Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

354. országos ülés 1908 május 29-én. pénteken. 297 latnak nem minden egyes tételét tartom olyannak, a mely a logikának szabályait szigorúan megállja. (Mozgás.) Mert akkor, a mikor ez a törvényiavaslat ugy kontemplálja a fokozatokat, a retortákat, hogy az a fiatal bűnöző, először, ha lehet, dorgáltassék meg, és ha ez elég neki, ne történjék vele több semmi más, ha pedig ez nem látszik elégségesnek, akkor próbaidőre küldessék, és ha ez sem felel meg a czélnak, akkor javítóintézetbe utaltassék, s csak a legvégső esetben kerüljön a fogházba : akkor én nem tartom helyesnek a törvény azon intézkedését, hogy mikor ezt a legutolsó remédiumot használják vele szemben, mikor már fogházbüntetésre Ítélik és annak a szenvedését kell neki kiállani, még ezen fogházbüntetés elszenvedése után őt újból, ismételten javitóba küldhetik. Mert, t. ház, hogy azt, a kivel szemben ezek az összes retorták nem voltak elegendők, a kivel szemben ahhoz kellett nyúlnia a büntető igazságszolgáltatásnak, hogy fogházba csukják, még külön büntetni lehessen azzal, hogy javitani is elküldik, a mikor pedig javulásának remélhetésére már alig van inditó ok : ez illogikus. Á törvényjavaslat itt talán jobb még, mint én akarok lenni, mert a törvényjavaslat még a fogházban levőt is javitani akarja, holott én azt mondom, hogy a fogházban levővel szemben a ja vitás már nem alkalmas eszköz. Talán még sem logikus intézkedés az, hogy a fogházbüntetés után az illetőt újból javitó nevelésre küldjék. Ezen megjegyzéseim a fiatalkoruakra vonatkoztak. Ugyancsak ezzel kapcsolatban arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy mindazokat a hibákat és hiányokat, és magának a magyar közéletnek azt a kiépitetlenségét, a magyar törvényekben mutatkozó hézagokat, a melyek minden téren megnyilvánulnak, lehetőleg a végrehajtási rendeletekben, a melyeknek megalkotására a törvény az igazságünyi és a belügyminiszter urakat felhatalmazza, megszüntetni, illetőleg a megfelelő intézkedéseket megtenni méltóztassék. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat nagy előrehaladás a magyar büntetőjog tudományának életében. Azt hiszem, hogy ugy a feltételes elitélések, mint a fiatalkoruakra való intézkedések alkalmasak lesznek arra, hogy itt egy uj generácziót neveljenek, és alkalmasak lesznek arra, hogy azok a fiatal, könnyelmű bűnösök, a kiket a szenvedély pillanatnyi behatása, a nyomor, a nélkülözés, avagy nagyvárosban — mint Budapesten — tréfa vagy hecz juttatott a börtönökbe, ilyen javitó nevelés által, ezen humánus intézkedések által vissza lesznek adhatók az életnek, a becsületnek, a társadalomnak. A javaslat ezenkiviil más, helyes intézkedéseket is magában foglal. Harmadik fejezetében a kerítésnek bűncselekményét is szabályozza és igy megoldja azt a kérdést, hogy a hungarák ezentúl büntetlenül ne legyenek a külföldre szállíthatók. Ez nevezetes ujitás a törvényben, valamint nevezetes az a rendelkezés, a mely a pénzhamisításról szól; de különösen fontosak a loKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. pásra vonatkozó intézkedések, a melyeknek hiánya már eddig is sokszor fakasztotta a birót arra a panaszra, hogy vérző szívvel kell a bűncselekményt kimondania, vérző szívvel kell az illetőkre a büntetést kiszabnia. En mindezen intézkedésekből azt látom, hogy Magyarország ez utón is egy lépéssel a művelt nyugathoz csatlakozik. Azt látom, hogy ez a törvényjavaslat jelzője, útmutatója kezd lenni annak az iránynak, a mely a hazafiságot nem a szavakban keresi és igy talán be fogja szüntetni azt a hazafiságot, a mely csak verbáüs és rá fog lépni a reális hazafiság terére. Ez a törvény még nem minden, ez még csak szándék ; de a mikor a szándék ily tettekben nyilvánul, én örömmel fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Vertán Endre Jegyző : Nagy György ! Nagy György : T. képviselőház ! A kriminálpolitika terén már régibb idő óta két iskola vivja egymással a harczát. Az egyik iskola a klasszikus, vagy helyesebben dogmatikus iskola. Ennek az iskolának a hivei a kódex dogmáihoz ragaszkodnak, attól nem tágítanak, nem annyira a törvény szellemét, mint betűjét magyarázzák. Ennek az iskolának hívei elsősorban a társadalmat védik az egyén ellen. (Mozgás. Halljuk !) Eősulypontja tehát a társadalmi érdekek megvédésén nyugszik. A klasszikus iskola hivei magát a bűncselekményt nézik és a büntetés kimérésekor tulaj donképen magát a bűncselekményt büntetik. Ezzel szemben ott van a másik iskola, a melynek több alosztálya is van; az ujabb iskolák, a melyeknek tanítómesteréül ujabb időben Listet ismerték el. Ez az iskola az egyént állítja a lcriminálpohtika központjába ; az egyént akarja büntetni s a büntetést ugy óhajtja szabályozni, hogy azzal az egyén vegye el méltó büntetését és igyekszik a társadalom és az egyén érdekét összhangzásba hozni. (Élénk helyeslés.) Én is ennek az iskolának vagyok hive. Hosszú időn át egyik iskola tábora se tudott a másik felett győzelmet aratni és nekem az a benyomásom, hogy az a törvényjavaslat, a melyet az igazságügyminiszter ur a mi nagy örömünkre tárgyalás végett előterjesztett, tulaj donképen a két iskola közötti kompromisszum eredménye. Sem az egyik, sem a másik iskolának nincsenek ebben tökéletesen lefektetve és megvalósítva az elvei. Büntetőtörvényünk módosításának kérdése még a 80-as évekbe nyúlik vissza. Fabinyi Teofil volt igazságügyminiszter már 1880-ban összehívta az első ankétet, a melyen megbeszélték, hogy melyek legyenek azok a módosítások, javaslatok és változtatások, a melyek a változott idők szellemének minden tekintetben megfelelnek. A közvélemény egy pillanatig sem szűnt meg döngetni a törvényhozás kapuját, hogy a modern szellemű 38