Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 májas 25-én, hétfőn. 195 még azt, hogy a miniszter ur talán nem tudhatja, de én hallottam, mert nekem sok honvéd ismerősöm van az alsóbbranguak között is.« Itt tehát azokra az alsóbbranguakra hivatkozott, a kiktől az igazságot meghallotta és azt az igazságot épttgy, mint én most mondom, megmondta az akkori kormánynak. Én emberileg belátom, hogy az államtitkár ur, a ki szereti a honvédség intézményét, sajnálja, hogy ennyi visszaélést tártam fel; azt szeretné a lelke kívánsága szerint, hogy himnuszt zengjek a honvédségre. Én is annak örvendenék, ha ezt tehetném. De a mig szelleme nem változik, a mig ott ilyen visszaélések történhetnek, mig nincs biztositva a magyar érzelmű tisztek sorsa, azt tartom kötelességemnek, hogy az igazság rettenthetlen harczosa legyek. (Elénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Az áUamtitkár ur azt mondja, hogy »mégis sok«. De nem mondtam el még eleget. Hát az egyenruha kérdésével mi történik ? Nem megigérte-e a honvédelmi miniszter ur, hogy vissza fogja adatni a honvédségnek magyaros jellegű ruháját ? Még most is csak a régi van meg. Elosztrákositották ruhában; nem a mostani kormány, tudom, az intézkedés korábban'.történt. De a mostani kormánynak legelső teendője lett volna, hogy az abszolutizmusnak ezt az elosztrákositó törekvését meghiúsítsa és a honvédségnek magyaros szabású, magyaros jellegű régi ruháját visszaadja. Nemcsak a tisztek ruháját osztrákositották el, a legénység ruháján is változtatást tettek. Ezt is felhoztam itt a képviselőházban és orvoslást kértem. Farkasházy Zsigmond: Miért nem tetszik felszólalni Visontai képviselő ur ? (Zaj a baloldalon.) Visontai Soma: Bocsánatot kérek, roppant kitűnően értik a parlamenti taktikát! Nagy György : örvendek, hogy Visontai Soma t. képviselőtársam közbeszólásával megerősíti állításomat, örömmel honorálom ezt a szives buzgóságot, mert ugy tudom, hogy a múlt időben egyike volt ő azoknak, a kik ostorozták a hatósági visszaéléseket ; és kérem is, hogy azért, mert köztünk, — nem tudom — bizonyos különbség van, legalább e kérdésben, a hadsereg kérdésében egyek legyünk és addig ne nyugodjunk, addig együtt küzdjünk, a mig minden kérésünket, kívánságunkat, követelésünket megvalósítanunk sikerül. Azt mondja az államtitkár ur, hogy mégis sok, a mit mondok. Hiszen még nem mondtam el eleget. Igaz, hogy törvényes intézkedés van, az 1890. évi törvénynek intézkedése, de már azon is változtatni kellett volna. Az 1890. évi V. t.-czikk 23. §-ában, ott, a hol a honvédség beosztásáról intézkedik, ezeket mondja (olvassa) : »Háboruban az összes honvédség katonai tekintetben az ö felsége által kinevezett hadvezérnek van alárendelve, a ki azt magasabb rendű seregtestekben és pedig a körülmények igénylete szerint vagy külön, vagy a közös hadsereg csapataival egyesítve alkalmazza.* Én nem hiszem, hogy az államtitkár ur, a ki szivén viseli a honvédség sorsát, ezt helyesnek tar* tana. Igaz, hogy törvényben van, de hát törvénynyel, törvényes utón tudunk ezen változtatni. Egyszer már ki kell venni a közös hadsereg köréből a magyar honvédséget, mert hiszen igy egyszerűen tartaléka a honvédség a közös hadseregnek, és épen a legfontosabb esetben, a mikor a katonai tudománynak, bátorságnak és önfeláldozásnak kellene érvényesülnie, vagyis háború esetében egyszerűen egy csapatát képezi a honvédség a közös hadseregnek. Ott van azután, t. ház, a 18. §. rendelkezése, a mely ezeket mondja (olvassa): »A rendfokozati és egyéb katonai jelvények, nemkülönben a fegyverzet és fölszerelés, valamint a szolgálati és gyakorlati szabályzatok a honvédségnél egyenlők a közös hadseregbeliekkel.« Hát, t. képviselőház, a zászló-, a czimer-kérdés sincs teljesen megoldva. A honvédtisztek is ugyanazt a sárga-fekete kardbojtot viselik. Hogyan egyeztethető össze egy magyar állami intézménynyel, — mert hiszen a honvédség teljesen és kizárólag magyar állami intézmény — hogy osztrák jelvényt, sárga-fekete kardbojtot viseljen a honvédtiszt ? T. képviselőház ! Ezek mind olyan kérdések, a melyeket meg kell oldanunk, a melyeknek megoldása elől nem szabad elzárkóznunk, és a melyeknek megoldása egy percznyi halasztást sem tűr. Kmety Károly t. képviselőtársain foglalkozott a honvédtüzérség kérdésével. (Halljuk ! Halljuk !) Én ezzel a kérdéssel is foglalkozni akarok, és rá fogok térni Kmety Károly t. képviselőtársam megjegyzéseire, érvelésére és azzal szemben rámutatok az osztrák honvédség szervezésére. Ha összehasonlítjuk az osztrák honvédséget a magyar honvédséggel, látjuk, hogy az osztrák honvédség áll 110 gyalogos zászlóaljból, 11 zászlóalj hegyi-gyalogságból, 11 géppuska-osztályból, 36 lovas századból, 3 lovasitott tiroli osztályból, 1 század dalmátországi lövészből és 16 tüzérütegből. Tehát az osztrák honvédség fel van szerelve 16 tüzérüteggel és utánjárásom szerint van 64 ágyuja és 118 géppuskája. T. képviselőház ! A honvédtüzérség felállítását, azt hiszem, mindnyájan csak abban az esetben fogadhatnék el, ha a honvédséget kivennők a közös hadseregre szóló rendelkezések alól. (Helyeslés a baloldalon.) Addig, mig a honvédség egy bizonyos toldalékát képezi a közös hadseregnek, a honvédség erősítése, ezen intézmény fejlesztése nem fogja egyszersmind a magyar véderő fejlesztését jelenteni. Addig, a mig háború esetén az az Ö felsége által kinevezett hadvezér intézkedik a honvédség beosztásáról és elszórtan, csapattestenként osztatik be a honvédség a közös hadsereg testébe, ugy, hogy még kisebb dolgokban sem fejthet ki önálló működést, hiábavaló volna a honvédtüzérség felállítása. Másfelől, ha komoly az erre való törekvés, a minthogy komoly, ugy elsősorban meg kell oldani a műszaki iskola kérdését. Ez a kívánság már többször hangzott el a függetlenségi párt részéről és ennek daczára 25*