Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

286 33k. országos ülés 1908 májas 29-én, pénteken. Nem kell másra utalnom, csali az 1843. évi büntetőtörvény] avaslat tárgyalására, (Igaz I Ugy van ! bal felől.) a mely javaslatot tárgyaló választ­mánynak az a kisebbsége is, a melyben hazai j og­tudornányunknak csillagai foglaltak helyet, a kik az egész világ előtt tekintélyt és elismerést szereztek a magyar jogtudomány géniuszának, a maga külön­véleményében kitért több olyan kérdésre, a melyek­nek ezen reformból való kimaradását csak sajnál­kozással láthatjuk. Ez nem a halálbüntetésre vonatkozik, hanem a büntető igazságszolgáltatás nagy társadalomvédelmi feladatainak egy másik körére, a melyre majd leszek bátor beszédem folyamán rámutatni. Magát a halálbüntetést az 1843-iki javaslat mellőzte ; teljes mértékben ki­küszöbölte büntetési rendszerünkből. (Mozgás.) Nem szándékozom ennek a nagy kérdésnek problémáiba belemélyedni, (Halljuk !) hiszen sem a tudomány, sem a gyakorlat nem tudott teljes mértékben tisztába jutni azzal a kérdéssel, hogy Vájjon czélszerü és igazságos-e a halálbüntetés fentartása vagy nem. De a mikor arra történik hivatkozás, hogy hiszen Európa művelt államainak egy jórészében a halálbüntetés fentartása mellett foglalt állást a törvényhozás, bátor vagyok rá­mutatni arra, hogy pl. a német birodalmi parla­ment 1848-ban Frankfurtban a halálbüntetést eltörölte. Azonban sajnos, az idők zivataraiban ez a reform elbukott; törvényerőre nem emelke­dett. De magában a most érvényes német biro­dalmi törvénykönyvben is ugy jött létre a halál­büntetésre vonatkozó rendelkezés, hogy 127 sza­vazattal 119 ellenében határozták el a halál­büntetés fentartását, tehát mindössze 8 szavazat­többséggel. De, t. ház, nagyon jól tudjuk, hogy Olasz­országban, Svájczban, Norvégiában, Romániában a halálbüntetés eltöröltetett. T. képviselőház ! Nem kell sok argumentumot felhozni a halálbüntetés fentartása ellen; Elég legyen csak egyre rámutatnom : az irreparabili­tásra. (Elénk Jielyeslés balfelől.) Hiszen a biró is ember; birói tévedések, fájdalom, nem is olyan nagyon ritkán fordulnak elő és én csak élő bűnvádi perrendtartás.mk 582. §-ára hivatkozom, a mely törvénybe iktatta az ártatlanul halálra elitéltek és a halálos Ítéletet elszenvedettek családjainak kárpótlását. Tehát már maga élő bűnvádi törvényünk, az alaki jog is abból a feltevésből indult ki, hogy birói tévedésből hozott halálos Ítéletek végrehaj­tása előfordulhat. Hát, t. ház, a büntetéseknek relativeknek kell lenniök ; a büntetési nemeknek fokozatokkal kell birniok. A halálbüntetés egy abszolút büntetési nem, a melyben semmiféle foko­zat el nem képzelhető, sőt rendkívüli enyhítő körül­mények alkalmazásával is átmenet a halálbünte­tés és a hozzá legközelebb álló, legenyhébb bün­tetési nem : az életfogytiglani fegyház közt úgy­szólván nem létezik, mert hiszen élet és halál közt csakugyan nincs átmenet, közöttük mély örvény tátong. Az áttérés a halálról az életfogytig­lani fegyházbüntetés nemére tulaj donképen egy vakmerő ugrás, holott a modern büntető rendszeT a relativitás alapján áll, a minek egyik főkövetel­ménye, hogy a mint maguknak a bűntetteknek árnyalatai is egymáshoz simulnak és egymásba folynak, ugy kell az azokra kiszabható büntetések­nek egymáshoz közel simulniok, hogy azokat a bűntett fokozatai szerint lehessen alkalmazni. Én, t. ház, ezeket csak azért hoztam fel, hogy legalább igénytelen felszólalásom alakjában legyen nyoma annak, hogy igenis él az 1843-iki törvény­hozásnak tradicziója e tekintetben is a magyar törvényhozás tagjai között. Akkor lesz ideje, ha majd a büntető törvénykönyv általános revízió­jával is foglalkozunk, a problémának mélységeibe is lebocsátkozni. (Élénk helyeslés. Mozgás. Elnök csenget.) Nagy Emil: Kezdjék meg a gyilkos urak! Nagy György: Karr Alfonznak egy rossz viczcze volt! Bakonyi Samu : Nagyon jól tudom, hogy ilyen álláspontnak elfoglalása bizonyos áramlatokkal szemben nem számithat teljes népszerűségre, de hiszen jól mondja Beccaria, a ki a Carlos-féle eset után úgyszólván nyomban megkezdte a halálbün­tetés fentartása elleni nemes harczát, hogy az em­beriség története a tévedések végtelen tengerére emlékeztet, a melyen nagy időközökben néhány homályos igazság úszik a felszínen. Lehet, hogy a mai hangulatban ez az igazság még most csak a felszínen úszik; lehet, hogy sokak előtt homályba van burkolva, de meg vagyok győződve arról, hogy el fog következni e tekintetbsn is a magyar tör­vényhozás legszebb hagyományához való vissza­térésnek ideje. Azok az igazságok akkor a homály­tól megszabadulnak és megint ragyogni fognak nemcsak a mi lelkünkben, hanem a magyar jog­életben is. (Elénk helyeslés.) De, t. ház, a társadalmi védelemnek magában kell foglalnia a gyengék védelmét is, az erősekkel szemben. (Mozgás.) En nagyon sajnálom, hogy ennek a büntetőtörvénykönyvi novellának keretébe ezúttal nem lehetett belefoglalni azokat a rendel­kezéseket, a melyek az én meggyőződésem szerint immár annyira szükségesek, hogy rendkívüli erő­vel dörömbölnek a törvényhozás kapuján. Annál inkább sajnálom ezt, mert hiszen ezen egy szintén nem valami tágkörű novellának törvényhozási előzményeiben megtaláljuk annak példáját, hogy miképen lehetne ezekről is az általános revíziót megelőzőleg is gondoskodni. Ilyen meggyőződé­sem szerint a csalás hatályosabb megtorlása. (Ugy van!) A Schedius-féle novelláris javaslat, a Szilágyi Dezső-féle noveUáris javaslat egyaránt kiterjesz­tette erre a gondját. Nagy György: Az Angyal Pálé is. Bakonyi Samu : Miért szükséges ez, t. ház ? Azért, mert a btkv. életbeléptetése óta, azt hiszem, hogy immár ellenállhatalan érvényre jutott az a tapasztalat, hogy a mi btkvünknek a csalásról szóló 379. §-a nagyon szűk körre vonja ezen- bűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom