Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-331
196 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. a honvéd Ludovika Akadémiában még csak melléktárgyként sem foglalkoznak ma sem a műszaki kérdésekkel. Mikor a katonai iskolák szervezéséről, az oktatás kérdéséről beszélnek, akkor kérem a miniszter urat és az államtitkár urat, méltóztassanak honorálni azt az óhajomat, hogy más államok, hogy egész Nyugat-Európa mintájára a katonai nevelést méltóztassanak intenzivebbé tenni. Előttem van sarai Szabó Lajos százados egy czikke, a melyet a Magyar Katonai Közlöny ez. havi folyóiratban irt. Ezt a folyóiratot a honvédelmi miniszter ur által kirendelt bizottság adja ki, tehát hivatalos jellege van. Szomorúan látom ebből, hogy más országokban milyen nagy arányokban fejlődik a katonai nevelés. A vezető ez államok sorában Svájcz. Ott a katonai nevelésnek három fokozatát különböztetik meg. Az első az iskolai tornatanitás, a mely maga mint ilyen katonai czélokat szolgál, katonai szervezettel bir. A másik fokozat az úgynevezett önkéntes ifjusági testületek, a Kadettenkorps. Ez mintegy folytatása az iskolában nyert tornai kiképzésnek. A harmadik fokozat az ifjusági katonai tanfolyam, a mely véglegesiti a katonai kiképzést. De nemcsak itt, hanem Francziaországban, Spanyolországban, Svédországban, Norvégiában, ^Bulgáriában, az északamerikai Egyesült-Államokban, Japánban, mindenütt több súlyt vetnek a katonai kiképzésre, mint nálunk. Mindenütt már az iskolában készítenek elő a katonai életre. Nálunk sem uj idea ez. A mi nagy tanítómesterünk, Kossuth Lajos is megemlékezett már erről az oktatásról és nagy zsenijére mutat, hogy akkor látta már ezt, a mikor Svájczban, Angliában erről még nem tudtak. Kossuth Lajos Schvarcz Gyulához intézett levelében emlékezik meg erről következőképen (olvassa) : »Én a honvédelemügyet a közoktatásügyi rendszerbe foglalnám bele. Már az elemi tanodákban beletanitanám a gyerkőczöket a honvédelmi kötelezettség teljesítésébe és belegyakorolnám őket a katonai mozdulatokba, miként azt nem egy helyütt láttam, különösen Amerikában. A honvédelmi képeztetést a magas tanfolyamokban részévé tenném a közoktatási rendszernek. Állandó hadsereget, egészen önkéntesekből állót, csak annyit tartanék, hogy keretül szolgálna az egész nemzetnek a katonai szolgálatba való begyakorlására, a mire egy év ilyen előképzettség mellett tökéletesen elég volna és ez senkinek sem bontaná meg polgári pályáját.« Méltóztatnak tehát látni, hogy a függetlenségi eszme nagy apostola már régen emiitette meg azt az eszmét, a melyet később a külföldi államok rendszerbe öntve meghonosítottak. Kossuth Lajos azt kivánja, hogy a honvédelmi képezés a magasabb tanfolyamokon is lehetővé tétessék. Darmstadtban a műegyetemen rendes előadást tartanak a teknikai vivmányoknak katonai czélokra való felhasználásáról. A franczia egyetem tanárai nagy képzettségű katonatisztekkel lépnek érintkezésbe és ezek tartanak oktatást az egyetemi hallgatóknak ilyen honvédelmi kérdésekben. Azt hiszem, semmi akadálya sem lenne annak, hogy mi is tanszéket állítsunk fel az egyetemen, a melyen hadtörténelmet, hadszervezettant és más katonai vonatkozású tárgyakat tanítanának. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az esetben nem kellene a honvédelmi miniszter urnak csodálkoznia azon, hogy én mint laikus, hadi, taktikai kérdések megbirálásával is foglalkozom, mert akkor alkalmam és módom lenne arra, hogy az egyetemre való beiratkozás által az ebben a kérdésben legjártasabb szakemberek tanitásait tanulhassam és ilyen utón bővithessem szakismereteimet. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De a honvéd Ludovika Akadémia növendékei is járhatnának az egyetemre ezen előadások meghallgatása czéijából; magasabb kiképzést szerezhetnének és igy talán a hadiiskola kérdését is meg lehetne oldani, mert kimondhatnék törvényben, hogy a ki ezen katonai egyetemi tanfolyamot végzi, épen ugy tekintetik, mint a ki a bécsi hadiiskolát végezte. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A honvédség kérdésével foglalkozva, a mint már beszédem elején jeleztem, foglalkozni akarok a mén telepek kérdésével és különösen a méneskari tisztek helyzetével is. (Halljuk!) Szerencsétlen intézkedésnek tartom azt, hogy ezen méneskari tisztek szolgálati tekintetben a hadügyminiszter rendelkezése alatt állanak, előléptetésük a hadügyminiszter tetszésétől függ, a hadügyminiszterrel német levelezést folytatnak, s a hadügyminiszter parancsait német nyelven küldi meg nekik ; másfelől azonban ez tisztán magyar állami intézmény és mint ilyen a földmivelésügyi miniszter hatásköre alá tartozik. Ezt a kérdést végre meg kell oldani. A megoldásnak többféle módja van, de még eddig nem hallottam azt, a mit én tartanék helyesnek, hogy a méneskari tiszteket a honvédségi tisztikarból nevezzük ki, olyan honvédtiszteket t. i., a kik talán a csapatszolgálatra nem elég erősek, mert szerintem igy lehetne ezt a kérdést legegészségesebben, s nemzeti szempontból a leghelyesebben megoldani. (Helyeslés.) Egyúttal — abban az esetben, ha honvédtisztek lennének — uj funkeziót is adnék ezen méneskari tiszteknek, nevezetesen belőlük, a tiszti elemből állítanám össze a lóasszentáló bizottságot, mert már annálfogva, hogy ilyen szakban működnek, jobban értenek ehhez a kérdéshez és az államkincstár érdekeit jobban megvédhetnék. A tavalyi állami költségvetésben 300.000 koronát láttam felvéve azon a czimen, hogy a lovakat most nem két turnusban vásárolják, mint azelőtt, hanem egy turnusban és igy a vásárlásnak hat hónapnál tovább kell tartania. Ezt sem tartom helyesnek, vagy legalább az áldozattal arányosnak, mert tisztán ebből az indokból 300.000 korona többletet soknak tartok. (Helyeslés.) De volna ezzel kapcsolatban egy más eszmém is és különösen akkor, a midőn a kisgazdák segé-