Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 19 legkényesebb kell hogy legyen, különbséget tegyen egy magasiangu tisztnek a becsülete és egy egyszerű közlegény vagy mondjuk, alsóbb rangú tiszt között. Annak a szegény közlegénynek a becsülete nem olyan kényes, mint a pléhgalléros tisztnek a becsülete ? Szabad a becsület között fokozatokat felállítani és azt osztályozni, igen t. miniszter ur ? Ha igen, akkor én a katonai becsületre nem vágyódom, a hol osztályokat lehet a becsület dolgában felállítani, a hol a magasabb rangú tisztnek nagyobb becsületet biztosit a törvény, mint a szegény embernek. Ez becsület elleni lázadás és ellenkezik a becsület fogalmával, mely egy és oszthatatlan. A királynak becsülete ugyanaz, mint a legutolsó polgáré és nem lehet magasabb rangú tisztnek becsületét súlyosabb szankczió alá helyezni. Ilyen eszmékkel van tele a törvénynek minden szakasza. Ez valósággal az ember jó érzése ellen lázit és csak ökölbe szorított kézzel lehet elolvasni ennek a törvénynek rendelkezéseit. Még egy pár részletét ismertetem ezen törvény rendelkezéseinek. Ha elolvassa az ember azt. nem is hinné józan gondolkozás és humánus érzés mellett, hogy Krisztus után 1908-ban, a mikor már azzal foglalkoznak a jogtudósok, hogy bűnök tulaj donképen nincsenek is, hogy a bűn maga csak betegség, a mikor már nem bűn-, hanem csak közveszélyes cselekményekről beszélnek, a mikor tudományos viták és tudományos áramlatok vannak e kérdésben, akkor akadjon törvény, a mely megsérti az emberi méltóságot és ugy bánik az emberrel, a hogyan törvénynek még a rabszolgákkal sem lenne szabad bánni. így akarjuk megkedveltetni a katonai életet az emberekkel, hogy ilyen büntetőtörvénykönyv alá helyezzük őket ? Ily körülmények között azt kívánni, egy magyar fiútól, hogy menjen a katonai pályára, lélektanilag lehetetlenség. Az 546. §. ismét egy szép virágszál ebben a bokrétában. Azt hiszem, ha valaki elolvassa beszédemet, akkor egyelőre el fog menni kedve attól, hogy katonai pályára menjen és meg kell borzadnia, hogy igy lehet az embert büntetni a huszadik században. Elnök : Kérem a képviselő urat, szóljon már a tárgyhoz és ne ijesztgessen itt bennünket ilyesmikkel. (Derültség.) Nagy György: Az alelnök ur volt katona, tehát tudja ezt a dolgot. Azt mondja ez a szakasz, hogy a ki a tudomására jutott titkos társaságról vagy annak összejöveteléről a jelentést hivatalos vagy szolgálati kötelességként megtenni elmulasztja : annak büntetése 1—3 hónapig, ismétlés esetén esetleg hat hónapig terjedhető szigorú fogság. A törvény tehát kötelezővé teszi a spiczliskedést a katonára nézve. A mig a polgári törvénykönyv egyenesen kizárja, hogy valaki a spiczli szerepére vállalkozzék és csak a királysértés és pénzhamisítás bejelentését irja elő kötelezőleg, addig a katonai büntetőtörvénykönyv reá kény? május 25-én, hétfőn. 203 szeriti a katonát, hogy saját bajtársaival szemben spiczli szerepére vállalkozzék. Ha tudomására jut egy titkos társaság, akármilyen nemes czél megvalósítását irta is az zászlójára, a katona köteles hivatalos vagy szolgálati utón megtenni a jelentést, szóval reá kényszeríti, hogy elárulja saját bajtársait. Méltóztassék elolvasni a büntetőtörvénykönyv indokolását. A mikor a képviselőház az 1878 : V. t.-czikket tárgyalta, ezen két szakasznál is felszólaltak, és azt mondották, hogy az emberi méltósággal ellenkezik, hogy kémmé, spiczlivé akarjon tenni a törvény valakit. A mig tehát a polgári büntetőtörvénykönyvben ezt egészen ki lehetett irtani, addig a katonai büntetőtörvénykönyvben, a hadseregnek, a gemeinsame Armee nagy dicsőségére benne van az a szakasz, a mely egyenesen kötelezi a katonát, hogy saját bajtársával szemben a spiczli gyalázatos szerepére vállalkozzék. Még csak egy pár szakaszát ismertetem e büntetőtörvénykönyvnek. (Zaj.) Ha nem elég, hogy az ember hiteles nyilt parancscsal jöjjön, akkor nem tudom, miféle bizonyítékokkal jöjjek ; nem hozhatok ide agyonlőtt és felakasztott katonákat. Az 556. §. rendelkezése szerint: »a ki nyilvános híresztelés utján, falragaszok, nyilvános beszédek vagy előadás stb. által valamely a közbiztonságra nézve nyugtalanító álhirt, a nélkül, hogy ezt igaznak tartani elegendő oka lenne vagy a ki ilynemű állítólagos jövendőmondást közzétesz vagy tovább terjeszt : vétségben bűnös és nyolez naptól három hónapig terjedhető szigorú fogsággal büntethető.* Elegendő tehát e szerint egy nyugtalanító hírt vagy egy jövendőmondást közzétenni, s máris ily súlyosan büntetik az illetőt. E szakasz értelmében a magyar királyi kormányt azonnal el lehetne zárni, mert azt jövendöli, hogy nemzeti engedményeket fogunk kapni ; igy teljesen érteni a honvédelmi miniszter urat, a ki az 556. §. hatása alatt nem igen nyilatkozik a nemzeti engedmények dolgában ; megszokta, hogy az állítólagos jövendőmondást súlyosan büntetik. (Derültség.) Vérlázitóan komikus, hogy ilyen rendelkezések lehetnek egy szabályzatban : jövendőmondás, nyugtalanító hirek közzétételének büntetése! Tessék megnézni a franczia büntetőtörvénykönyvet, a hol a bűncselekmények legnagyobb része felett polgári bíróság itél. Méltóztassék megnézni az angol katonai büntetőtörvénykönyvet! Ezek liberális törvénykönyvek, ott embernek tekintik a katonát! Ott nincsenek efféle intézkedések, a melyeket most ismertettem. Befejezem az ismertetést a 602. §. felolvasásával. Ez megmagyarázza, hogy miért nincs békesség polgári és katonai elem között. (Olvassa) : »Ha valamely tiszt másvalakit párbajra hivott a nélkül, hogy a dolog viadalra került volna, ezen vétség 1—3 hónapig terjedhető fogsággal büntetendő.« E szerint a törvény megtiltja, hogy, ha az illető be is látta tévedését, a mint az úriemberhez 26*