Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 2t5 pályát hivatásnak, kenyérkeresetnek, megélhetési pályának választja. Eddig ezt, fájdalom, nem tudtuk elérni, mert ezen kérdésnek sikeres megoldása pénzbe kerül és nagyon drága. Azonban már eddigelé is, hogy azok között a korlátok között, a melyek között anyagilag mozoghatok, megtegyek mindent, igyekeztem azon, hogy a nős altisztek állapotán segitsek, mert meggyőződésem — és tapasztalatból állithatom azt, — hogyha egy altiszt családot alapitott magának, szivesen marad a katonaságnál tovább is, mert ott egészen jól és nyugodtan megélhet, ha az e czélra szükséges anyagi segitség rendelkezésére bocsáttatik. Eddigelé 2382 továbbszolgáló altiszt van a honvédségnél, a kiknek 61%-a az első módozat szerint nős. Az első módozat szerinti nősülés annyit jelent, hogy az illető egyes családtagjainak is bizonyos állami kedvezmények nyújtatnak. Ezen 1464 nős altiszt közül 53 százalék, vagyis 775 az első módozat szerint nős, a többit a kincstár vagy az állam nemhogy valamifélekép támogatná, de még lakást sem kap. Törekvésem oda irányul, hogy az emiitett kedvezményt tovább fokozzam és hogy a nős altisztek számát bizonyos arányban lépésről-lépésre fokozatosan emeljem. A mostani költségvetésben 93 ilyen altisztnek az első módozat szerint nősültek közé való felvételére kérek eszközt. (Helyeslés.) Nagy súlyt fektetek arra is, hogy az altisztek szolgálatmentes idejüket ne koresmázással, hanem jövőjükre nézve hasznosan töltsék el. E czélból szerveztem tavaly az altiszti olvasóköröket, igaz, hogy csak szerény viszonyok közt és szerény eszközökkel, de már is azt tapasztaltam, hogy ezeket az altisztek nagyon megszerették és szivesen tartózkodnak ezekben az olvasókörökben. Meghagytam és elrendeltem, hogy a tisztek nekik az altiszt felfogásához mért és általuk könnyen megérthető előadásokat tartsanak, továbbá felkértem a polgári tanítókat is, hogy foglalkozzanak velük és tartsanak szintén előadást az altiszteknek. (Helyeslés.) Nagy köszönettel tartozom ezeknek az uraknak, a kik igazán teljes odaadással és hazafias szellemben tartottak előadásokat az altiszteknek. Ezt a ténykedésüket nincs máskép módomban megköszönni, mint erről a helyről. (Helyeslés.) Szándékom továbbá még az altiszti olvasóköröket megfelelő könyvtárral ellátni és erre a czélra költségvetésemben mintegy 60.000 koronát kérek. Felemlíteni tartozom még azt is, hogy az altiszti alap, a mely a múlt, 1907. esztendőben közadakozás utján alakult meg, a befolyt összeg szerint már több mint 200.000 koronát tesz ki. Kénytelen voltam a pótló-beszerzésére is 311.000 koronával többet előirányozni. De meg vagyok győződve róla, hogy az a feiüifizetés, a mely a 650 koronás pótló-árra ebből az összegből teljesíttetni fog, hogy az mindenesetre elsősorban a tenyésztő javára fog válni és remélem, hogy ez által a lótenyésztés az országban ismét nagyobb lendüetet vesz és jobb alapra lesz fektethető, mert most, az utóbbi dőben, bizony hanyatlani kezdett. Szükségét láttam, hogy a honvédmenháznál is alapos és gyökeres reformokat léptessek életbe. (Helyeslés.) A 27 évvel ezelőtt feláUitott honvédmenház az 50—60 éves emberek részére annak idején teljesen és tökéletesen megfelelt. De azóta múlt az idő és ma az átlagos kor a honvédmenházban 80 és 90 év között váltakozik. Ezek az emberek ugy egészség, mint szellemi képesség tekintetében oly dekadencziába jutottak, hogy őket ugy hagyni, mint régente voltak, nem találtam czélszerünek. (Helyeslés.) Épen ez okból egy tényleges állományú honvédorvost rendeltem ki a honvédmenházba, a ki ott lakást kapott és minden perczben rendelkezésére áll a menház lakóinak. (Általános helyeslés.) Azonkívül az élelmezést megkétszereztem. (Helyeslés.) Ma kétszerannyit kapnak, mint kaptak azelőtt és azonkívül mindennap kapnak bort is. (Általános helyeslés. Felkiáltások: Megérdemlik !) A tiszteknek a díjazását 20 koronáról 30 koronára emeltem í&\ és azonkívül ágynemű és belső berendezés tekintetében is sok mindenfélét szereztettem be. Abban a meggyőződésben élek, t. képviselőház, hogy az öreg honvédek a jelenlegi viszonyok között teljesen meg lehetnek ott elégedve, a minek különben ők maguk is velem szemben kifejezést adtak. (Általános helyeslés.) Sok oldalról azt a kívánságot hallottam, t. ház, hogy főleg az aratás idejére a katonaságot, és igya honvédséget is szabadságoljuk. (Halljuk I Halljuk/) Erre vonatkozólag a hadügyminiszter már hoszszabb idővel ezelőtt kiadott egy rendeltet, a mely szerint, a lovascsapatokat kivéve, a többi csapatok a legmesszebbmenő mértékben igénybe vehetik ezt az aratási szabadságot. (Helyeslés.) A honvédségnél, fájdalom, oly csekélyek a keretek, — mert Nagy György képviselő urnak azt a jwopoziczióját elfogadni abszolúte lehetetlen, hogy vonjuk össze az ezredeket, mert ezzel az emberek létszáma egygyel sem lesz kevesebb, ha össze is vonjuk azokat — mondom, a honvédségnél sokkal kisebbek a keretek és így sokkal kevesebben szabadságoltathatnak, mint a mennyi esetleg szabadságra menni kívánna, de a viszonyok ezt még ma nem engedik meg. Meg lehet a t. képviselőház győződve, hogy intenczióm minden tekintetben az, hogy az instituczió érdekét szem előtt tartva, a megszavazott hitelből egy fillért sem költök másra, mint a mire az a t. képviselőház által rendeltetett. Figyelemmel kisérem a honvédség legapróbb szükségleteit is és a mennyire pénzemből telik, minden irányban gondoskodom arról, hogy a pénz a legczélszerübben legyen felhasználva. Kérdem a t. képviselőházat, hogy költségvetésemet ugy méltóztassék elfogadni, a mint azt prelimináltam. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kívánván szólani, a tárgyalást berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kér' dést: elfogadja-e a ház a személyi járandóságok