Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

210 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. radni; de igenis kötelességemnek tartom éber, őrködő gonddal figyelemmel kisérni a honvédségnek minden lépését, rámutatni a hibákra és tévedésekre és kérni a honvédség vezetőit: a miniszter urat és az államtitkár urat, hogy ők is azon szeretettel, a melyet az intézmény iránt eddig tanúsítottak, vezessék azt tovább, viszont a milyen szeretettel járunk el a honvédség jó intézménye iránt, ép oly kérlelhetetlen szigorral irtsanak ki minden visszaélést a honvédség intézményéből. Adja az Isten, én tiszta szivből kivánom, hogy midőn a jövő költségvetést tárgyaljuk, akkor mindazon sérelmek, a melyeknek kifejezést adtam, már orvosolva legyenek és én leszek az első, a ki hálás köszönetet fogok mondani, de most igy a honvédelmi tárczának költségvetését nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el egyfelől azért, mert a költségvetés elfogadása egyszersmind bizalmi kérdést is jelent, és én a mostani kormány működésével szemben bizalommal nem viseltetem. Oly kormány működésével szemben, a mely a paktum ellenére a kvótát felemelte, a mely a szólásszabadságot elkoboztatta . . . (Elén~k derültség. Felkiáltások: Látjuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! A képviselő ur eltér a honvédelmi tárczától, tessék ahhoz szólni. Gr. Batthyány Tivadar: Ennyit még sohasem beszélhetett egy napon! Nagy György: Az a kormány, a mely a tiszti fizetés felemelésével nyíltan megszegte a paktumot, az én Ítéletem szerint, méltatlan lett a képviselőház bizalmára, és miután ennek a kormánynak tagja a honvédelmi miniszter ur is, természetes, hogy az egész kormány ellen érzett bizalmatlanságom kiterjed a honvédelmi miniszter úrra is. Kérem a miniszter urat, méltóztassék, ha a politikai téren nem is fogunk találkozni a jövőben sem — a honvédség terén oly üdvös intézkedéseket létesíteni, hogy a jövő alkalommal, ha bírálatot mondok, ez a bírálat elitélő csak a politikai szempontok miatt legyen. Ne legyen a honvédség intézményének egyetlenegy ága, és benne egyetlenegy ember, a ki jogtalanságot kell hogy szenvedjen és a ki büszkén ne vallja magát a honvédség tagjának. Méltóztassék meggyőződve lenni t. miniszter ur, a mikor azt láttam, hogy a honvédség nem teljesiti a maga hivatását, hogy a nemzet ünnepében nem vesz részt, hogy nem adózik annak a kegyeletnek, a melylyel minden magyar embernek adózni kell és a nemzeti lelkesedés örömünnepélyétől távol marad, a gyászünnepeken pedig nem sir együtt a sírókkal, akkor én ezen intézmény és annak szelleme iránt bizalommal nem viseltetem. A mikor azt láttam, hogy Aradon, midőn a vértanuk emlékezetét ünnepeltük, erőszakkal visszatartották a katonaságot és nem engedték meg, hogy együtt ünnepeljen a nemzettel, a mikor a budai honvédsirnál hiába kerestem a 48-as honvédek utódait, mert még az útról is kitiltották őket, még csak nézni sem volt szabad azt a menetet, a mely a kegyeletet vitte a hősök sírjához, akkor azt kívánni, hogy egy olyan férfi, a ki át van hatva a függetlenségi eszméktől, helyeselje ezeket és bizalommal viseltessék a honvédség intézménye iránt, azt hiszem, hogy nem lehet. Én tehát a felhozott indokok és érvek alajyján a honvédelmi minisztérium költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Várady Imre! Várady Imre: T. ház! Csak egy-két szocziális és gazdasági jelentőségű kérdéssel óhajtok foglalkozni. Megvitatás tárgyát képezte már itt a házban egy interpelláczió és arra adott rövid miniszteri válasz alakjában a délvidék kisgazda közönségét közelről érdeklő kivételes nősülési engedély kérdése. Minthogy az a mód, a melylyel a kérdés itt a házban elintéztetett, a délvidéki kisgazdaközönséget a legtávolabbról sem volt képes kielégíteni és megnyugtatni; minthogy továbbá mint a délvidéki földmivelő gazdasági egyesületnek, tehát egy hatalmas gazdasági szervezetnek a délvidéken az elnöke, ismerem e gazdaközönség gondolkozásmódját, a mely ezen kérdés körül kialakult: kötelességemnek tartom annak tolmácsául szegődni. (Halljuk I Halljuk !) A törvény azt rendeli, hogy a nősülés a hadköteles kor előtt és a harmadik korosztályból való kilépés előtt nincsen megengedve. Különös tekintetet érdemlő körülmények között mindazonáltal a honvédelmi minisztériumnak megvan a joga, hogy a kivételes nősülésre az engedélyt megadja. Tartozom annak konstatálásával, hogy a honvédelmi minisztérium ezen diszkréczionáríus jogával a lehető legliberálisabban élt, ugy hogy a legritkább esetek közé tartozott, hogy a kivételes nősülési engedély iránti folyamodványok és kérvények elutasittattak volna. Az utóbbi időben azonban sajnos, irányváltoztatás történt a minisztérium kebelében, a melynek következménye az volt, hogy az ilyen kérvények jó részben, ha nem is valamennyi, visszautasittattak. Nem akarok kiterjeszkedni azokra a keserűségekre és kellemetlenségekre, zavarokra, néha szégyenre is, a melyet az ilyen kivételes nősülési engedély iránt benyújtott kérvény visszautasítása okozott, csupán csak megjegyzem, hogy a mi kisgazda köreink hozzá voltak szokva, hogyha kérvényeiket indokoltan beadták és a közigazgatási bizottság pártolólag a minisztériumhoz felterjesztette azokat, akkor szinte az óra pontosságával a 8., de legkésőbb a 10. napon ezen kérvények kedvezően elintézve visszakerültek a közigazgatási bizottság utján az illetőhöz. Minthogy kisgazdáink erre a pontosságra számítva, a mint meggyőződtek arról, hogy a köz-