Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
14 öW. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. szeretettel bizunk abban a kultúrpolitikában, a mely Apponyi működését jellemzi, és én a legnagyobb örömmel szavazom meg gróf Apponyi Albert költségvetését. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Ballagi Aladár! Ballagj Aladár: T. képviselőház! Tavaly a költségvetés tárgyalásakor bőven szólottam az akadémiáról, a közoktatási tanácsról, a tanárképezdékről, a magángimnáziumokról, a tankönyvengedélyezésről, a tankönyvek miniszteri ajánlásáról, a sajtódézsmáról. A mostani viszonyok között sokkal inkább helyénvalónak tartom pusztán csak olyan dolgokkal foglalkozni, a melyekre a miniszter ur tavalyi beszédem kajjcsán reflektált és a melyeket a miniszter ur, legközelebbi tevékenységének tárgya gyanánt jelölt meg. (Halljuk ! Halljuk!) Tavaly ugyanis a miniszter ur ezt mondta költségvetési beszédében (olvassa) : »A népiskolai téren mutatkozó közvetlen feladatoknak megoldása után első kérdésnek, a melyet dűlőre akarok juttatni, az egyetemeinken szükséges reformokat és a polgári iskola kérdésének megoldását tekintem.« Ez irányozza az én mai felszólalásomat. A miniszter ur ugyanis, a népiskolára vonatkozólag, tavaly január 13-án tett igéretét az év folyamán beváltotta, midőn megalkotta a Nagy Sándor t. képviselőtársam által méltán lex Apponyiananak nevezett két törvényt: a nem állami elemi iskolai tanitók jogviszonyainak a rendezéséről szólót, a mely a tanítókat biztositotta az önkény túlkapásai ellen ; és megalkotta a tanitók járandóságaira vonatkozó törvényt, a melynél fogva a magyar néptanítók ez idő szerint körülbelül ugyanannyi jövedelemben részesülnek, mint KözépEurópa többi néptanítói. Miután a néptanítói kérdésre vonatkozólag a miniszter ur ekként beváltotta igéretét, nagyon indokoltnak látom, hogy most a miniszter ur által kilátásba helyezett egyetemi és polgári iskolai kérdéssel foglalkozzam, mert Ígérete szerint ezek a legközelebbi teendők. (Halljuk ! Halljuk !) A mi az egyetemet illeti, erre vonatkozólag mindenekelőtt a miniszter urnak az egyetemi tanács előtt tett nyilatkozatára vagyok bátor hivatkozni, (Halljuk ! Halljuk !) mely szó szerint igy szól (olvassa) : »Egyetemünk autonómiáját a legmesszebbmenő tiszteletben kívánom tartani.* Hát ez helyes. A miniszter ur intencziójának kétségkívül az felel meg, a mit itt szavakba foglalt és én nem is akarok belemenni most az egyetem vagyonjogi autonómiájának feszegetésébe. E tekintetben csak azt kérem, hogy a mit a helytartótanács már 1861 január 23-án elrendelt, hogy t. i. az egyetemi alap jövedelmeinek és költségeinek rendszeres egybeállítása az egyetemi tanácscsal közöltessék, azt Apponyi Albert miniszter ur most ismét életbeléptesse, mert igy kívánja ezt az egyetem jogi állása saját vagyonával szemben, a melyre vonatkozólag kétségkívül teljes tulajdonjoga áll fenn. Erre nézve szükségesnek tartom azt is, hogy az egyetemi alap ellenőrző bizottságába ezentúl meghivassék és ott állandó helylyel bírjon ugy az egyetemi rektor, mint a prorektor, a mire különösen azért van szükség, mert ha nem is a mostani kormányzat, de esetleg egy más kormányzat alatt megtörténhetik, hogy az egyetemi javak nem akként kezeltetnek, mint a hogy kezeltetniük kellene. Megtörténhetik, pl., hogy az a jószág, a mely kiadható volna 16—18 forintért, 6—8 forintért adatik ki. Mind erről pontos tudomással birni az egyetemnek a maga tulajdonjoga szempontjából teljes jogositványa van és én nagyon kérem a miniszter urat, hogy e tekintetben méltóztassék mihamarább intézkedni. Ha azonban az egyetem autonómiájáról van szó, akkor nem az fekszik nekem mindenekelőtt szivemen, a mit most említettem, hanem elsősorban az egyetem tanulmányi igazgatásának autonómiája, (Helyeslés balfelöl.) a mi teljes joggal illeti meg a rector magnificust, illetőleg az egyetem többi hatóságait, a dékánokat stb. Az egyetem tanulmányi és fegyelmi szabályzata elrendeli, hogy a hallgatóknak minden képzelhető beadványa az illető kar dékánjánál, illetőleg az utólagos beiratás esetén a rektornál nyújtandó be. Mindamellett igen-igen sürün találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az egyetemi hatóságok megkerülésével az egyetemi hallgatók egyenest a minisztériumhoz fordulnak. Egy hang (a középen) : Ballagi utján. Ballagi Aladár : Ballagi utján sohasem ! Az én révemen soha semmiféle szabálytalanság az egyetem körében nem történt, különben nem beszélhetnék ugy, mint a hogy beszélek. Az egyetemi hatóságok, a mint méltóztatik tudni kétségkívül saját tapasztalatukból is, a legnagyobb és legszélesebb alapra fektetett méltányossággal bánnak el a hallgatók dolgaival. Az egyetemi hatóságok élén ott van a rektor. Legyen ő az utolsó fórum, a mely az egyetemi hallgatók olyatén dolgaiban, mint a minők holmi indexláttamozás, utólagos beiratkozás, kollokviumok, dékáni láttamozás és egyéb efféle, végérvényesen intézkedik. Ha tehát ily tanulmányi ügyekben fordul a hallgató a minisztériumhoz, abban az esetben kérem a miniszter urat, hogy a kérvényét méltóztassék a limine visszautasítani. Nagyfontosságú dolog ez nem csak az egyetemi hatóság szempontjából, hanem az egyetem tanáraira vonatkozólag is, mert a legtöbb esetben maguk a tanárok is közvetlenül érdekelve vannak. Hogy ezt az állításomat megvilágítsam, legyen szabad saját tapasztalatomra is hivatkoznom. (Halljuk ! Halljuk ! Én az egyetem körében harminczéves tanári pályámon mindig szuverénnek éreztem magamat (Felkiáltások balfelöl: Ohó!) Igen, urnak érzem ott magamat. Egyetlenegyszer kellett szégyenkeznem az egyetem körében hasonló eset miatt. Régen volt a dolog. Egy fővárosi kép^
