Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

284 33b. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. méltóztassék azt kinyomtatni, szétosztatni és tárgyalás végett napirendre kitűzni. (Helyeslés.) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Kovács Pál, a közlekedésügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Kovács Pál előadó : T. ház ! A közlekedésügyi bizottság jelentését van szerencsém benyújtani a 809. számú törvényjavaslatra vonatkozólag: a budapesti h. é. vasutak részvénytársaság gőzmozdonyu vasutvonalainak villamos üzemre való átalakításának engedélyezése (írom. 809, 870) tárgyában. Ugyanerre vonatkozólag benyújtom a pénzügyi bizottság jelentését is, és kérem, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre kitűzni. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Zlinszky István képviselő ur, a közlekedésügyi bizottság előadója kivan előterjesztést tenni. Zlinszky István előadó: T. ház! A magyar kir. államvasutak hálózatán szükséges építkezési beruházások és beszerzendő forgalmi eszközök költségeinek, továbbá az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről (írom. 821, 878) szóló törvényjavaslatra nézve van szerencsém a pénzügyi bizottság és a közlekedésügyi bizottság jelentéseit azzal a kérelemmel beterjeszteni, hogy azokat kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre kitűzni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s annak idején napirendre tűzetnek. Következik Heinrich Antal, az igazságügyi bizottság előadója, a ki jelentést kivan termi. Heinrich Antal előadó: T. ház! Van szerencsém a t. háznak bejelenteni, hogy az igazságügyi bizottság letárgyalta a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt Paraguay köztársasággal Buenos-Airesban 1907. évi október hó 16-ik napján kötött államszerződés beezikkelyezéséről szóló 790. számú törvényjavaslatot és erről jelentését (írom. 881) elkészitette. Van szerencsém a bizottság jelentését azzal a tiszteletteljes kérelemmel benyújtani, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre kitűzni méltóztassék. Elnök : A bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog kitüzetni. (Helyeslés.) Most következik a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészitéséről és módosításáról (írom. 566, 694, 823) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Vertán Endre jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. ház! (Halljuk/ Halljuk, 1) A t. előadó ur nagyérdekű és beható fejtegetése után sokak előtt talán szinte fölöslegesnek látszik, hogy e törvényj avaslattal más is közelebbről foglalkozzék. (Halljuk ! Halljuk !) En azonban abban a meggyőződésben vagyok, hogy ily mélyreható reform behozatalát czélzó javaslat tárgyalása közben igenis meg kell szólalnia a magyar törvényhozás tagjainak minél több oldalról, hogy ezek a reformok a köztudatba, a közlelkiismeretbe a leghatályosabban minél inkább átmehessenek. (Helyeslés.) örömmel kell üdvözölnünk, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, a melyen immár a konszolidáczió munkája ennyire előrehaladt, tekintettel arra, hogy eddig mindig ugy voltunk politikai életünkben, hogy a különböző egymásra toluló bonyodalmak következtében mindig az igazságügyi reformok estek leginkább elsősorban áldozatul (Igaz ! Ugy van!) és az évtizedeken át sürgetett reformok, közóhajok a megvalósulásnak még csak küszöbére sem juthattak el. (Igaz! ügy van !) Már e szempontból is örömmel kell fogadnunk a törvényhozás munkájában ezt a momentumot. És az öröm csak fokozódik, ha meggondoljuk, hogy az előttünk fekvő javaslat igazán a legüdvösebb újítások behozatalát czélozza. Tagadhatatlan az, hogy a mint az előadó ur igen találóan és helyesen rámutatott, a mi büntetőtörvénykönyvünk és fájdalom, az annak nyomán kifejlett birói gyakorlatunk is, a dogmatikának olyan tág tért nyit, és a mai büntető jogtudomány és a büntető igazságszolgáltatás legfőbb elvének, az individualizácziónak viszont olyan kevés tért enged, hogy a mai állapotainkra is teljesen ráillik a jelenkor egyik legnagyobb büntető jogászának, Prins Adolfnak az a nyilatkozata, a melyet a klasszikái iskoláról mondott, hogy : túlságos absztrakcziója folyton hibázott; nála a bűntettes nem élő és működő ember, hanem egy absztrakt tipus. A reális életnek egyik alkatelemét nem látta meg a bűntettben, hanem a büntető törvénybe beirt jogi alakzatnak tekintette csupán, a büntetést sem az elkövetett támadáshoz arányított védelemnek tekintve, hanem a tudósok által konstruált elméleti módszernek, nem véve számításba a bűntettes természetét. Ily módon az egész büntetőjogi tudomány tulajdonképen csak szövegből és könyvekből állt, az életet negligálva. (Ugy van!) Egy külföldi nagy tudóst idéztem, t. képviselőház, de mondám, hogy hazai állapotainkra is teljesen ráillik ez a bírálat. Sok oldalról hangzott fel az az ellenvetés, hogy ime, most megint a külföldi jogfejlődésnek egy alkotását akarjuk reczipiálni, talán nem kellő óvatossággal, talán bizonyos elharnarkodással. Ezzel szemben bátran utalhatok a magyar jogfejlődésnek azon jelenségére, hogy épen ezen most tárgyalt törvényjavaslatnak egyik legfőbb alkotása, legjelentősebb ujitása a mi jogtörténelmünkben megtalálja a maga előzményeit. (Ugy van !) Az előadó ur is czélzott erre. En azonban tudom, hogy a magyar municzipiumoknak jogtörténetében, pl. legközelebbről épen annak a városnak jogfejlődésében, a melynek egyik igénytelen képviselője vagyok, Debreczennek a XVI. és XVII. században, igen fejlett birói gyakorlatában, a feltételes elitélésnek intézménye meg volt honosítva. Igen sok pernek nagyszámú protokolluma bizonyítja ezt.