Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 211 igazgatási bizottság pártolólag terjesztette fel ezen kérvényeket, azonnal megtették az összes előkészületeket a lakodalomra, széjjel mentek a meghívók, eljártak a jegyzőnél és a papnál, a vendégek is összehivattak — el lehet képzelni, hogy mikép hatott az ilyen módon összesereglettekre, ha a minisztérium az ilyen kérvényeket kedvezőtlenül intézte el. Ez kisjelentőségü kérdés, mely keserűséget legfeljebb az illetőkre és szégyent talán a leányra pillanatnyilag hozott, a ki ilyen körülmények között nem volt képes lakodalmát megülni, A honvédelmi minisztériumnak komoly katonai aggályai voltak ezen kérdés elintézésénél, különösen abban a tekintetben, hogy hálrányos kihatással van az ilyen korai nősülés az ujonczok jó és eredményes kiképzésére. Hátrányos hatással van azoknak hasznavehetőségére, és itt kettős disztinkcziő történt a polgári életben, a rendes békeidőben és esetleg a háborúban. Különösen kiemeli egyik indokolásában a minisztérium, hogy az ilyen ujoncz, a kinek otthon felesége, esetleg két-három gyereke van, az mindig haza gondol, az igyekszik minden lehető módot megragadni arra, hogy a katonai kötelékből megszabaduljon, háború esetében pedig sokkal kevésbbé bir azzal a bátorsággal, hogy életét bármely perczben koczkára tegye, mert a családi kötelékek inkább fűzik az élethez. Azt hiszem, hogy ezen komoly aggályok nem állanak fenn, mert az élettapasztalat bizonyítja, hogy az ujoncz, legyen az nős vagy nőtlen, ha nem hivatásos katona, bizony a katonai kötelesség alól minél előbb szabadulni akar. Háború esetében pedig nagyon jól tudjuk, hogy a most szolgáló ujonczok a hadseregnek legfeljebb csak magvát képezik, a kereteket, a tömeget pedig a póttartalékba áthelyezettek, tehát nem ezen nőtlen ujonczok, hanem a nős, póttartalékba helyezettek képezik. Ilyen körülmények között tehát azon indokok, a melyeket a minisztérium honorálni vélt, mikor ilyen rideg álláspontra helyezkedett, sem a béke, sem a háború esetén helyüket meg nem állják. Kötelességemnek tartom mindazonáltal kiemelni, hogy a honvédelmi miniszter ur, midőn értesült, hogy minő resensust keltettek ezek a visszautasítások lenn a Délvidéken, — hogy a Felvidéken milyen hatással voltak, azt nem tudom —•' a honvédelmi miniszter ur a bajt szanálni igyekezett, és pedig a legnagyobb jóakarattal, a mennyiben az összes érdekelt vármegyék főispánjához kérdőpontokat is intézett, a mely kérdőpontokban nemcsak a specziális katonai tekintetekre tért ki, hanem igen helyesen közgazdasági, szocziális, erkölcsi tekinteteket is hozott bele és a főispánoktól ezekre vonatkozólag az életből merített tapasztalatok alapján jelentéseket kívánt be. Én nem tudom, hogy a főispánok mennyiben tettek eleget ennek a felhívásnak, vájjon jelentéseiket tényleg beadták-e, vagy nem, azt sem tudom, hogy azok a válaszok, a melyek a jelentésekben foglaltatnak, milyen irányúak. Minthogy azonban népünk gondolkozását ismerem, ezekre vonatkozólag én óhajtok egy-két felvilágosítással szolgálni az igen t. miniszter urnak, annál is inkább, mert értesülésem szerint a miniszter ur ebben a kérdésben egy ujabb utasítást szándékozik kibocsátani, a mely czinozurája lesz a kivételes nősülési eljárás körül követendő eljárásnak. Felvették a kérdőpontok közé elsősorban azt a kérdést, hogy vájjon a korai nősülések nem fognak-e a földbirtoknak elaprózására, tulkicsiny parczellázására és ennek következtében elszegényedésre vezetni. Abból indul ki ugyanis a miniszter ur, hogy valahányszor ilyen kivételes nősülési engedély adatik és a gazda fia megnősül, akkor a fiu uj háztartást létesítvén, az esetleg örökségkép neki jutandó földjutalék azonnal ki is adatik neki, igy tehát az a közös tömegből minél előbb kivonatik és ez által a föld elaprózása, esetleg a család elszegényedése következik be. Az életet ismerve, vagyok bátor szives értésére adni az igen t. miniszter urnak, hogy ez nem szokott bekövetkezni. Különösen nálunk a délvidéki németségnél az a bevett szokás, hogy a fiúnak abban az esetben, hogyha nősül is, a fiatal menyecskével bizonyos időn át az após háztartásában vele együtt élve vele együtt kell munkálkodnia. Arra nem igen van eset, sőt egyáltalában nem is tudom, van-e eset arra, hogy a fiu, ámbár korábban nősült, mielőtt katonai kötelezettségének teljesen s mindenben eleget tett volna, az apa a családtól neki jutandó részt kihasítva, őt önállóan be is rendezte volna és az önálló gazdaság vitelére szükséges földmennyiséget neki megadta volna. Az az aggály tehát, hogy a parasztcsaládoknál a kivételes nősülési engedély megadása a föld idő előtti eldarabolására fogna vezetni, teljesen alaptalan, a mennyiben az élet ezt az aggályt egy cseppet sem honorálta. További kérdése a miniszter urnak az, hogy vájjon nem lehetne-e az ilyen kivételes nősülési engedélyek megadásánál a földbirtok nagyságát alapul venni, abból az eszmemenetből indulva ki, hogy a kinek nagyobb földbirtoka van és ennek következtében nagyobb jövedelme is, az nagyon könnyen segíthet magán az által, hogy cselédet vesz háztartásába. Igen sok elutasító határozata is a miniszter urnak azt mondja, hogy meglehetős jövedelemmel rendelkezik a földesgazda, megvan tehát a kellő anyagi ereje ahhoz, hogy a hiányzó női munkát olyképen pótolja, hogy cselédet fogad fel. A mellet igen t. miniszter ur, hogy cselédet nálunk, különösen a Délvidéken, különösen kisgazdáknál parasztházba nem igen lehet kapni 27*