Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

214 331. országos ülés 1908 május %5-én, hétfőn. most bekövetkezni. Kérem a t. miniszter urat, hogy e szomorú terminustól, a véderőtörvény revíziójának terminusától, álljon el. A mint a polgári életben is igyekezünk a czivilis szempontokkal összhangba hozni a katonai kérdéseket, itt is hozzuk őket összhangba, a mint itt e házban megtörtént akárhányszor, hogy sokkal későbbi keletű törvényekre nézve, a mint tudomásukra jutott az intéző faktoroknak, hogy azok egyes rendelkezései nem modernek, elavultak, illogikusok, nem várták be, hogy az egész törvény revideáltassék, hanem segítettek novelláris utón. Hiszen Polónyi Géza igazságügyminiszter korában is egy egész sereg ilyen novelláris intézkedéssel állt elő, melyek pedig sokkal későbbi keletű törvényekre vonatkoztak. Novelláris utón módosították már egyes intézkedéseit a sommás eljárásnak, a büntető perrendtartásnak, sőt a házassági törvénynek is. Azt óhajtom az igen t. miniszter úrtól, kegyeskedjék ő is ezen szellemben haladva, ha meggyőződést szerez arról, hogy valamely intézkedés illogikus, azt novelláris utón mielőbb orvosolni. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök '. Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? Nem kívánván senki szólni, a vitát berekesztem. A honvédelmi miniszter ur kivan szólni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy néhány perezre szíves türelmüket költségvetésemre vonatkozólag igénybe veszem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mint az előadó ur már kifejtette, a honvédelmi tárcza a folyó évben a rendes kiadásoknál 1,994.000 és a rendkiviili kiadásoknál 72.800 koronával, tehát összesen 2,067.000 koronával mutat fel gyarapodást. Minthogy pedig tárczám bevétele 100.000 koronával szaporodott, végeredményben összesen 1,966.964 koronára rug azon öszszeg, melyet az országnak mint többletet fedeznie fog kelleni. Az élelmezés, a lótáp, a tűzifa árának természetes emelkedése folytán 585.000 korona többlet állt elő ; azután kénytelen voltam a pótlovakra magasabb összeget előirányozni, a mi 311.000 koronát tesz Iá, a különféle természetes dologi szükségletek 155.000 koronára rúgnak, mig a nyugdijak 341.000 koronával többet vesznek igénybe ; igy tehát összesen 1,392.000 korona többköltséget vagyok kénytelen a természetes szükségletek fedezésére előirányozni, mig a honvédség különbeni szükségletére és ápolására összevéve 606.000 korona jut. Ezen számbeli többszükségletnél, midőn a honvédség részére többet kérek a t. képviselőháztól, sok mindenféle körülményre kellett figyelemmel lennem, legelsősorban jDedig arra, hogy az ország pénzügyi helyzetével számoljak, másrészt pedig, hogy főleg hiányzik a fizikai erő, melyre nekem minden organizatórikus ténykedés mellett szükségem van. Erre most a fenforgó viszonyoknál fogva nem számithatok, és be keU várni azt az időt, mig ez bekövetkezik, és akkor semmi esetre sem fogok egy perczet sem elmulasztani, hogy a honvédséget extenzive is fejleszthessem. Utalok végre a Landwehr jelenlegi viszonyaira. A Landwehrnél sok mindenféle olyan körülmény merült fel az ujabb időben és intézmény lépett életbe, a mely annak nemcsak az erejét, de csapatjainak számát is tetemesen fokozza, holott nagyon jól tudjuk, hogy rövid idő előtt szervezet tekintetében a Landwehr jelentékenyen a honvédség mögött állott. Egyelőre arra vagyok utalva, hogy a honvédség kiképzését és használhatóságát abban a keretben, a melyet az anyagi körülmények megengednek, a tökéletesség legmagasabb fokára emeljem, és szilárd alapot teremtsek arra, hogy ezen intézmény továbbra is fejleszthető legyen. Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha azt mondom, hogy a honvédség minden egyes tagja teljes odaadással, legnagyobb lelkiismeretességgel és fáradságot nem ismerő módon dolgozik ez intézmény érdekében. Ezt különben nem én mondom, hanem ezt elismeri minden katonai tényező. (Helyeslés.) A közigazgatási szolgálat czélszerű berendezésében ismertem fel azon körülményt, hogy a rendelkezésemre álló aránylag csekély összeggel, a honvédséget mégis harczkész állapotban és a kiképzés tekintetében a legjobb karban megtarthassam, s erre azt a 606,000 koronát fel is fogom használni. Engedje meg az igen t. ház, hogy rövid egynehány szóval felemlítsem szándékaimat is. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt az önbizalmat akarom az emberekben nevelni, mert a legutolsó háború lefolyása bebizonyította azt, hogy az egyes közharezosnak önbizalma döntő befolyással bir a legkomolyabb hadi eseményekre. (Igaz ! ügy van !) Arra akarok törekedni, hogy minden egyes honvéd az által, hogy a lőfegyverrel preczizen fog tudni lőni, ezt az önbizalmat megnyerje s ez által az egész hadi működés sikerét biztosítsa. Kétséget nem szenved, hogy a ezéllövészetet már a zsenge, fiatal kortól kezdve kell gyakorolni, mert különben nem igen fogunk czélt érni. Ezért találtam szükségesnek, hogy az ifjúsági czéllövést a lehető leghathatósabban támogassam (Élénk helyeslés.) és oda hassak, hogy akkor, a mikor besorozták az illetőt, az a czéllövés szempontjából már ne legyen ujoncz, hanem akkor már hozza magával a lőfegyverrel való bánásnak a tudását, (Elénk helyeslés.) továbbá, hogy a czéllövészet kultiválásához való kedvét az a katona, még ha kiszolgált is, megtartsa. (Élénk helyeslés.) Az intenzív csapatkiképzés egyik leglényegesebb kérdése az altiszti kérdés. Ennek helyes megoldását csak ugy tudjuk elérni, ha idővel oly altiszti kart tudunk teremteni, mely az altiszti