Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

278 3ä3. országos ülés Í908 május 27-én, szerdán. Ilyen állajíotok láttára én nem tudom elképzelni, hogy az a polgári társadalom nyugodtan nézze ezt, hanem tartok tőle, hogyha most nem történik hamarosan orvoslás, akkor elementáris erővel fog az elégületlenség kitörni és fogja követelni a szanálást. T. ház! A főkapitány, miután ez a gyalázatos, gaz merénylet megtörtént, a sztrájktanyát feloszlatta. Zboray Miklós: Helyesen tette, bár előbb oszlatta volna fel! Szmrecsányi György: Ezután, amikor minden jóérzésű ember szive mélyéig fel volt háborodva ezen gyalázatos gaztetten és sajnálta ezeket a szerencsétlen áldozatokat, azt várta volna mindenki, hogy ugy a szociáldemokrata pártvezetőség, mint a felizgatott munkásság megrémülve ettől a tragédiától, magába fog szállani és igyekezni fog békét teremteni, a felkeltett szenvedélyeket, indulatokat lecsillapítani. E helyett azonban — s itt van a legsúlyosabb és legelitélendőbb jelenség — a Népszava, a szocziáldemokrata párt hivatalos lapja, a legborzasztóbb módon kel ki minden ellen, minden olyan tényező ellen, a moly ennek a dolognak kivizsgálásában részes, a legkíméletlenebb hangon izgat a kormány, rendőrség, közigazgatás, polgári társadalom ellen; a helyett, hogy esititaná, még tüzeli őket ós olajat önt a tűzre, hogy csak még erősebb retorzióra izgassa a munkásokat. Ez volt tulajdonképen az indoka annak, hogy a belügyminiszter úrhoz interpellácziómat intézem. T. ház! A plakátok, röpiratok, és a mint említettem, a Népszava mind gyűlöletre izgatnak ós gyűlöletre szitának. A rendőrség ez idő szerint, ugy látom, tehetetlen ezzel az izgatással szemben, mert hiszen ez az izgatás a szabadsajtónak égisze alatt történik, s mi már azon nem tudunk felülemelkedni, hogy ezen ilyenkor tultegyük magunkat, és ilyen veszedelmes dolgokat már csirájukban elfojtsunk, mert akkor reakczionáriusok vagyunk, vagy nem tudom miféle jelzőkkel illetnek bennünket, (Mozgás.) De a többi szakszervezet is, a helyett, hogy elitélné a húsz munkásnak ezen akczióját, melléjük áll, segiti őket. A gázgyári, a vízvezetéki munkásoknak szakszervezete nyílt felhívásokat intéz tagjaihoz, hogy álljanak melléjük és dicsőíti ezt a tényt. (Mozgás.) A legfelháboritóbb pedig a dologban az, hogy a pinczérek szakszervezete bojkott alá helyezi a hentesárukat, és ha egy vendég hentesárunak kiszolgálását kéri,egyszerűen megtagadják azzal, hogy nem adnak. Zboray Miklós: Ez lehetetlen állapot! Szmrecsányi György: Ez lsketetknség. Az érthető dolog, hogy ha valaki enged a Népszava bojkott-felhívásának és nem megy vásárolni hentesüzletbe, jó, ez tetszésére van bízva, De az, hogy a mikor bemegyek egy vendéglőbe és hentesárut kérek magamnak felszolgálni, az a szakszervezeti pinczér azt mondja nekem, hogy nem adok az urnak, ez, kérem, képtelenség. Zboray Miklós: És terrorizálják a kávést és a vendéglősöket! Szmrecsányi György: És ez nem az első eset, ugyanolyan volt a Törley-gyár esete is, a mikor megzsarolták Törleyt. Határozott tudomásom van arról, hogy 10.000 frtot fizetett a bojkott megszüntetéséért. (Felkiáltások: Többet!) Lehetséges, én ennyiről hallottam. Egy hang (balfelöl): A vezérek tették zsebre! (Zaj.) Szmrecsányi György: Itt van pl. a Eottenbiller-utczai nagy tejcsarnok. Ennek munkásai szintén szakszervezetet alkottak. Most megtörténhetik, hogy a tejcsarnok igazgatója nem tud megegyezni a munkabérre nézve a segédekkel és ezek sztrájkba állnak, és erre a többi szakszervezet, pinczérek, tejkihordók szakszervezetei stb. összeállnak és azt mondják: ha 20—50 krajczárral nem emelik a bért, nem szolgáltatunk ki tejet. Tudjuk, hogy Budapestnek kétharmad részét ez a tejcsarnok látja el tejjel. Hát nem horribilis állapot volna, hogy tejet és tejterméket ne lehessen kapni Budapesten ? Három nagy sörgyár van Budapesten, a melyek 3000 munkást alkalmaznak. Ha most valami differenczia támadna, akkor nem éjjen csak az a veszedelem forog fenn, hogy nem lehetne sört kapni, mert ez még nem volna a legnagyobb baj, de mire vezet ez ? A hol olyan pártvezetőség van, a mely az Izrael J akabokat, a kik sikkasztottak, futni engedi, a hol oly párt vezetőség van, ott igenis nagyon feltételezhető, hogy egy konkurrens sörgyár által megfizetteti magát és aztán sztrájkot rendez, (Igaz! Ugy van!) Hammersberg László : Hogyne! Természetes! Zboray Miklós: Tönkre teszik azt az üzletet, a mely ki nem egyezik velük. Szmrecsányi György: A rendőri vizsgálat, a mint volt szerencsém megemlíteni, megállapította, hogy ez az egész maffia, a melynek áldozatai vannak, a nemzetközi szocziáldemokrata párt józsefvárosi csoportjából alakult, és ennek a vezetői, a kik már a rendőrségi fogházban ülnek, a csoport elnöke: Eröhlich Rezső, jegyzője: Tassy István, — ezek be vannak csukva, — továbbá Schön József pénztár-ellenőr és Szabó Mihály pénztárnok, ezek lövöldöztek. Szabó Mihályt még nem fogták el; ő lőtte agyon azt a szerencsétlen henteslegényt és idején megszökött. A pártvezetőség piedig mossa kezét és azt mondja, hogy a szakszervezetnek ehhez semmi köze, nem az ő emberei vettek részt ebben, a letartóztatottak gázgyári munkások, kőművesek és egyéb szakmabeli emberek, nem hentessegédek, és mindenféle közösséget megtagadnak velük. Nagyon nagy adag jóhiszeműség kell ahhoz, hogy valaki e kifogásnak felüljön. Nagyon jól tudjuk, hogy a szocziáldemokrata szakszervezetek