Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

198 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. szolgálatban lévő tábornokok és mint ilyenek is fizetést húznak. Sajnálom, hogy az államtitkár ur figyelmét Hammersberg László képviselő ur lefoglalja, mert ez olyan anomália, a mely feltétlenül orvos­lást igényel. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét. Ne méltóztassék itt senkit aposztrofálni. Elég csend van. Nagy György: Fel van véve a költségvetés keretébe a két volt honvédelmi miniszternek, Papp Bélának és Nyiry Sándornak nyugdija. Ez teljesen törvénytelen, mert ők szolgálatot telje­sítenek a közös hadseregben, ott is kapnak fizetést, ugy, hogy két fizetést húznak : egyfelől itt hon­védelmi miniszteri nyugdijat, másfelől mint aktiv tábornokok is megkapják rendes fizetésüket. (Zaj.) A tavalyi költségvetés tárgyalásakor megigérte Wekerle Sándor miniszterelnök ur, hogy rendezve lesz a kérdés, de mai napig sincs rendezve. A mikor méltóztatik látni a háznak hangulatát, a mikor a ház egyhangúlag tiltakozik ez ellen és ezt hely­telen és törvénytelen dolognak tartja, én kérem, méltóztassék intézkedni, hogy már ebben az évben, már az 1908. évi költségvetésből hagyassanak ki ezek az összegek. (Helyeslés baljelöl.) Ezt az ösz­szeget pedig mindjárt megmondom, hogy milyen humánus czélra kellene fordítani. Most tárgyalták az osztrák honvédség újjászervezését; a létszám­emelést már keresztül vitték. Felmerült a kérdés, és szerencsésen meg is oldották, hogy a gyakor­latra bevonuló tartalékosok családját segélyezzék. Ez humánus czél. Ez az összeg elég lenne néhány családnak segélyezésére, s ezzel humánus és szo­cziális czélt szolgálna a honvédelmi minisztérium. Bolgár Ferencz államtitkár: Ausztriában 3 és fél milliót használnak erre a czélra. Nagy György: Erre a czélra nagyon szívesen áldozok. Nem azt mondom, hogy ezzel a kis összeggel meg lehet oldani ezt a kérdést, de a leg­égetőbb bajokon segitenij; lehet 'ivele. Akárhány ember van, a ki, ha bemegy gyakorlatra, családját a legnagyobb nélkülözések között, a legnagyobb szenvedésben hagyja hátra. Legalább ezeken a legégetőbb szükségeken lehetne segiteni az által, hogyha ezen összeget erre a czélra méltóztatnék fordítani. De méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az egész ország közvéleménye és a parlament is csak helyeselné, a honvédelmi minisztériumnak ezt a hazafias elhatározását. T. ház ! Miután a tárgyalásra szánt idő előre­haladt és nem akarnék belefogni. . . Elnök : Még nem telt le a tárgyalásra szánt idő, majd két órakor telik le. Ennek megállapítása különben az én feladatom, nem a képviselő uré. Ne méltóztassék az én feladatomba beleavatkozni. Nagy György: T. ház! Itt, a honvédséggel kapcsolatban megemlékszem az altisztképző isko­lákról is. Ilyen iskola, a mint azt én kívánom, nincsen. Van ugyan altiszti iskola, de nem nyújtja azt a képesítést, a melyet el lehet várni egy telje­sen képzett, intelligens altiszttől. Már pedig nyilvánvaló — nem akarok sokszor idézett példákra hivatkozni — hogy a porosz háborúnak sorsát ez döntötte el, s hogy a mi königgrätzi vereségünk ennek számlájára tudható be. Ebből nyilvánvaló tehát, hogy mekkora gya­korlati jelentősége van az altisztek helyes katonai kiképzésének. Én ugy gondoltam — azért foglal­koztam ezzel a kérdéssel, hogy a honvédelmi miniszter urnak gyakorlati értékű indítványokat is ajánlhassak szíves figyelmébe — hogy, ha mi ugy, mint más idegen országban történik, katonai­lag képzett iskolai növendékeket akarunk, nálunk a polgári iskolát lehetne erre a czélra fejleszteni. (Helyeslés.) Az V. és VI. osztálynak semmiféle gyakorlati értelme nincs. A IV. polgári osztályból ugyanoda lehet pályázni, ugyanazokat az állásokat lehet elfoglalni, mint hat polgárival. Ugy gondolom tehát, igen t. honvédelmi miniszter ur, hogy a polgári iskola V. és VI. osztályában lehetne kiké­pezni azokat, a kik altiszti pályára akarnak menni, hogy rendes kiképzést nyerjenek. De ehhez még más is szükséges : az, hogy olyan fizetést kapja­nak, mint a polgári életben alkalmazott hasonló minőségű tisztviselők. Mert a mig ilyen helyzet­ben vannak, addig minden altiszt csak átmeneti dolognak tartja a katonaságot és onnan elpályázik, oda, a hol megfelelő polgári szolgálatot kaphat; de mihelyt ott megfelelően van díjazva, mihelyt megkapja ugyanazt a fizetést, mint a polgári élet­ben és különös katonai képzettsége van, akkor azt hiszem, szívesen tölti egész életét a katonai pályán és egész munkásságát ennek a pályának szenteli. így van ez az ebben a tekintetben vezető országban, Németországban. Elnök : T. ház ! 2 óra lévén, a tanácskozást megszakítjuk 2 óra tartamára és délután 4 órakor folytatjuk a tanácskozást. • ;;} (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Rakovszky István foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Nagy György képviselő ur folytatja beszédét. Nagy Györíiy: T. képviselőház! Beszédem további folyamán áttérek a katonai büntető­törvény és a katonai bűnvádi eljárás ismertetésére. Valahányszor az igazságügyi tárczának és a honvédelmi tárczának költségvetését tárgyalták, mindig akadt a függetlenségi és 48-as pártról szónok, a ki megsürgette ennek a kérdésnek a rendezését, a ki kérte vagy az igazságügyminisztert, vagy a honvédelmi minisztert, a szerint, hogy melyik költségvetésnél szólalt fel, hogy a katonai bűnvádi perrendtartásra és a katonai anyagi büntetőtörvénykönyvre vonatkozó javaslatot sür­gősen terjeszszék a ház elé. Hogy e kérdésnek a történetével csak röviden foglalkozzam, már 1890­ben, a deczember 4-én tartott ülésben a mostani honvédelmi államtitkár, Bolgár Ferencz t. kép­viselőtársam felkérte Fejérváry Géza honvédelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom