Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-334
33í országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. 285 Ez bizonyítja azt, hogy a magyar jogfejlődés a bűntettesek természetének mérlegelése iránt kellő fogékonysággal birt mindenha. Tudták ezt már eleink is, hogy a bűntettesek javítására a remény és félelem közötti harcz, a mely az ő lelkében lefolyik, mikor reméli, hogy a büntetéstől szabadul és fél attól, hogy visszaesés következtében a büntetést mégis el kell szenvednie, sokkal hatékonyabb eszköz, mint magának a büntetésnek végrehajtása. ( Ugy van !) De nem kell sem történelmi, sem elméleti fejtegetésbe bocsátkoznunk az újításnak indokolására. Elég, ha egy-két rövid pillantást vetünk a bűnügyi statisztika által elébünk tárt borzalmas képre. A t. ház szives engedelmével csak néhány számot vagvok bátor közfigyelembe ajánlani. (Halljuk! Halljuk,!) Az 1906. évben egy naptól 15 napig terjedhető fogházbüntetés 31.831 esetben szabatott ki, 16 nap és 3 hónap közötti fogház büntetés 4649, 3 hónapon felüli mindössze 146 esetben. így a összesen 36.626 fogházbüntetés esetéből csak a 15 napon aluli fogházbüntetés tartamára 31.831, vagyis 869% esik. Egy másik tünetre is bátor vagyok rámutatni. A bűntettekről és vétségekről szóló törvénykönyv 92. S kihágásokról szóló törvénykönyv 21. §-a 18.103 esetben nyert alkalmazást és ez az arányszám az utolsó öt év alatt 55'5%-ról 60-9%-ra emelkedett. Tehát ez a szám azon esetek szaporodását mutatja, melyekben a bíróság a törvényben megszabott büntetésnek legkisebb tartamát is tulszigorunak találta. De nemcsak a bíróságok enyhitési hajlamának fokozódását bizonyítja ez, hanem főkép azt is, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyoknak, a mindinkább sulyosodó életviszonyoknak a bűnözésre inditó okai és rugói mennyire megerősödtek épen azokban az esetekben, a melyek csekélyebb jelentőségűek, a melyeknél a rövidebb szabadságvesztés-büntetések kiszabása fog bekövetkezni, tehát a mely esetekkel szemben az orvoslás a törvényhozás részéről a legsürgősebben kívánatos. (Igaz ! Ugy van !) A mint az előadó ur igen helyesen kifejtette, épen a rövid ^artalmu szabadságvesztés-büntetések azok, a melyek magának a büntetésnek czélját a legsúlyosabban veszélyeztetik, (ügy van!) Az alkalmi büntetések ki vannak téve a kontágium veszedelmének, és miután a büntetés egyik fegfőbb czélja a társadalmi védelem, ez a czél válik illuzoriussá, mert a visszaesések száma épen ennek folytán emelkedik, (ügy van!) Ez az észrevétel szolgálhat egyúttal átmenetül a törvényjavaslat azon rendelkezéseinek méltatására, a melyek a fiatalkorú bűntettesekkel szemben egészen uj büntetési rendszert valósítanak meg; mert ezekkel szemben van leginkább helyén a társadalmi védelem szempontjából a visszaesés gyarapodásának akadályozása. E tekintetben megint a büntetési statisztika szolgáltat nekünk legyőzhetetlen argumentumot; a számok bizonyítják, hogy a fiatal bűntettesek között a | legnagyobb fokú a kriminalitás; ime, 1906-ban 30.792 fiatalkora bűntettes közül a 16-ik életévét nem töltötte be 3873 ; 17—19 éves volt 16.439 ; az összes bűntettek és vétségek miatt elitéltek száma, a becsületsértés vétségének kivételével, 77.828 ; ezek közül visszaesőnek bizonyult 12.019. vagyis 15.5%. Ha ezt az arányszámot a fiatal visszaesők számához viszonyítjuk, azt tapasztaljuk, hogy e 15.5% általános arányszámmal szemben áll a fiatal visszaesőknek 13.8% arányszáma ; vagyis ez kétségtelenül bizonyítja, hogy a visszaesés veszedelme legjobban a fiatal bűntetteseket fenyegeti. Én tehát csak örömmel üdvözölhetem mindazon intézkedéseket, a melyek ezzel szemben védelmül szolgálnak. Csakhogy itt nem szabad szem elől téveszteni azon óriási követelményeket, amelyekkel különösen a reformnak ez a része államháztartásunkat meg fogja terhelni. Nem tagodom, bizonyos aggodalommal nézem azt, hogy a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése pénzügyileg mit jelent; mert ismerem pénzügyi helyzetünket és tudom azt, hogy az idevágó intézményeknek létesítése leginkább abból a forrásból volna lehetséges, melyre a pénzbüntetések a törvény értelmében szolgálnak. De itt szem előtt kell tartanunk a reform rendszerét, a melyet a pénzbüntetésre való kiterjesztés mellőzésével át nem törhetünk, és igy gondolnunk kell arra, hogy a fiatalkorú bűntettesek részére szolgáló letartóztatási intézeteket a mai állapottal szemben tetemesen meg kell az államköltségvetós terhére szaporítani. Ma csak öt javitó intézetünk van. a melyekben összesen 993 fiatalkorú bűntettes volt elhelyezhető ; pedig itt helyet kell juttatnunk azon kategóriáknak is, a melyek nem büntető ítélet folytán kerülnek oda, hanem szülői beleegyezés és más ilyen czimeken, a melyeket a törvény és a törvényes szabályok ismernek. T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben a legtöbb oldalról az a kifogás hangzik fel, hogy nagyon keveset ölel fel az egyes bűncselekményekre vonatkozó büntető rendelkezések javítása tekintetében. (Igaz! ügy van! halfelöl.) En természetesen elfogadom, sőt örömmel üdvözlöm azt is. a mi benne van a törvényjavaslatban, de azt hiszem, helyénvaló, hogy azon kívánalmaknak is kifejezés adassék itt a törvényhozás termében (Elénk helyeslés balfelől.), a melyeknek hangoztatása legalább valamilyen értékű anyagot szolgáltat az általános revízió szempontjából. És itt méltóztassék megengedni, hogy a büntetési rendszernek reformja kapcsán megemlékezzem a mi büntetőrendszerünknek és általában a világ büntetőtörvényhozásainak egyik legnehezebb problémájáról, a halálbüntetés kérdéséről, természetesen minden vonatkozás nélkül akármilyen aktuális, épen elbírálás vagy ítélethozatal alatt álló perre. Teszem ezt azért, mert a magyar törvényhozásnak e tekintetben megvannak a művelt világ közdicséretével fogadott előzményei. (Ugy van!)
