Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

266 333. országos ülés Í908 május 27-én, szerdán. mely az egyénesités alapjára helyezkedik, a mely az illetőnek belsejében kutatja azokat a rugókat, a melyek természetesen külső körülmények által is bizonyos tekintetben befolyásoltatnak, a melyek a bűncselekmények elkövetőit irányítják. Ezek az egymással részben szemben álló iskolák azután nagyon természetesen közvetítő tudósokra is találtak és ezek között legelső a hires Liszt, a ki azt a helyes álláspontot foglalta el, hogy igen nehéz, sőt nem is lehet általánosságban, a bűncselekmények olyan okait felderíteni, a melyek minden egyes konkrét esetre, mindenegyes bűnözővel szemben elfogadhatók volnának, hanem a bűncselekmény okai többféle körülményben rejlenek, a melyeknek összhatásából, összműködédéséből birálható el és mérlegelhető a cselekmény, így. a nevelés, az örökölt hajlamok, bizonyos tekintetben, egyes esetekben talán nagyobb mértékben, másutt kisebb mértékben, a testalkat, azután az elmeállapot, a társadalmi befolyások, a nevelés hiánya, a gazdasági viszonyok, a nyomói mindezek a számos külső és belső körülmények együttvéve állapítják meg, az illetőnek jellemét és együttvéve irányítják azután jó vagy rossz cselekedetre. T. ház ! Éj^en abban az időben, a mikor ez a tudomány, a melyet most nagyon röviden jellemeztem, olyan hatalmas lendületet vett, alkották meg nálunk a büntetőtörvénykönyvet, és így nagyon természetes dolog, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünkben ezen tudományos igazságokat, illetve a tudományos igazságokból leszűrt helyes elveket még megvalósítva épen ezen okból nem találjuk. Hiszen a klasszikus iskola hivei is számoltak ezen külső és belső körülményekkel; a klasszikus iskola hivei is ismerték a súlyosító és az enyhítő körülményeket, és hogy a mi nagy jogászunk, Deák Ferencz, mennyire megelőzte e tekintetben a társadalomtudomány jelenlegi művelőit, bizonyítja az, hogy már a 43-iki javaslatban a lehető legszebben vannak feltüntetve ezen szép elvek, a melyek az enyhítő és a súlyosító körülmények befolyását tángálják. így számol a mi büntetőtörvénykönyvünk is ezekkel, mint enyhítő és súlyosító körülményekkel, de ezt csak mellékes körülménynek és nem főszenijiontnak tekinti; fő és döntő körülménynek mindig a bűncselekmény tárgyi tényálladékát, a bűncselekmény dogmatikai, szabatos jogászi meghatározását tekinti és azután a büntetés mérvét. Most már, hogy ha a társadalom-tudomány rájut arra az álláspontra, hogy a társadalmi bajokat és ezen társadalmi bajok között a bűncselekményeket lehetőleg kevesbíteni, azok okait megszüntetni és különösen a visszaesést lehetőleg enyhíteni kell: nagyon természetes, hogy elsősorban a társadalomtudománynak feladata rámutatni a megfelelő módokra és eszközökre is. De a büntető törvényhozásnak, a büntető törvényalkotásnak azután elzárkózni azon elvektől nem szabad, és a tudomány által elfogadott alapigazságokat, a melyeket bizonyos tekintetben a tapasztalat is szentesitett, mint helyeseket, a gyakorlati jogászoknak azután meg is kell valósitaniok. Ennél a novellánál két szempont vezette az igazságügyi kormányzatot. Az első szempont a büntetőtörvénykönyvnek azon hézagai, a melyeket előbb emiitettem, a második szempont pedig azon uj irányzatok, a melyek hatalmasan dörömböltek törvényhozásunk kapuján és követelték megvalósításukat. Röviden érinteni akarom most, hogy melyek a büntetőtörvénykönyvnek különösen azon fogyatkozásai, a melyek sürgős orvoslást kivannak ? (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Nem terjeszkedem ki teljesen azon óhajtásokra, a melyek 20—30 év alatt a büntetőtörvénykönyv ellen minden oldalról hangzottak, mert ennek a novellának keretében mindezek kétségtelenül orvoslást nem találnak. De voltak egyes olyan sérelmek, olyan hiányok, a melyeknek orvoslásával tovább várni nem lehetett. így a büntetőtörvénykönyv egyes cselekményeket a bűncselekménynek súlyával nem arányos mértékben, tulszigoruan büntetett, ugy hogy napról-napra minden oldalról hangzott fel a panasz, hogy a bíróság által legenyhébb mértékben kiszabott büntetés is nem áll arányban a bűncselekmény súlyával, különösen tekintve a mellékkörülményeket. így a lopás bűncselekményére megszabott büntetés tekintetében is voltak j)anaszok, másodszor pedig sokkal súlyosabb bűncselekmények tekintetében is voltak olyan hézagai a büntetőtörvénykönyvnek, hogy azok, a kik sokkal nagyobb rosszakarattal, hogy ugy mondjam, nagyobb rafinériával követtek el nagyobb kárt okozó bűncselekményeket, azok a törvény alapján rést találtak arra, hogy az igazságszolgáltatás sújtó karja elől meneküljenek. (Igaz ! Ugy van !) Hogy csak egy példát említsek, ott van a traite des blanches kérdése, a mely ebben a törvényben nagyon gyarlóan van megoldva, s a mely óriási hiány konstatálására később még rá fogok térni. Ott van azután a kiskorúak büntetési rendszere, a mely mindennel ellenkezik, a mit a humanizmus követel. (Igaz ! Ugy van !) Egy hang (a baloldalon) : A józan észszel is! Csizmazia Endre előadó: Különösen ez a három főszempont az, a mely feltétlenül és haladéktalanul kívánja az orvoslást. E mellett számolva a tudomány és tapasztalat által helyesnek talált eszmékkel, egyszersmind a feltételes elitélés intézményét is — húsz év multán — végre meg kellett alkotni. (Helyeslés.) Ezzel együtt ez a négy szempont az, a mely az igazságügyi kormányzatot a törvényjavaslat elkészítésére inditototta. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy körülbelül húsz esztendeje folynak már e tekintetben az igazságügyi kormányzatok munkálkodásai. Több alkalommal nagy szaktanácskozmányok is tartattak, egyes igazságügyminiszterek megbízásából részleges és nagyobb terjedelmű revizionális javaslatok is készíttettek. Szilágyi Dezső be is