Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
830. országos ülés 1908 májas 22-én, pénteken: 167 a melyeket a honvédelmi miniszter ur mindannyiszor behatóan indokol. Az altisztek helyzetének javításáról: a szolgálati jutalomdijak előirányzatának felemelése és az; I. módozat szerinti nősülések számának 93-mal való szaporítása által történik gondoskodás és fejlesztetik ezenkívül az altiszti olvasókörök intézménye is. Az ezek után még fennmaradó mintegy 288.956 korona többköltség a nyugdijak, tárezakölcsönök, átmeneti kiadások és beruházások előirányzatából és a bevételeknél mutatkozó többletből alakul. Nem mulaszthatom el a t. ház figyelmét különösen arra a körülményre felhívni, hogy a honvédelmi miniszter ur az 1908. évi előirányzata keretében az ifjúsági czéllövészetet és a katonás nevelést is az eddiginél hatványozottabb mérvben óhajtja istápolni, a mennyiben a múlt évi _ 5000 K előirányzatát 15.000 K-ra emelte. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy egyetértek a t. házzal, ha a honvédelmi miniszter úrral szemben annak az óhajnak adok kifejezést, hogy ne mulaszszon el alkalmat a polgári czéllövészet- és az ifjúságnak katonás nevelésének általánosítására és felvirágzásának előmozdítására. (Élénk helyeslés.) A pénzügyi bizottság a költségvetést nagy részletességgel tanulmányozta és meggyőződött arról, hogy az egyes előirányzati tételek megfelelnek a valóságos szükségleteknek. Ezek alapján vagyok bátor a t. háznak javasolni, hogy a honvédelmi tárcza költségvetését ugy általánosságban, mint részleteiben is változatlanul elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Gr. Torotzkai Miklós jegyző: Manojlovics János! Manojlovics János: T. ház! (Halljuk!) A honvédelmi minisztérium költségvetésének általános tárgyalása alkalmából csak két témáról kívánok szólni. (Mozgás. Elnök csenget.) Midőn a t. ház szíves jóindulatába ajánlom azt, a mit mondani szándékozom, nem teszem ezt azért, mintha valami különös igényt akarnék a hallgatóságban támasztani az iránt, a mit mondani fogok. Témáim egyszerűek, t. ház; vájjon teljesen igénytelenek-e, azt a t. ház tagjainak belátására bízom. Mindenesetre kérem, szíveskedjenek azt, a mit elmondani szándékozom, objektíve mérlegelni és a mennyiben a felvetett eszméket hasznosaknak, üdvöseknek vélik, ne tartsa önöket vissza azoknak megvalósításától sem politikai állásfoglalásuk, sem az újítástól való természetszerű idegenkedés, sem pedig a kivitel körül esetleg felmerülhető nehézség. Egyik témám a tanítók helyzete a hadseregben. .A véderőtörvóny értelmében a tanítók a póttartalékba vannak beosztva és itt teljesitik ugy békében, mint háborúban katonai szolgálatukat. A tanítók katonai szolgálatukat a kombattans csapatokban teljesitik, de szerény nézetem szerint sokkal megfelelőbben töltenék be a tanítók hivatásukat a hadseregnél, ha szolgálatukat nem a kombattans csapatok között, hanem az egészségügyi csapatoknál teljesítenék, T. ház! A közegészségügy fontossága a hadsereg szemjrontjából kétségtelen; ugy szellemileg, mint anyagilag, ugy békében, mint háborúban egyaránt fontos kérdés ez. A hadsereg csak egészséges emberanyagot használhat; mens sana in corpore sano, csak egészséges testben lakik bátor lélek. A katonai hadügyi statisztika szorgalmasan gyűjti az adatokat a csatákban elesettekről, sebesültekről és elhaltakról: Ezen adatokból a következő képet nyerjük: A krimi háborúban a veszteség 12% volt; 1866-ban 8%, az 1871-iki franczia-porosz háborúban 7'5°/o, az 1877/78-iki orosz-török háborúban 14°/o, a legutóbbi orosz-japán háborúban pedig az eddig ismert adatok szerint a legyőzöttek vesztesége volt 14°/o, a győző vesztesége pedig 12°/ 0 volt. Ezen adatok a veszteségek átlagát jelzik. Az egyes csatákban azonban a veszteség felemelkedett 40 — 50°/o-ig is. Az uj fegyverek öldöklő hatása folytán igen rövid időn belül ezer és ezer bajtárs és ellenség várja iszonyatos kínok között az első orvosi segélyt. A humanizmusnak követelménye, hogy ezen ssbesülteknek minél nagyobb számát megmentsük az életnek és kiváló hadászati érdek, hogy ezen sebesülteknek tekintélyes számát még a háború alatt harczélbe küldhessük. Mindkét czélhoz csak a gyors és szakavatott első segély vezethet. A mi egészségügyi csapatainkat mennyiségileg és minőségileg is igen nagy kontingenssel gyarapitanok, ha a tanítók szolgálataikat itt végeznék. Nálunk — a mint ez ismeretes, — általában nagy az orvoshiány. De nagy az orvoshiány a hadseregnél is. A közös hadseregben körülbelül ezer főnyi státus mellett cirka 300 főorvosi állás van üresedésben. A honvédelmi miniszter ur költségvetésének indokolása is kevesli az orvosok számát a közegészségügyi szolgálat teljesítésére. Sehol, egyetlenegy országban sem- lehetséges, annál kevésbbé nálunk, hogy az első segélyt a csatákban kizárólag az orvosok nyújtsák. Ha a tanítóság katonai szolgálatát. az egészségügyi csapatoknál teljesítené, ezen elem sokkal humánusabban, lelkiismeretesebben teljesítené szamaritánusi feladatait a hareztéren. A katonai egészségügy terén sokat tettünk, kivette ebből a maga részét a társadalom és az állam is. Azonban ezen a téren sohasem tehetünk eleget. Tartsuk mindig szem előtt azt a mondást, hogy »a harezolóknak bátorsága és halálmegvetése megérdemli a legnagyobb
