Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 májas 20-án, szerdán. 13 felügyeletnek is leghatékonyabb elősegítő] e volna az, hogy ka a tanitóképezdóket a tanfelügyelőségek alól kivenni méltóztatnék. A múlt évi költségvetésben kezdte a miniszter ur szervezni a szakfelügyelői állást; erre nézve most csak az a változás van a költségvetésben, hogy a VII. osztályból a VI. osztályba lett az állás rendszeresítve, azonban még ezidőszerint annak fejlesztését a költségvetésben nem látom. Sárospatakon a múlt hónapban tartottak a tanitóképző-intézeti tanárok gyűlést, a melyen különösen hangoztatták, a szakfelügyeletet, természetesen nagyobb terjedelemben, nem mint most van, hogy csak az állami iskolákra vonatkozik, hanem hogy vonatkozzék a felekezeti tanítóképzőkre is, mert kell, hogy bizonyos egység és egyöntetűség legyen a tanítóképzésben. Az államiakban van bizonyos egység. Itt megint igen bölcs intézkedését említem fel a miniszter urnak a legújabb időkből, hogy nevezetesen kötelességévé tette legújabban az állami tanítóképző-tanároknak, hogy egyik a másiknak az előadását hetenként legalább egy órában látogassa. Kétségtelen, hogy ezáltal bizonyos tradiczió, a tanítás bizonyos helyes irányban megcsontosodott hagyománya fog egy-egy tanítóképzőhöz fűződni. Itt még azt az eszmét vagyok bátor előadni, hogy jó volna e látogatás olyan fejlesztése, hogy a tanárok necsak saját iskoláikban, hanem más tanítóképzőkben is látogathassanak előadásokat, és igy tisztába jöhessenek a tanítás módszerével és rendszerével más tanitókéjjzőkben is. De itt még megvan bizonyos egység, mert hiszen a miniszteriális központi kormányzat és felüg3^elet ezt megadja, azonban nincs meg a felekezeti tanítóképzőkben, és igy kétségtelen, hogy e tekintetben is reformot kell a kultuszkormánynak csinálnia. Csóti Géza t. barátom utalt rá, nekem is feltűnt a költségvetés indokolásában, hogy a miniszter ur kilátásba helyezi a gazdasági ismétlőiskolák reformját. Meggyőződésem nekem is az, hogy ez rendkívül nagyhatású törvény lesz. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Nagy Sándor: És ezzel a törvénynyel meg lehet majd oldani a tanítóképzőkben a gazdasági oktatás személyi részét is. Ugyanis az lesz a tanítóképzőkben a jó tanító, az az okleveles tanitó, a ki kettő helyett három évig fog gazdasági iskolába járni, a ki nemcsak gazdasági tudását fogja megszerezni, hanem a tanítás módszerét is elsajátítja, mert nem elég, hogy az a gazdasági tanitó jó gazda legyen, hanem kell, hogy tanitani is tudjon. Ezzel végigmentem az állami népoktatás mai helyzetén. Azt a reményemet és bizalmamat fejezem ki, hogy ez a törvény, a melyet a tanítók, de én is méltán nevezünk lex Apponyiánának, ha ebben az irányban lesz végrehajtva, örök dicsősége lesz a jelenlegi kultuszkormánynak. Igen röviden a középiskolai oktatásra nézve azt akarom megjegyezni, hogy az én nézetem szerint nem elég a középiskolák egyenjogúsítása, hanem mihamar lesz létesítendő az egységes középiskola, mert az a kétirányú műveltség, a humanisztikus és a reaüsztikus önmagában egyoldalú, már pedig érdekünk, hogy egységes nemzeti kultúránk legyen, hogy egységes nemzeti műveltséget nyerjen minden polgár. Tudom, hogy túltengés van a középiskolák területén ; van is úgynevezett rostáló miniszteri rendelet. De én azt tartom, hogy nagyon nehéz annak a középiskolai tanárnak rostálnia, mert ha kicsit szigorú, — a lapokból olvashatjuk — nagyon gyakran megtörténik, hogy ideges korszakunkban egy pár ideges középiskolai tanuló öngyilkosságot követ el és akkor a közvélemény rátámad a sokszor ártatlan tanárra. Nagyon természetes, ilyen rostálással még nem tudjuk ezt a tultengést gát dni. Ennek csak egy módja van : az t. L, hogy ne a betegségnek a külső okát keressük, mert ez belső betegség, hanem változtassuk meg a kvalinkáczionális törvényt. Ha nem lesz minden az érettségihez kötve, akkor nem fognak annyian tódulni a középiskolákba, és pedig azért, mert nem lesz szükségük arra, hogy érettségit szerezzenek, mert csakis azáltal jutnak álláshoz. A tanárképzés egyik főkellékének tartom a franczia rendszer utánzását. Miként beszédem elején emiitettem, szükségesnek tartanám, ha méltóztatnék megbízást adni egy népiskolai tanterv kidolgozására. Én helyesnek tartanám, ha a tanár kezébe adatnék egy »livre du maitre«, hogy a tanításnál meg legyen a tanítás módszerkönyve, a melyből tudja, miképen vezesse a középiskolai tanulót a tudományokban, de nemcsak a tudományokban, mert hiszen a középiskolai tanításnak nemcsak az a czélja, hanem egyenesen az egyéni és a jellemképzés tekintetében is. Ez a feladata a középiskolai tanárnak és épen azért kérem a ház szine előtt a t. kultuszminiszter urat, hogy a középiskolai tanároknak már aktuálissá vált fizetésrendezését is elővenni méltóztassék. Nagyon sok sérelem van ottan. Különösen kettőt említek, a melyeket részben már a Széli-féle javaslat korrigál, nevezetesen a másutt vagy nem állami intézetben eltöltött évek beszámítását, továbbá az automatikus előléptetéssel biztosított maximális fizetés elérését. Kívánatos, hogy ezt minden tanár elérje, mert hiszen automaticze van neki biztosítva és ha azt akarjuk, hogy a középiskolai tanár megfeleljen feladatának, akkor szükséges, hogy életét gondmentessé tegyük. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel be is fejezem beszédemet. A függetlenségi és 48-as pártnak vezértársasága: Kossuth és Apponyi közül Kossuth Eerenczre van bízva a kereskedelemügyi tárcza, tehát a nemzeti vagyonosodásnak a kérdése. És valamint e párt minden tagja meg van győződve arról, hogy Kossuth a maga czéltudatos, a nemzet erőinek figyelembevételével és ahhoz alkalmazkodó munkájával a nemzetet a nemzeti vagyonosodás útjaira fogja vezérelni, épen ugy meg vagyunk győződve arról, hogy gróf Apponyi Albert a nemzetet a nemzeti műveltség utjain fogja végigvinni. Azért mindannyian