Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

332. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 209 ben az első számára biztosított kedvezményeket. (Helyeslés). Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ezeket figyelembe venni és ezeknek figyelembevételével meg nem várni a védtörvény végleges rendezését. Mert ez nem vág szigorúan a védtörvény körébe. Azért megmaradhat egyelőre az a szám, a melyet az ujonczok megállapításakor megállapítottunk, a nélkül, hogy ez változatlan maradna. Ezt humánus, emberi szempontból meg lehet változtatni. Azt hiszem, a királynak sem lehetne ellenvetése az ellen, hogyha most, az átmeneti idő alatt oldathatnának meg ezen kérdések, mert ezek nem szigorú értelemben vett katonai kérdések. Különben, hogyha felvetettem ezt a kérdést, hogy ugy határozott a nemzet, illetve elfogadta a többség vezéreinek a királylyal kötött azon paktumát, hogy az átmeneti kormányzat ideje alatt megszavazza ugyan az államháztartásnak főbb szükségleteit, de katonai téren ujabb áldozatokat nem hoz : tény az, hogy mihelyt a kvóta felemelése által, most pedig a tiszti fizetések emelése által csorba üttetett ezen a paktumon, azonnal felébredt a nemzet joga, hogy kívánja, követelje a magyar szolgálati és vezényleti nyelvet, a mely tulajdonképen a nemzeti küzdelem kiinduló pontja volt. Nem állok tehát többé azon az állásponton, hogy az átmeneti kormányzat ideje alatt ezen katonai követeléseket ne lehetne felvetni, hogy a katonai kérdéseket ne lehetne érvényesíteni; hanem, igenis, mihelyt a király a nemzettől olyan áldozatokat követel, a melyek az általa is elfogadott paktumba ütköznek és mihelyt elfogadta ezen áldozatokat, azonnal megszűnt az a joga, hogy a nemzettől azt kívánja, hogy a jjaktum értelmében a katonai követeléseket továbbra is felfüggeszszük. Én tehát, a mint határozati javaslatot is adtam be ilyen értelemben, most már kívánom, hogy a katonatisztek fizetésének emelésével egyotemben intézményileg biztosíttassák a ma.gyar szolgálati és vezényleti nyelv. Felhozhatnám a hadseregnek azon másik anomáliáját, hogy a tiszti kauczió kérdését a király, mintha ez különleges, fentartott felségjoga lett volna, a törvényhozás megkérdezése és beleegyezése nélkül rendezte, és pedig oly módon, a mely nemzeti szempontból szintén sérelmes. A 30 éven aluli katonatisztnek 90.000 korona kaucziót, az azon felüli korúnak pedig 60.000 koronát kell mint biztosítékot letennie. Ha tekintetbe veszszük vagyoni viszonyainkat, kizárt dolog, hogy egy polgári családból származó leány katonatiszthez vagy legalább szegény katonatiszthez mehessen feleségül, a ki saját maga nem tudja a tiszti biztosítékot letenni. Ebben is tervszerű dolgot látok a hadügyi vezetőség részéről. Látták azt, hogy egyes idegenből idejött tisztek magyar családokba beháKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIX. KÖTET. zasodván, ha maguk nem is, de közülük igen soknak a gyermekei magyarokká váltak. Lehetetlenné akarják tehát tenni ezt a raagyarositási folyamatot; el akarják zárni a tisztet annak lehetőségétől, hogy magyar családokba beházasodhassak és meg akarják őt fosztani azon emberi jogától, hogy megnősülve családot alapithasson és ne folytassa azt a rideg, örömtelen vagy legalább meddő örömü legény életet. (FülMáltások jobb/elöl: Miért nem házasodul meg ? Élénk derültség.) Hencz Károly: Te örömtelen legényéletet folytatsz ? (Derültség.) Elnök : Csendet kérek! Nagy György : A sérelmet abban látom, hogy ezt teljesen a nemzet tudta és beleegyezése nélkül határozták így. Kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék a királynak jelentést tenni arról, hogy ezt a megoldást törvényesnek elfogadni nem lehet. E kérdés felett is a törvényhozásnak kell rendelkeznie; mert nagyon lényegesnek tartom azt, hogy az ilyen kérdések rendezésével a polgárság és katonaság közti jó viszonyt erősebbé tegyük, a kapcsolatot megszilárdítsuk, a polgári elemek öntudatát, önérzetét, hazaszeretetét bevihessük a katonai keretek közé is, hogy igj

r a katona voltakéjjen ne legyen más, mint az állam egyik szolgálati ágában kötelességét, hivatását teljesítő polgár és viszont minden egyes polgár érezze azt a kötelességtudatot, hogy szükség esetén mint katonának is meg kell védenie hazáját és annak alkotmányát. (Helyeslés.) T. ház! Azt hiszem, hogy beszédemben elég hű képét adtam ugy a közös hadsereg, mint a honvédség mai állapotának. Hogy ez a kép nem kedvező, hogy ez a kép nem töltheti el örömmel a lelkünket: annak talán legutolsó sorban vagyok én az oka; én azt szerettem volna, hogyha dicshimnuszt zenghetnék a m. kir. honvédség intézményéről. Egy hang (jobbfelöl): Majd vezérczikket írhatsz ! (Derültség.) Nagy György : Azt hiszem és teljesen elismerem itt az ország szine előtt is, hogy ugy a honvédelmi miniszter urat, mint az államtitkár urat a legnagyobb szeretet tölti el a honvédség iránt, és a legnagyobb odaadással igyekeznek a rájuk bizott ügyet vezetni. De viszont igaz az is, hogy legjobb indulatuk daczára és hibájukon kivül az a régi, megcsontosodott rendszer, a melynek központja és főfészke Bécsben van, igyekszik elosztrákositani a honvédséget, minden nemes törekvésüket ellensúlyozza, és miután a hatalom és az erő ott van, sokszor legnemesebb czélu kísérleteik is meghiúsulnak. (Ugy van!) Ne méltóztassék tehát ugy tekinteni felszólalásomat, mintha az támadás akarna lenni a honvédség intézménye ellen. Magának az intézménynek én igazi hive vagyok, az intézmény felvirágzásáért hajlandó vagyok küzdeni és fá27