Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. 279 régi taktikája, hogy a mikor valamely szakszer­vezet munkásait, a kik sztrájkban álltak, segé­lyezni kell, sohsem az illető szakszervezet áll helyt, hanem egy másik intézi az esetet, hogy a rendőrségnek ne legyen alkalma az alapsza­bályok meg nem tartása miatt beavatkozni és a szakszervezetet feloszlatni. A pártszervezetnek két része van: politikai, a mely minden felelős­ség és alapszabály nélkül működik. Ez szerepel a nyilvánosság előtt; és vannak alapszabályokkal és felelősség mellett működő szakszervezetek. A szakszervezeti vezetőség azonban a legtöbb esetben azonos a politikai vezetőséggel. Már most, hogyha nekem nincsenek kézzelfogható dokumentumaim, hogy ez a szakszervezeti ember tényleg résztvett a gaztett intézésében, akkor a paragrafusokon való lovaglás miatt az a gaz­ember fusson? Hol az igazságérzet, ha minden, az egész szervezet a törvény kijátszására van alapítva ? Itt erélyes kézzel kell közbenyulni, és ezt a köpenyeges, kétkulacsos eljárást egyszerűen be­szüntetni. Vagy az egyiket, vagy a másikat, vagy nézetem szerint min cl a kettőt. (Helyeslés.) Miként beszédem elején voltam bátor jelezni, én itt egy mélyreható, nagy társadalmi bajt látok, amely már közel van ahhoz, hogy az országnak ipari és kereskedelmi tevékenységét megbénitsa. Eddig mindig keztyűs kézzel bántak ezekkel az emberekkel, soha azzal a megfelelő erélylyel nem csaptak le reájuk, amint szükséges lett volna. Most azonban ott van egy halott és a Rókus-kórházban egy haldokló sebesült, és ha más nem, az emberi érzés kell hogy diktálja a belügyminiszter urnak, hogy ezekkel a gyilko­sokkal szemben a megfelelő erélylyel járjon el. Ezért kérdem a belügyminiszter urat: Haj­landó-e a t. belügyminiszter ur a magyarországi nemzetközi szociáldemokrata pártvezetőség fék­telen terrorizmusával szemben a polgári társa­dalom megzavart békéjének, s a közgazdasági élet máris erősen megingott egyensúlyának, s a nemzeti termelés zavartalanságának helyreállítása érdekében a legerélyesebb és legszigrubb rend­szabályokat alkalmazásba venni? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczó kiadatik a belügy­miniszter urnak. A belügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. kép­viselőház ! Erre a most elhangzott interpellá­czióra válaszom természetesen az, más nem is lehet, hogy magam is ismerem azon kötelessé­gemet, hogy a legnagyobb erélylyel, a legkér­lelhetetlenebb szigorral (Elénk helyeslés!) jár­jak el azok ellen, a kik bűnösök; hisz ebben az esetben emberölésről van szó, hát igen ter­mészetes, hogy, eltekintve minden szocziálpoliti­kai momentumtól, a legerélyesebben kell eljárni és azon kell lenni, hogy a bűnösök büntetésü­ket meg is kapják. A rendőrséget e téren semmi mulasztással nem is lehet terhelni; ellenkezőleg. a legnagyobb erélylyel indította meg a nyomo­zást és ma már azt az eredményt érte el, hogy 16 tettesből, mert ennyi volt ott együtt, 14 már ül, de kettő eddig el tudott szabadulni. Ugy reméljük, hogy azokat is kézrekeritjük. Ebből az esetből kifolyólag azonban a szak­szervezetek ellen egy nagyobb akcziót folytatni nem lehet, mert az én álláspontom ezen kérdés­ben mindig az, hogy csak megindokolt, bebizo­nyítható esetekben járok el, akkor azonban a legnagyobb szigorral. Nem szabad, hogy a kor­mányhatalom azon látszattal bírjon, mintha osztályérdekekből kiindulva üldözne munkás­szervezeteket. (Igaz! Ugy van!) Minden egyes feloszlatási rendeletnek ugy meg kell indokolva lenni, hogy az a munkás maga is elismerje, ha nem is teszi nyilvánosan, de elismerje önmagá­ban, hogy a kormány máskép nem tehetett. Épen annak a nagy szocziális érdeknek, melyet mindnyájan meg akarunk védeni, a legelső köve­telménye az, hogy a kormány mindig törvényes alaj)on álljon, sohase ragadtassa el magát többre, mint a mennyit a jog és törvény megenged, ezen körön belül azonban a legnagyobb szigorral járjon el. Itt Mezőn Vilmos t. képviselő ur előbbi felszólalására reflektálok, mikor azt mondta, hogy a belügyminiszter fél. Legyen meggyőződve, hogy nem fél, nem fél semminemű terrorizmus­tól, mert nem is volna miért. Utóvégre az em­ber csak egyszer él és egészen mindegy, hogy mikor hal meg. (Tetszés.) Abszolúte nem lehet megijeszteni engem, se revolverekkel, se szónok­latokkal. (Derültség.) Mindig fogom a köteles­ségemet teljesíteni. Azonban nem hagyom ma­gamat erőszakos eljárásokba se belerántatni, hanem mindig csak a törvény alapján állva fogok törekedni a rendet fentartani. (Helyeslés.) Ebben az esetben pedig a szakszervezet nem vett mint olyan részt. (Mozgás.) Nagyon gyak­ran nem gyilkosságot, de jaressziót, erőszakot gyakorolnak ők is, ebben az esetben azonban nem lehet erről szó, hanem egy politikai szer­vezet elnöke egy korcsmában összeverődött munkásokat izgatott, Azok a munkások azután visszajöttek este revolverekkel és csinálták azt az ostromot, a mint ők azt nevezik és elkövet­ték azt a csúnya büntettet. A legkülönbözőbb szakmákhoz tartozó mun­kások vettek ebben részt, a mint véletlenül a korcsmában összeverődtek. Ott semmi hivatalos működéséről egy szakszervezetnek szó sincs. Ebből az ügyből kifolyólag, legalább ugy, a mint eddig áll a vizsgálat — ha más adatok fognak felmerülni, másképen fogok eljárni —• a szakszervezet ellen lépést nem tehettem, hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni, és ismétlem, hogy kötelessége­met a legnagyobb erélylyel, de ugyanakkor ob­jektív pártatlansággal fogom teljesíteni. (Elénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom