntetés elég legyen, és pedig elég legyen a bűncselekmény szempontjából, de elég legyen az egyén szempontjából is. Hogyha az a biró ezt az elvet követi, ha őt minden ítélethozatalnál ez a szempont vezeti, akkor eltalálja azt a helyes utat, a mely az egyént is megnyugtatja, és a mely a társadalmat sem fogja fellázítani a bírói ítéletek ellen. Különösen pedig, t. ház, a kiskorúakkal, a fiatal korú bűnösökkel szemben kell hogy ez a szempont irányítsa a bíróságot. A biró kezébe tágkörii hatalom van lefektetve, rendelkezésre áll a próbára tevés, a dorgálás, a javító-nevelés és a fogház ; ezek között választhat a biró, ugy, a mint esetről esetre meggyőződése szerint helyesnek tartja. De az az egy szempont kell, hogy vezesse, hogy a büntetés elég legyen. És ennél az elégnél tekintetbe kell vennie annak a fiatal bűnösnek korát, neveltetését, azokat a viszonyokat, a melyek között felnőtt és azokat a körülményeket, a melyek között a bűncselekményt elkövette. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tartom humánusnak, nem tartom igazságosnak, hogy csavargás esetén azt a szegény kiskorút ne szabadjon megdorgálni, próbára bocsátani, hanem egyenesen be kelljen zárni. (Ugy van f) Ez ismét ellenkezik az egész törvény szellemével, vagy pedig én nem fogtam jól fel a törvény szellemét. Azt hiszem, t. ház, hogy azért akarjuk ezt a törvényt megalkotni, hogy az életnek ezeket a kicsiny védetlenjeit mentsük meg, irántuk szeretettel, gondossággal, járjunk el, és igyekezzünk őket a tisztességes élet számára megnyerni. (Tetszés.) Már most ennek a javaslatnak rideg intézkedése kimondja azt, hogy enyhébb büntetésre számot nem tarthat az olyan kiskorú, a ki csavarog. Én nem hiszem, hogy ez ne volna méltányos, mert hiszen ezek szerencsétlen, szegény elhagyatott gyermekek, a kiket máskép kell kezelni. Nem hiszem, hogy a miniszterek fiai csavarognának; (Derültség. Ügy van !) itt arról a szegény elhagyatott gyermekről van szó, a kiknek szülei az élet taposó-malmában dolgoznak, vagy a ki egyáltalában nem is tud szüleiről, a senki gyermeke. Az ilyen gyermek, hogyha csavarog, hogyha koldul, azért teszi, mert mindennapi kenyerét még nem tudja munkával megkeresni. Hát ezt már megdorgálni sem szabad ? Hát nem szabad ezekhez egy jó szót intézni, hanem egyenesen le kell zárni, mint, az apagyilkost ? (Mozgás.) A törvény parancsolja, hogy nem lehet próbára bocsátással büntetni, mert megjavulást úgysem lehet várni telük. Hát, t. ház, látszik ismét, hogy ezt a törvényt elméleti emberek szerkesztették. Azt hiszik, hogy a ki csavarog, az már javíthatatlan. Ök nem ismerik az élet gondját, nem tudják, mit jelent az, a mikor a szegény gyermeknek nincs meg a betevő falatja, tehát kénytelen koldulással, apró bűncselekménynyel megszerezni mindennapi kenyerét. május %y-én, pénteken. Tisztelettel kérem, hogy a törvénynek ezen rideg, embertelen intézkedését méltóztassék kihagyni. (Helyeslés.) Áttérek már most a harmadik módosításra, helyesebben a harmadik uj intézkedésre, arra, a mely a kerítés vétségének és bűntettének meghatározására vonatkozik, és azt büntetni rendeli. Tisztelettel kérem itt a képviselőházat, hogy ha már a külföldi példákra szeretünk hivatkozni, fogadjuk el itt is a franczia törvényt. A franczia törvény, a mely hasonló cselekményekről intézkedik, kimondja, hogy hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal büntetendő az, a ki az erkölcsiséget azzal sérti meg, hogy 21 éven aluli, akár himnemü, akár nőnemű kiskorúak kerítésével foglalkozik, őket elcsábítja, vagy a kerítést lehetővé teszi. Ha bünteti ez a törvény azt, a ki tisztességes nőt házasságon kívüli nemi közösülés, vagy fajtalanság czéljából más részére megszerez, épen ugy kell, hogy büntesse azt, a ki házasság ürügye alatt a maga számára szerez meg. (Mozgás.) Az ilyennek én kegyelmet nem adok. Nem tartom igazságosnak egy jogállamban, hogy a míg az a szerencsétlen nő, bűnének súlya alatt, gyermekét öli meg, vagy pedig magát pusztítja el, addig kaczagva mehessen tovább az a pantallos gavallér és nevethessen a törvény felett, a mely nem intézkedik az ő megbüntetéséről A ki elég lelketlen arra, hogy egy szegény elhagyott leányt házasság ürügye alatt elcsábítson, azzal szemben én nem ismerek kíméletet, azzal szemben igenis, követelem, hogy a törvény teljes szigora alkalmaztassék. (Ugy van ! Helyeslés a baloldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház! Mert hiszen itt is kiket védünk ? Az életnek szegényeit, az élet elhagyottait, a kikre elég felügyeletet nem tudtak gyakorolni, a kik magukra vannak utalva, maguk kénytelenek megszerezni mindennapi kenyerüket. Az ilyen elhagyott szegény leányok vannak kitéve száz és száz csábítási kísérletnek, ostromnak, és ha akad olyan lelketlen ember, a Id felhasználja a leánynak hiszékenységét, a ki házasságot ígérve követi el a bűnt, hát én az ilyennel szemben a legszigorúbban járnék el és a franczia törvény mintájára, példájára kimondanám, hogy a csábító szintén bűncselekményt követ el, a miért méltán büntetendő. (Helyeslés.) Soha jobban nem fáj a lelkem, t. ház, mint mikor a törvényszéken olyan jeleneteket látok, hogy az anya, a ki a szégyentől, a társadalom Ítéletétől félve, megöli magzatát, a vádlottak padján ül; az j^edig, a ki a főbünös, a hallgatók soraiban mosolyog és czinikusan nézi szerencsétlen áldozatát. Ez, t. képviselőház, a humanizmus felfogásával, követelményeivel nem egyeztethető össze, épen azért nagyon kérem a t. igazságügymimszter urat, hogy erre vonatkozólag egy uj szakaszt méltóztassék beiktatni a törvényjavaslatba. (Helyeslés.) T. képviselőház! A mi a törvényjavaslatnak