Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

33i. országos ülés 1808 május 25-én, hétfon. 199 minisztert, hogy a katonai büntető eljárás revíziójának gyorsítására befolyását használja fel, mert mint az államtitkár akkor mondta: »őszintén szólva, én abból, a mit a t. igazságügymini szter ur mondott, csak azt láttam, hogy a jogászoktól várni nem lehet semmit«. Ezzel a kijelentéssel aztán a honvédelmi tároza költségvetését elfogadta, A mi az anyagi büntetőtörvénykönyvre vonatkozó rendelkezéseket illeti, a házban több izben felszólaltak, de ennek a törvénynek, illetve rendeletnek hibás, kegyetlen szigorú intézkedéseit legrészletesebben Chorin Ferencz tette szóvá a háznak 1880 november 29-én tartott ülésében. Én azt hiszem, hogy ez a katonai büntetőtörvény és bűnvádi perrendtartás épen olyan, mint egy betűkbe öntött, könyvbe kötött osztrák generális, kegyetlen és tyukeszű. (Felkiáltások: Ohó !) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. Nagy György: Majd igazolom ! Elnök : Kérem, ne tessék igazolni. Sértéseket itt nem lehet igazolni, (ügy van!) Nagy György: A büntetőtörvénykönyvnek egyes szakaszait fogom felolvasni. Egy bokrétát kötöttem össze a szakaszokból, és győződjék meg minden józan gondolkozású, igazságszerető ember, hogy egy jogállamban lehet-e, szabad-e tűrni ilyen rendelkezéseket. Még soha azt a fáradságot senki nem vette, hogy magában a képviselőházban ismertesse a katonai büntetőtörvénykönyv egyes szakaszait, és ennek kapcsán igyekezzék azoknak tarthatatlanságát bizonyítani. Csak a gyakorlat folytán mondom, hogy törvény, mert ez nem törvény, hanem egy 1855 január 15-én kelt nyílt parancs. Ezen nyílt parancson alapszik a katonai büntetőtörvénykönyv, de számos rendelkezései még a messze múltból, az ezerhétszázas és ezernyolczszázas katonai parancsokból erednek. Mikor áttanulmányoztam ezt a büntetőtörvényt, több barátomnak, képviselőtársamnak, kollégámnak mondtam, hogy milyen rettenetesen kegyetlen intézkedések vannak e törvényben. Akárhány volt, a ki nem akarta elhinni; azt mondta, hogy lehetetlen, hogy jogállamban egy állampolgár ilyen szigorú, kegyetlen, embertelen és igazságtalan rendelkezéseknek legyen alávetve. Felolvasok néhányat, és azt hiszem, hogy a honvédelmi miniszter ur ellenőrizheti, hogy így szól-e a törvén}^. Magából a katonai büntetőtörvénykönyvnek egy olyan kiadásából olvasok fel, a melyet a honvédségnél használnak, és a melyre alapítják az ítéleteket is. A következő szakaszokat tartottam érdemesnek, hogy a rettenetes tömkelegből kiragadjam, a t. háznak bemutassam és figyelmüket ezekre felhívjam. Ott van az 1855. évi január 15-én kelt nyílt parancsnak 149. §-a. Ez a szakasz következőkép rendelkezik (olvassa) : »Ha valamely szolgálati parancs vagy az elöljárónak a szolgálatra vonatkozó utasításának teljesítése, habár nem is erőszakosan, de heveskedő vagy sértő módon megtagadtatott,vagy valamely fontos szolgálati parancs szándékosan nem teljesíttetett, akkor a bűnös 3—5 évig, háború idején 5—10 évig terjedhető börtönnel büntetendő.« Ha tehát nem is rosszindulatból, de heveskedésből, talán féktelen temperamentum folytán, minden gonosz indulat és szándék nélkül, egy teljesen lényegtelen parancsnak a végrehajtásától vonakodik a katona, abban az esetben 5—10 évig terjedhető börtönnel lehet büntetni azt a szerencsétlen katonát. Ott van egy másik szakasza ennek a nyílt parancsnak, a 153. §. (Zaj.) Ez hatályban lévő nyílt jjarancs, ennek alapján ítélkeznek. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Régen elvesztette a hatályát! Nagy György: Kérem, hiszen erre hivatkoznak az ítéletben ma is. A 153. §. a következőkép rendelkezik (olvassa) : »Ha valamely csend- vagy riiidháboritáson rajtakapott alárendelt egyén az őt rendreutasító előljáró parancsát teljesíteni heveskedőleg vonakodik, akkor hat hónaptól egy évig, és az elöljáróval szemben elkövetett tiszteletszegesnek és az okozott rendetlenségnek fokához képest 5 évig is terjedhető börtönnel büntethető.« A mit tehát a polgári életben nem is büntetnek, a mire a polgári törvénykönyvben, sem az 1878. évi V. t.-ez.-ben, sem a kihágási törvényben, az 1879 : XL. t.-ez.-ben intézkedés nincs, a mit a polgári felfogás nem tart bűnnek, nem minősít bűncselekménynek, azt a nyílt parancs öt esztendeig terjedhető börtönnel tartja büntetendőnek. Itt van egy nagyon fontos szakasza a nyílt parancsnak : a 155., a mely következőkép rendelkezik : >>a ki elöljáróját szolgálatban vagy valamely megelőző szolgálati viszonyból keletkezett ügy alkalmából valamely vélt igazságtalanság miatt való elégtétel vétele végett párbajra vagy azonnali összetűzésre kihivni merészli, ha a párviadal vagy verekedés nem következett is be, egytől öt évig terjedő börtönnel büntethető.« Ez a legveszedelmesebb szakasza az egész büntetőtörvénynek és ez teszi valóságos rabszolgává a kisebb fokozatút a nagyobb fokozatban lévővel szemben. Mert a gyakorlatban oda szokott az kifejlődni, hogyha a társadalmi érintkezésben egy kisebb fokozatú tiszt ellen mer mondani egy felsőbb fokozatúnak, az rögtön el tudja némítani, és ha akkor az illető a maga igazságát védelmezni meri, vagy a sértésért felébb valójától elégtételt mer követelni, jön ennek a rettenetes szakasznak az intézkedése, s ennek alapján börtönbe kerül az az ember, a ki megtámadott becsületét akarta védeni. Nagyon jól tudja a honvédelmi miniszter ur, hogy gyakorlatok alkalmával és máskor is azok a felebbvaló tisztek oly durva hangon mernek beszélni, mely a polgári életben egyenesen ki van zárva. Ott van a miniszterelnök ur, a ki nagyon magas fokon áll állása tekintetében a pénzügyi fogalmazóval vagy pénzügyi titkárral szemben, és azért mindig ugy beszél mindenkivel, mintha vele egyenrangú lenne. Katonaságnál az a tábornok leszamarazza, leszemtelenezi az alatta levőt, és annak nincs joga, hogy magának elégtételt szerezzen társadalmi utón. Ne méltóztassék tagadólag inteni, t. miniszter