Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

212 331. országos ülés 1908 májas 25-én, hétfőn. pénzért, mert az a parasztleány, a ki elhatározza magát arra, hogy cselédnek megy, nem megy parasztgazdához, az bekívánkozik a városba, a hol igényei sokkal jobban ki vannak elégítve, e mellett a parasztgazda sem akar cselédleányt, nem akar fizetett embert, hanem háztartásához hozzátartozó nőt akar, ép ezért igyekeznek nagyon a földesgazdák mielőbb megházasitani fiukat, hogy ne kelljen cselédet fogadniok, — a kit különben is nem igen lehet kapni — hanem hogy a háztartáshoz hozzátartozó, a gazdával együttértő munkatársat kapjanak a házhoz. A kérdések között ott van azután, hogy vájjon a kivándorlásra minő befolyása van az ujonczidőbe tartozóknak, a hadköteleseknek megadható kivételes nősülési engedélynek. Azt hiszem, az élet erre eléggé megfelel, szükségtelen a főispánoknak felelniök. Az a fiu t. i. a ki már megnősült, a kinek esetleg már gyermekei is vannak, ha elhatározza is magát arra, hogy Amerikába megy, bizony sokkal nagyobb a valószínűség, hogy visszajön elhagyott családjához, semhogy az országra nézve elveszve végkéj) kimenjen Amerikába. Még egy kérdést vett volt fel az igen t. miniszter ur, ezzel is foglalkozni akarok, és ez az orvosi bizonyítványára vonatkozó kérdés. Igen lesújtó kritika foglaltatik abban a körrendeletben, a mely az összes főispánokhoz kiment, az orvosokra nézve. Egyenesen ki van mondva, hogy megállapittatott vizsgálat alapján, hogy az orvosok bizonyítványai megbizhatlanok, a menynyiben igen sokszor olyan betegséget konstatálnak, a mely nem vezet munkaképtelenségre, máskor meg olyan betegségeket konstatálnak, a melyek a felülvizsgálat alkalmával egyáltalában meg sem voltak állapithatók. Nem hivatásom ugyan, hogy az orvos urakat védelmembe vegyem, mindazonáltal magyarázatot találtam erre Tonatkozólag is. T. i. azt mondja a miniszteri rendelet, a mely az ilyen kivételes nősülési engedélyekre nézve czinozurául szolgál, hogy az időleges, az ezidó'szerinti munkaképtelenség tekintetében kell az orvosnak véleményt mondania, nem arra nézve, hogy az illető végkép vagy egész életére nézve munkaképtelen-e, hanem csak arra nézve, hogy akkor munkaképtelen-e, a mikor a vizsgálat folyik, mert hiszen arról van szó, hogy ha munkaképtelen valamely nőtagja a családnak, ez helyetesittessék, pótoltassék a fiatal menyecskével. Igen sokszor fordult elő ilyen időleges munkaképtelenség, az csakugyan meg is van, egyes példákat is cmlit itten, pl. az illető nő áldott állapotban van stb., és azt mondja az igen t. miniszter ur, hogy a műveltebb osztályokhoz tartozó női családoknál is az ilyen betegségek mellett képes a nő rendszeres munkát végezni, Azonban óriási különbség van, t. miniszter ur, a műveltebb osztályhoz tartozó nők által elvégzendő munka ós a parasztmenyecske által elvégzendő munka között. Az a parasztmenyecske, nemcsak azokat a könnyebb házimunkákat végzi, hanem köteles a férjével kimenni ásni, kapálni, a mi sokkal nehezebb munka. De van még egy szempont. Az orvosok igen gyakran humanitárius szempontból kénytelenek a betegséget burkoltan előadni. Mindjárt megmagyarázom, mire gondolok. Miért kell azt a családtagot megvizsgálni ? Nem azért, hogy a betegséget konstatálva, az illető esetleg üdülni, fürdőre mehessen, hanem arról van szó, hogy az időleges munkaképtelenség megállapítása esetén egy női munkaerővel szaporodjék a család. Igen sokszor megtörténik, mondják az orvosok, hogy pl. olyan betegséget kénytelenek konstatálni az illető nőn, a melyről nem óhajtják, hogy ő maga tudja, mondjuk pl. tüdővészes. Az illető nem tudja magát gyógyíttatni, fürdőbe nem küldhetik, a bizonyítvány pedig arra szolgál, hogy kezébe adják, igy tehát tudomást szerezne arról a betegségről, már pedig ez reá nézve lelkületileg olyan rossz behatással volna, hogy csak siettetné halálát. Van rá eset, igen gyakran, hogy az orvosok valami megszégyenítő betegséget kénytelenek konstatálni, hogy a mikor a fiu kedvéért az anyját vizsgáltatják meg, az orvosnak bizonyítványt kell kiállítania és az orvos bizony humanitárius szempontból a bizonyítványba az ilyen megszégyenítő dolgot, a mely munkaképtelenséget igenis von maga után, nem veszi be. Ezeket csak jelezni óhajtottam és az orvosok érdekében óhajtottam felhozni, miután orvosokkal megbeszéltem ezt a kérdést. Vannak azonban még más bajok is. Nálunk a községekben, a falvakban szokás az, hogy a 18 — 20 éves fiatal legény bizony kiválogatja azt, a ki életepárja lesz. Eddig az volt a szokás, hogy folyamodott a miniszterhez kivételes nősülési engedélyért, és ha azt megadták, akkor a fiatalok szankczionálták az előbbi ismeretséget. Itt következik be a baj. Ha ugyanis folytatják az eljárást ugy, a mint az most a minisztériumban divik, hogy t. i. nem adatik meg az engedély, az ismerkedésnek ez a szokása végzetessé lesz. Egy hang (jobbról): Töröljék el! Várady Imre: Törüljék el ? Ezt bajos keresztül vinni. Az ismeretség megtörtént, mert a fiatal pár abban bizik, hogy a kivételes nősülési engedélyt megkapják, minden lehető öszszeköttetós már megvan, aztán bekövetkezik az engedély megtagadása, a fiúnak be kell vonulnia, a leány visszamarad, esetleg egy-két gyermekkel; ha a fiu a három évet kitöltötte a katonaságnál, időközben esetleg az izlése is megváltozott, stb. a legritkább esetben megy vissza ahhoz a leányhoz, a kivel ismeretséget kötött, a kinek esetleg már két-három gyermeke van. Pedig, ha a nősülési engedélyt megkapták volna, akkor a viszony már törvényesítve, szankczionálva volna.