Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-334
334. országos ütés 1908 május 29-én, pénteken. 303 alkalmazhatja a büntetés feltételes elengedését, hanem a 3 hónapot meg nem haladó fogházbüntetéseknél is. Ebben az esetben a bíró szabadabb keretek között mozoghat és érvényesítheti meggyőződését. Nagyon helyesen jegyezte meg egyik büntetőjogászunk, hogy az igazságszolgáltatás legnagyobb veszedelme az, hogy a bíró lelkiismerete összeütközésbe jön a fennálló törvény rendelkezésével s e harczban sebesülten ott marad vagy a törvény iránti tisztelet, vagy a biró igazságszeretete; de akármelyik, ez az állam érdekeinek szempontjából nagy veszteséget jelent. Azért nem szabad ilyen helyzeteket teremteni, a mikor a bíróságnak, a mint Bródy t. képviselőtársam mondotta, vérző szívvel kell kihirdetnie az ítéletet. Azt hiszem, az igen t. előadó ur mint biró gyakran lehetett abban a helyzetben, hogy nem jó kedvvel hirdette ki az ítéletet, de kötötte őt a törvény imperativ rendelkezése ; így ő szívesen járulhat olyan módosításhoz, a mely a biró bölcseségére hivatkozva, szélesebb keretekben engedi őt mozogni. Azt hiszem, elég részletesen foglalkoztam a büntetés felfüggesztésének kérdésével. En a hibát abban látom, hogy a törvényjavaslat szerkesztői elméletileg igen jó jogászok lehettek, de nem volt elég gyakorlati érzékük. Az aggályok, a melyekre rámutattam, mind kiáltó sérelmek. Ezeket orvosolatlanul nem szabad hagyni. Ilyen kérdésben, a hol szakszerű vita folyik, remélem, nem a pártpolitikai szempontokat méltóztatnak nézni ; mert nagyon szomorú lenne és a parlament nívójának nagyon alacsonyra szállását jelentené, ha ilyen kérdésekben is azt néznék, hogy azt az egészséges indítványt melyik párt tagja nyújtotta • be ; azt hiszem, ilyen kérdésekben, ha az az indítvány egészséges és helyes, azt egyértelmüleg el kell fogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Kelemen Samu : Csak helyes legyen az indítvány. Nagy György: A fiatalkorú bűnösökre vonatkozó rendelkezésekre nézve is van egy pár megjegyzésem. Elsősorban helyesnek tartom, a mit, azt hiszem, a szentpétervári börtönügyi kongresszus határozataiból vett át a törvén} 7 ]avaslat, hogy a kiskorúnak nem belátási képessége, hanem értelmi és erkölcsi fejlettsége szolgál irányadóul. De egy lépéssel tovább kellett volna menni és a korhatárt 12 évről a 14. életévig kellett volna kiterjeszteni, annál inkább, mert a magyar jogászvilág többsége is e mellett a korhatár mellett nyilatkozott. A baj itt is az, hogy átvettük az angol-amerikai rendszer egyes intézkedéseit, a nélkül, hogy megfelelő biztosítékaink lettek volna. így a próbárabocsátás tisztán amerikai intézmény. Csakhogy Amerikában van egy tisztviselő, az u. n. probation ofncer, a ki egyenesen arra a czélra van kirendelve, hogy felügyeletet gyakoroljon, nálunk ellenben ilyen intézmény nincsen, hanem, azt mondja a törvényjavaslat, a felügyelet rábizatik majd egy e végből szervezendő hivatalra. Szeretném, ha a miniszter ur annak a hivatalnak a szervezetét bemutatná, hogy Ítéletet mondhassunk felette, hogy lássuk, vájjon az a maga összeállításában alkalmas lesz-e arra, hogy kellő felügyeletet gyakorolhasson a kiskorú bűnösök felett. Azután, t. képviselőház, létesiti ez a törvény a javító nevelést. De itt is külföldi példa után menve, nem disztingvál elég helyesen. Ebben, azt hiszem, Svájcz jár elől példával, ott megvan a bűnösök javító nevelése, de kétféle alakban : indusztriális és reformatorius nevelés. Az egyiknek czélja tisztán a javító, a másiké pedig a büntetve javitó nevelés. Nálunk is különbséget kellene tenni már csak azért is, mert e törvényjavaslatban intézkedés van arra nézve, hogy ne csak azok utasíttassanak javitó nevelésre, a kik még fogházban nem voltak, a kiknél tehát itt kezdődik magának a javításnak a rendszere, hanem azok is, a kik már fogházbüntetést szenvedtek el, ugyanezekbe az intézetekbe kerülnek. És én ebben nagy veszélyt látok. Itt kellene a disztinkcziót megtenni. Létesíteni kellene a két intézet közti különbséget, az intézetek szervezésénél, beosztásánál, felügyeleténél figvelemmel kellene lenni erre a kétféle szempontra, és egészen máskép kellene berendezni a tulajdonképeni javítóintézeteket, az indusztriális czélokat szolgáló intézeteket, mint ezeket a reformatorius intézeteket. Én azt hiszem, hogy ha megállapítjuk ezt a két kategóriát és az egész vonalon keresztülviszszük, elérjük azt. hogy a törvényjavaslat áldásos, üdvös hatása igenis érezhető lesz. Másfelől szomorú dolog, és ebben már nemcsak a törvényhozást lehet hibáztatni, hanem a társadalmat is, hogy a patronázs-ügy nálunk csecsemőkorát éli. A törvényhozás érzéktelen volt e szocziális kérdés iránt. Az egész szabadelvű rendszer alatt közjogi viták folytak. A függetlenségi és 48-as párt jogos, igazságos, törvényes álláspontját a császári hatalommal megerősödött szabadelvü-párt mindenuntalan visszaverte, és a míg ezek a harczok folytak, a függetlenségi és 48-as párt részéről igazságos alapon, addig nem maradt idő szocziális intézkedések megtételére. (Igaz ! Ugy van !) Nagy Emil: Nem volt szocziális érzékük. Nagy György: T. ház! Igaz, lehetett volna, ha lett volna a szabadelvű-pártban szocziális érzék ; igen helyesen mondja azonban Nagy Emil t. képviselőtársain, hogy nem volt szocziális érzékük, hanem csak azt nézték, hogy a mandátumot milyen eszközökkel lehetne biztosítani. T. képviselőház! A patronázs-ügyet szintén szervezni és rendezni kell, és meg kell hoznunk rövid időn belül a gyermekvédelmi törvényt, a melynek üdvös intézkedéseket kell tartalmaznia, olyanokat, a melyek harmóniában a büntetőtörvénykönyv intézkedéseivel lehetővé teszik, hogy a fiatalkorú bűnösöket meg tudjuk menteni a tisztességes élet számára, és hogy őket a társadalomnak hasznos, derék, számottevő polgáraivá neveljük.