Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

33k. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. 287 cselekmény fogalmát. (Ugy van !) és ez különösen abból származik, mert a tévedésbe ejtett és a káros személynek azonosságát követeli. Kelemen Samu : A gyakorlat túlenyke. Bakonyi Samu: Hát, t. ház, ka a Curia egyes esetekben eltért is a törvénynek ezen diszpozicziójától, bocsánatot kérek, az ellenkező gyakorlat felel meg a tételes törvénynek és én nagyon veszedelmesnek tartom azt, ka egy törvénynek a pozitív rendelkezéseivel szemben a biróság, a mely a törvényt köteles alkalmazni, de lege ferenda csinál joggyakorlatot, mert hiszen az mindig csak erőltetett törvénymagyarázattal, logikai gimnasztikával és jogművészkedéssel lehetséges. Én arról vagyok meggyőzőive, hogy viszont — mégha a másik, ellenkező áramlattal, a liberális jelszavak üres hangoztatásával ellentétbe kerülnek is — a modern jogi gondolkodással a büntető törvény ebbeli rendelkezéseinek fentartása egyáltalában össze nem egyeztethető. Hiszen, t. ház, vessünk csak egy pillantást a külföldi törvényhozásokra. Ott van a franczia, a belga, a németalföldi, az olasz törvény; de ott van maga az a törvénykönyv, a mely a magyar büntető törvénykönyv létrej ötté előtt keletkezett, és a mely ennek sok tekintetben mintául szolgált: a német büntető törvénykönyv, a melynek 265. §-a, mint jól tudjuk, a csalást hivatalból üldözendőnek mondja, és csak bizonyos esetekre teszi inditványi bűncselekménynyé. És azután ott vannak a büntető jogtudomány német művelőinek legjelesebbjei : Hölseimer, Oppenhof, de különösen Liszt, a ki határozottan kijelenti, hogy a csalásnak nem lényeges ismérve a tévedésbe ej tettnek és a káros személynek az azonossága. Ez a helytelen intézkedés teszi lehetővé hogy több olyan cselekmény, a mely ugy az elkövetés indokának aljasságára nézve, mint az okozott kár nagyságára nézve és magára a kivitel fortélyosságára nézve nem különböző, teljesen egyenrangú a 379. §-ban meghatározott csalásnak a mértékével. T. képviselőház! Másik nagy hibája a csalásról szóló, érvényben levő rendelkezésnek az, hogy a hivatalból való üldözést csak bizonyos szűk körre szoritott esetekben ismeri, nevezetesen a 381. §-ban meghatározott esetben, a mikor a közhivatalnoki, közmegbizotti jellegnek a színlelése esetén, vagy pe ig a közmegbizott által elkövetett cselekmény esetén és a visszaesés, még pedig a kétszeri visszaesés esetén rendeli el a csalásnak hivatalból való üldözését. E mellett, t. képviselőház, az inditvány visszavonhatósága is fennáll. Mindez a két körülmény fokozza az igy előállott helyzet romboló veszedelmét. Én tehát a leghatározottabban a mellett vagyok bátor állást foglalni, a mint azt tettem volt az igazságügyi bizottságban is, hogy ha már most nem lehet, a büntetőtörvénykönyv reviziójának a keretében kell a csalásnak hivatalból üldözendő voltát kimondani. Az inditványnak — azon esetekben, a melyek magánvádra üldözhetőknek kell, hogy megmaradjanak — a visszavonhatósága csak arra az esetre hagyassék meg, a mikor azt figyelemreméltó családi tekintetek, ezek az én meggyőződésem szerint egyedül méltatható ilyen magánérdekek teszik megengedhetővé. Hiszen a csalás hivatalból való üldözése megint egész sorában a legújabb modern törvényalkotásoknak ki van mondva. A másik hibája a csalásról szóló jogszabályainknak az is, hogy a vétségnek kísérlete nem büntettetik, holott például éppen a német büntetőtörvénykönyvben sincs meg a disztinkczió és a kisérlet a csalás vétsége esetében is büntetetendőnek mondatik ki. A mi törvényünk megkülönböztetése, t. képviselőház, még dogmatikailag, még elméletileg sem helyes, nem helyes pedig azért, mert hiszen a vétség kísérletének büntethetőségét csak ott kellene kizárni, a hol kiséreletről szó sem lehet, a hol a cselekménynek a megkezdése a befejezéssel egybeesik, a mit a csalásnál abszolúte nem lehet mondani. (Ugy van!) Hiszen a csalásnál az eredmény csak azután állhat elő, hogy a csalás elkövetője maga egész tevékenységét befejezte, tehát a bekezdés és befejezés egybeeséséről beszélni nem lehet. (Helyes.) Azután a vétség kiséreltének büntetlensége indokolva van a cselekmény csekélyebb súlya esetében is, a mi a csalásról annál kevésbbé állitható, mert hiszen ezen bűncselekmény veszélyeinél fogva nem lehet mondám, hogy az kisebb sulyu lenne, mint pl. a lopás vétsége, (ügy van !) a melynek kísérlete pedig törvényünk szerint büntetendő. Kelemen Samu : Feltétlenül súlyosabb ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! A reformnak egy másik hiányát abban látom, hogy — ellentétben a Szilágyi Dezső-féle tervezettel — a hatóság elleni erőszak büntetésének enyhítésére nincs tekintettel, holott, igen helyesen, a Szilágyi-féle javaslat a 165. §-ban meghatározott hatóság elleni erőszakot bűntett helyett vétségnek minősiti. . . Kelemen Samu : Ezt most meg lehet csinálni! Bakonyi Samu : ... és három évig terjedhető börtön helyett három évig terjedhető fogházban szabja meg a büntetését. A statisztika adatait figyelembe véve, itt is azt tapasztaljuk, hogy a rendkívüli enyhítést megengedő 92. §-nak alkalmazása az esetek nagyobbik felében helyet talál. Kelemen Samu: Több mint az esetek felében ! Jóval többen ! Bakonyi Samu: A mi, t. képviselőház, azt mutatj a, hogy maga a büntető gyakorlat túlszigorunak tartja a kiszabható büntetés legenyhébb fokát is (ügy van I) és bizonyítja azt, hogy a közmeggyőződés ellentétbe jutott a törvény szellemével. (Ugy van!) Ennél veszedelmesebbet pedig sem a jogbiztonságra, sem a törvény, sem pedig a biróság tekintélyére elképzelni nem tudok. (Ugy van ! Helyeslés.) Itt is irányadó lehet reánk nézve a külföldi törvényhozások példája. A franczia büntető törvénykönyv ugyan hat hónaptól két évig terjed-