Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-331
194 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. ban, ha a honvédelmi miniszter ur maga intézkednék a külállomásokra való áthelyezés kérdésében. Igj nem szabad kiszolgáltatni a tisztet az ezredes kénye-kedvének, mert a mig ez megtörténik, addig önérzetes ember, a ki mégis csak ad valamit arra, hogy ő is az isten képére teremtett ember, és nem szolgának született, az ezredes rabszolgájának, kerülni fogja a katonaságot, legfeljebb kényszerből marad ott. mert kenyérkereseti pálya, de a ki vagyonilag teheti, megszabadul a katonaságtól. Itt van egy pár képviselőtársunk, a ki aktiv szolgálatot telj esitett. Itt van pl. gróf Somssich képviselőtársunk. Miért hagyta oda ? A vagyonosabb elem mind odahagyja, csak azok maradnak ott, a kiket a kényszer tart ott, mert az önállóság ilyen megalázása mellett az önérzetes ember nem teljesithet szolgálatot (Mozgás). Bolgár Ferencz : Ez már egy kicsit mégis sok ! Méltóztassék magát mérsékelni! Az ember meghallgat bizonyos dolgokat, de hogy a honvédséget itt folyton leszólják, ez nem járja. (Zaj.) Egy szó sem áll az egészből! (Zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bolgár Ferencz ; Mindennek van kérem határa. Nagy György : Én adatokat hoztam fel, neveket bátorkodtam megjelölni. Bolgár Ferencz". Félórát beszélt egy alreáliskoláról, a mely nem is létezik ! Nagy György : Nem azt mondom, hogy nincsen ott erős gerinczű ember, hanem azt, hogy azoknak nagyon szomorú a sorsuk. Ezt méltóztassék az államtitkár urnak elismerni! Bolgár Ferencz: Minden állam büszke lehet olyan intézményre, mint a minő a honvédségünk ! (Ügy van!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bolgár Ferencz államtitkár urat kérem, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni. Nagy György : Ha az államtitkár ur ugy értette szavaimat, mintha én azt mondtam volna, hogy a honvédségnél nincs önérzetes ember, ugy azokat szívesen rektifikálorn. En azt mondottam, hogy nagyon nehéz azoknak a helyzete, és ha tehetik, odahagyják a katonaságot, mert bizonyos, hogy sok ilyen apró szekatúrának lehetnek kitéve és nem mondom, hogy minden tiszt egyformán lenne hajlandó meghajolni; hiszen az államtitkár ur maga is jobban szereti a czivilszolgálatot, mint a katonaságot, (Zajos derültség.) mert nagyobb szabadsága van. És az államtitkár ur maga élő példa arra, hogy önérzetével nem tudta megegyeztetni azt a szellemet, a mely akkor dívott a katonaságnál. Nagyon kivánatos, hogy minél erősebb emberek legyenek a katonatisztek, mindig ezt hangoztatom és ezért méltóztassék segitségemre sietni a miniszter urnak és az államtitkár urnak a rendelkezésükre álló hatalommal. Hiszen az államtitkár ur tapasztalatból tudhatja, milyen rettenetes dolog az ezredesnek a külállomásra való áthelyezési joga : méltóztassék azt megszüntetni. Itt az országgyűlésen kell az ilyen kérdéseket elintézni, azért küldöttek ide a választóink, hogy minden egyes kérdést megvitassunk és ha nem igaz, a mit mondok, ha nem felel meg minden a valóságnak, akkor én fogom azokkal szemben levonni a konzekvencziát, a kik helytelenül informáltak. Bolgár Ferencz i Helyes ! Nagy György: Én nem vagyok katona, közvetlen tapasztalatból tehát nem beszélhetek, de nem tételezem fel, hogy tiszt, a ki kényes a maga tiszti becsületére, mégis ennyire ferde adatokat adjon, a melyek a valóságnak nem felelnek meg; másfelől pedig nem tételezem fel, hogy minden igaz ok nélkül egyetlen esztendőben 87 ember odahagyja a katonai szolgálatot. Mig az adatok nincsenek megczáfolva, azokat a leghatározottabban fentartom. Esetekre, nevekre hivatkoztam, jogos tehát a kívánságom, hogy épen a honvédség érdekében az esetek megvizsgáltassanak és az igen t. honvédelmi miniszter ar jelentést tegyen. Ha érzékenységgel lehetne e ; kérdéseket elintézni, én lennék talán az első. a ki a legszívesebben hallgatnám el a sok visszaélést. De nem a ház maga határozta-e el pl. a szegedi koszorú-afférban, hogy a honvédelmi miniszter ur helyezze az iratokat a ház asztalára 1 És eleged tett-e e határozatnak ? Hát miért hozunk határozatokat, mikor annyi erejük sincs, hogy egy alkotmányos miniszter végrehajtsa ? (Helyeslés bal felől). Még soha meg nem. czáfolták, hogy ezen affér alkalmával ártatlanok kerültek börtönbe, hogy nemzetellenes hősködések jutalmaid előléptetésben, kitüntetésben részesültek egyesek. Az adatokba ellenben sohasem engedtek bepillantást. Ott van a László Imre esete. Sohasem terjesztették elő az adatokat. Azt mondani tehát, hogy adataink hibásak, s e mellett az egyszerű negáczió álláspontján maradni, ez meg a magyar nemzet szempontjából sok. Én teháó, mint a magyar nemzet igénytelen, szerény képviselője, ha ódiumot vennék is magamra a hatalom birtoklói részéről, kötelességemnek tartom ezeket esetről esetre felhozni. Nem a honvédelmi miniszter ur, nem az államtitkár ur ellen irányul ez, a kiknek ha igazán szivükön viselik a honvédségi intézmény sorsát, a mint hiszem, csak örvendeniük kellene, hogy akad egy buzgó ember, a ki munkával, szorgalommal, kitartással, utánajárással kinyomozza az egyes eseteket és alkalmat szolgáltat orvoslásokra. (Helyeslés ballelöl.) Hiszen az államtitkár ur maga volt ki most ismertetett 1889-üa szép beszédében maga is hivatkozott arra, hogy alsóbbrendű tisztekkel is barátságban van. Ugyanaz a helyzet van az államtitkár ur közt és közöttünk, a minő akkor volt az akkori miniszter és a jelenlegi államtitkár ur között. A miniszterrel az a kicsi tiszt nem tud szóba állani ; állásuk között akkora a különbség, hogy nyiltan, őszintén a maga baját nem mondhatja el. (Úgy van! bálfelől.) Az államtitkár ur akkor nagyon szépen mondotta a miniszter úrral szemben — szórói-szóra idézem (olvassa): »Megjegyzem
