Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

22 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. tisztelni azzal, hogy szívesen haladnék gyorsabb tempóban, de hát a pénzügyminiszter nem engedi. Bocsánatot kérek, nir>cs e tekintetben köztünk semmi különbség. A pénzügyminiszter ur ép oly boldog volna, mint én volnék, ha az ország anyagi ereje megengedné a nagyobb mérvű expanzivitást és nekem ép oly kevéssé szabad követelnem oly expanzivitást, oly duzzadását a költségeknek, a melyek az ország pénzügyi romlására vezetnek, mint a hogy nem szabad a pénzügyminiszternek ilyen költségek engedélyezéséhez hozzájárulnia. (Igaz ! Ugy van !) Azon költségvetési keretek, a melyek megállapittattak, közös megegyezés eredményei; azért, a mi azokban benne van és a mi belőlük hiányzik, a felelősséget nem lehet különböző tárczák kezelői közt szétosztani; e felelősségben szolidárisán osztozkodik a kormány minden tagja. (Helyeslés.) Hogy, t. ház, ezen általánosságoktól a mostani költségvetés szoros értelemben vett tárgyalására visszatérjek, e költségvetés egészében a múlt évi költségvetéssel szemben 13,650.000 korona emelkedést mutat. Ebből azonban le kell számítani a színházak költségeit, mint uj tételt, a mely előbb a belügyminisztériumban szerepelt, tehát nem képez fejlődést; ez 1,360.000 korona. Es ha a tulajdonképeni kulturális fejlődésre fordítható többletet akarjuk megállapítani, akkor még több más tételt kell a költségvetésből eliminálni. Az 1848: XX. t.-czikk fokozatos végrehajtása czimén ujabb 1,100.000 korona többlet van. Fizetésemelések czimén a költségvetésben 4,750.000 korona többlet szerepel, t. i. a néptanítói törvény eredményeképen. Központi igazgatás czimén is van 300.000 korona emelkedés, és legalább 600.000 koronára kell tennünk azokat a többleteket, a melyek a költségvetés nagyobb realitása szempontjából emeltettek. Mindezeket leszámítva, kerek összegben öt és fél millió korona többlet marad e költségvetésben, a mely többlet igazán kulturális fejlődés előmozdítására szolgál. Ismétlem, kevés az én ambiczióm szempontjából; nem kevés, hogy ha tekintetbe vesszük az ország súlyos anyagi helyzetét és ha tekintetbe vesszük azt, hogy a közélet más ágai mily aránylagos dotáczióban részesülnek és hogy azokat az összegeket is, a melyek nem jelentenek fejlődést, hanem fizetésrendezést, mégis valahogyan ki kellett szolgáltatnunk, hogy azok az ország anyagi erejét-a tárcza javára szintén igénybe veszik. A mi az utolsó évi tevékenységét e minisztériumnak illeti, abban dominál az 1907 : XXVI. és XXVII. t.-czikkek végrehajtása, még pedig ugy az anyagi téren, mint a szellemi és erkölcsi téren való végrehajtása. Ez a munka ma még befejezve nincs, befejezve nincs még a tanítói fizetések kiegészítése sem, mely ennek a törvénynek czimén kéretett. De nem hagyhatom felemlités nélkül, hogy a minisztériumnak azon közegei, a melyek meg voltak bizva ennek a nagy műveletnek keresztülvitelével, igen eüsmerésrernéltó munkát végeztek el. Az 1907 : XXVII. t.-cz. alapján nagyobb fizetés kiegészítéséért és korpótlék kiegészítéséért kerekszámban már 10.000 folyamodvány érkezett a minisztériumhoz. Ez azért is igen nevezetes, mert mutatja, hogy a nem állami iskolafentartók nagyobb része nem élt azzal a spácziummal, — nagyon helyesen — melyet az 1907-ik évi törvény nekik megadott, hogy t. i. csak 1910-től kötelesek a tanitói fizetést a törvény által kivánt minimumra felemelni, hanem siettek e törvény jótéteményeit igénybevenni. Természetesen ezen tömeges folyamodványoknak elintézése óriási munka a minisztériumra nézve, azonban csak az első alkalommal ilyen nagy, mert a későbben szórványosan érkező ujabb folyamodványoknak elintézése igazán csak a folyó munkához fog tartozni és azonkívül, ha egyszer valamely hitközségre nézve a fizetések kiegészítése kérésének alapjául szolgáló okmányok mind megvannak és az állapotok konstatálva vannak, akkor a netán előálló változások keresztülvitele igen könnyű. Ebből a kerek összegben 10.000 folyamodványból elintéztetett eddig már 8226 és elintézetlen maradt csupán 1665 darab. Ebből sem lesz kára az illető tani toknak, mert az állami számvevőszékkel már tárgyalásokat folytattam abban az irányban, hogy a pótkezelési évnegyed erre a műveletre nézve meghosszabbittassék, minthogy sem a minisztérium nem volt képes ezeket a tömérdek folyamodásokat egy rövid évnegyed alatt elintézni, sem pedig nem volna méltányos, hogy azon tanítók szenvedjenek hátrányt, kiknek folyamodása az ügyeknek felhalmozódása folytán csak később volt elintézhető. (Helyeslés.) Méltóztatik tehát ebből látni, hogy az iskolafentartók nagyobb része nagy buzgósággal és teljes készséggel vette igénybe a törvénynek beneficziuniát. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy kik nem vették ezt igénybe, de én azt hiszem, hogy ez az állapot sem fog sokáig tartani. Én azt hiszem, hogy akármennyire érvényesüljön is némely oldalról az a törekvés, hogy inkább lemondjanak az állam által nyújtott kedvezményekről, semhogy az állami befolyásnak azt az igen mérsékelt fokát, a mely feltételül van kötve, elfogadják, maga az élet erősebb lesz azoknál a befolyásoknál, és felül fog kerekedni az a tapasztalás, hogy azokban a törvényekben megállapított állami befolyás semmi egyebet nem czéloz, mint a nevelés, oktatás hazafias jellegének biztosítását, különben sem vallási, sem fajbeli egyéniségében senkit nem sért, a ki azt igénybe veszi. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Nem csupán az anyagi téren, hanem a szellemi téren is ennek a törvénynek végrehajtása képezte a minisztériumnak legfőbb munkáját, ugy az 1907. évnek második-részében, mint ennek az évnek eddigi hónapjaiban. Abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy néhány t. képviselőtársamnak, M e törvény végrehajtásával foglalkozott, Csóti Géza, és Nagy Sándor t. kép-