Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

194 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. ban, ha a honvédelmi miniszter ur maga intézked­nék a külállomásokra való áthelyezés kérdésében. Igj nem szabad kiszolgáltatni a tisztet az ezredes kénye-kedvének, mert a mig ez megtörté­nik, addig önérzetes ember, a ki mégis csak ad va­lamit arra, hogy ő is az isten képére teremtett ember, és nem szolgának született, az ezredes rab­szolgájának, kerülni fogja a katonaságot, legfel­jebb kényszerből marad ott. mert kenyérkereseti pálya, de a ki vagyonilag teheti, megszabadul a katonaságtól. Itt van egy pár képviselőtársunk, a ki aktiv szolgálatot telj esitett. Itt van pl. gróf Somssich képviselőtársunk. Miért hagyta oda ? A vagyonosabb elem mind odahagyja, csak azok maradnak ott, a kiket a kényszer tart ott, mert az önállóság ilyen megalázása mellett az önérzetes ember nem teljesithet szolgálatot (Mozgás). Bolgár Ferencz : Ez már egy kicsit mégis sok ! Méltóztassék magát mérsékelni! Az ember meg­hallgat bizonyos dolgokat, de hogy a honvédséget itt folyton leszólják, ez nem járja. (Zaj.) Egy szó sem áll az egészből! (Zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bolgár Ferencz ; Mindennek van kérem határa. Nagy György : Én adatokat hoztam fel, neve­ket bátorkodtam megjelölni. Bolgár Ferencz". Félórát beszélt egy alreál­iskoláról, a mely nem is létezik ! Nagy György : Nem azt mondom, hogy nincsen ott erős gerinczű ember, hanem azt, hogy azoknak nagyon szomorú a sorsuk. Ezt méltóztassék az államtitkár urnak elismerni! Bolgár Ferencz: Minden állam büszke lehet olyan intézményre, mint a minő a honvédségünk ! (Ügy van!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bolgár Ferencz államtitkár urat kérem, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni. Nagy György : Ha az államtitkár ur ugy értette szavaimat, mintha én azt mondtam volna, hogy a honvédségnél nincs önérzetes ember, ugy azokat szívesen rektifikálorn. En azt mondottam, hogy nagyon nehéz azoknak a helyzete, és ha tehetik, odahagyják a katonaságot, mert bizonyos, hogy sok ilyen apró szekatúrának lehetnek kitéve és nem mondom, hogy minden tiszt egyformán lenne hajlandó meghajolni; hiszen az államtitkár ur maga is jobban szereti a czivilszolgálatot, mint a katonaságot, (Zajos derültség.) mert nagyobb sza­badsága van. És az államtitkár ur maga élő példa arra, hogy önérzetével nem tudta megegyeztetni azt a szellemet, a mely akkor dívott a katona­ságnál. Nagyon kivánatos, hogy minél erősebb em­berek legyenek a katonatisztek, mindig ezt han­goztatom és ezért méltóztassék segitségemre sietni a miniszter urnak és az államtitkár urnak a ren­delkezésükre álló hatalommal. Hiszen az állam­titkár ur tapasztalatból tudhatja, milyen rettenetes dolog az ezredesnek a külállomásra való áthelyezési joga : méltóztassék azt megszüntetni. Itt az ország­gyűlésen kell az ilyen kérdéseket elintézni, azért küldöttek ide a választóink, hogy minden egyes kérdést megvitassunk és ha nem igaz, a mit mon­dok, ha nem felel meg minden a valóságnak, akkor én fogom azokkal szemben levonni a konzekven­cziát, a kik helytelenül informáltak. Bolgár Ferencz i Helyes ! Nagy György: Én nem vagyok katona, köz­vetlen tapasztalatból tehát nem beszélhetek, de nem tételezem fel, hogy tiszt, a ki kényes a maga tiszti becsületére, mégis ennyire ferde adatokat adjon, a melyek a valóságnak nem felelnek meg; másfelől pedig nem tételezem fel, hogy minden igaz ok nélkül egyetlen esztendőben 87 ember odahagyja a katonai szolgálatot. Mig az adatok nincsenek meg­czáfolva, azokat a leghatározottabban fentartom. Esetekre, nevekre hivatkoztam, jogos tehát a kívánságom, hogy épen a honvédség érdeké­ben az esetek megvizsgáltassanak és az igen t. honvédelmi miniszter ar jelentést tegyen. Ha érzékenységgel lehetne e ; kérdéseket elin­tézni, én lennék talán az első. a ki a legszívesebben hallgatnám el a sok visszaélést. De nem a ház maga határozta-e el pl. a szegedi koszorú-afférban, hogy a honvédelmi miniszter ur helyezze az iratokat a ház asztalára 1 És eleged tett-e e határozatnak ? Hát miért hozunk határozatokat, mikor annyi erejük sincs, hogy egy alkotmányos miniszter végrehajtsa ? (Helyeslés bal felől). Még soha meg nem. czáfolták, hogy ezen affér alkalmával ártat­lanok kerültek börtönbe, hogy nemzetellenes hős­ködések jutalmaid előléptetésben, kitüntetésben részesültek egyesek. Az adatokba ellenben soha­sem engedtek bepillantást. Ott van a László Imre esete. Sohasem terjesztették elő az adatokat. Azt mondani tehát, hogy adataink hibásak, s e mellett az egyszerű negáczió álláspontján maradni, ez meg a magyar nemzet szempontjá­ból sok. Én teháó, mint a magyar nemzet igénytelen, szerény képviselője, ha ódiumot vennék is ma­gamra a hatalom birtoklói részéről, kötelességem­nek tartom ezeket esetről esetre felhozni. Nem a honvédelmi miniszter ur, nem az államtitkár ur ellen irányul ez, a kiknek ha igazán szivükön viselik a honvédségi intézmény sorsát, a mint hiszem, csak örvendeniük kellene, hogy akad egy buzgó ember, a ki munkával, szorgalommal, ki­tartással, utánajárással kinyomozza az egyes ese­teket és alkalmat szolgáltat orvoslásokra. (He­lyeslés ballelöl.) Hiszen az államtitkár ur maga volt ki most ismertetett 1889-üa szép beszédében maga is hivatkozott arra, hogy alsóbbrendű tisztekkel is barátságban van. Ugyanaz a helyzet van az állam­titkár ur közt és közöttünk, a minő akkor volt az akkori miniszter és a jelenlegi államtitkár ur között. A miniszterrel az a kicsi tiszt nem tud szóba állani ; állásuk között akkora a különbség, hogy nyiltan, őszintén a maga baját nem mondhatja el. (Úgy van! bálfelől.) Az államtitkár ur akkor na­gyon szépen mondotta a miniszter úrral szemben — szórói-szóra idézem (olvassa): »Megjegyzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom