Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

146 3J0. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. indított sajtóperek; valóságos üldözési mánia szállta meg az államhatalom buzgó őreit és vádolnak boldog, boldogtalant; az általános izgalom a magyar esküdt birákat is hatalmába kerítvén, kevés kivétellel kimondják a »vétkest«, megtelnek a börtönök és orgiákat ül a bosszú; tuczat számra liferálják a vértanukat. Már nem is igen válogatnak; legújabban a kii', ügyészség oly czikket is inkriminál, mely az izgatás miatt elitélteknek statisztikáját közli; ügybuzgalmát még oly lapokkal is érezteti, melyek mint a mérsékelt irány szószólói a nemzetiségi békét hirdetik; így akasztottak izgatási pert a balázsfalvi gör. katb. érseknek »Unirea« czimü lapjának a nyakába és a túlzók nagy örömére tiz hónapi fogságra ítélte a kolozsvári esküdtszék a nagyszebeni metropolita lapjának a »Telegraful Boman« szerkesztőjét is, üldözőbe véve azon egyetlen mérsékelt román lapot, mely a legújabban megindult békemozgalmat ismertette és ezen hazafias akcziót lanczirozta.« Hálával tartoznám annak a statisztikusnak, a ki egyetlen esetet is mutatna 1880 óta, a mikor életbe lépett ez a törvény . . . Issekutz Győző: 1880-ban! Pop Cs. István : Tehát 1880 óta, vagyis 28 év óta egy olyan esetet mutatna, a melyben elitéltek volna valakit azért, mert izgatott a románság ellen. Markos Gyula: Mert nem izgattak! Pop Cs. István: T. képviselőtársam azt mondja, hogy nem izgattak. A t. miniszter ur, hogy beigazolja, milyen veszedelmes módon izgatnak a tótok, felolvasott itt valamely [lapot. Engedjék meg, hogy én is felolvassak egy Aradon kormánylap hírében álló lapból az »Arad és Vidéké«-ből egy passzust. E lap »A kigyók« czimü vezérczikkében többek közt a következőket mondja (olvassa): »Ha kormányunk ós törvényhozásunk még most sem látja be, hogy minden szép szó legyezgetés, elnézés, minden fillér segélyezés, a mit a hazai oláhjaink magunkhoz való édesgetésére, irántunk való becsületes, testvéries érzésük megteremtésére rájuk vesztegetünk, hiába való törekvés, vétkes és önnönmagunk megrontását eredményező ostoba politika; akkor megérdemeljük e kígyók részéről azt a gaz viselkedést, azt az egyre szemtelenebb és kihívóbb ellenségeskedést, melyet szünetlenül a magyar nemzettel szemben tanúsítanak. Börtönt és korbácsot nekik, nem pedig kongruát hazaáruló papjaik- és államsegélyt elvetemült, orvtámadó tanítóiknak! Sohasem értettük s még kevésbbé helyeseltük a volt »magyar* kormánynak nemzeti érdekeink rovására űzött gavallérságát, hogy az oláh papokés tanítókat, e minősithetlen magyarfalókat még államsegélyben is részesiti. Hát van-e még a világon ilyen nemzet, hogy a saját leggazabb ellenségeit igy táplálja, igy édesgesse s azokért, kik folytonosan az életére törnek, minden áldó* zatot meghozzon? Markos Gyula: Az a kérdés, hogy igaz-e ez? Bredicean Korioián: Hát ez nem izgatás? Markos Gyula: Nem! Pop Cs. István: Csak szemelvényként hoztam fel ezt. Hiszen annyi ehhez hasonló volna, de nem szándékozom ezeket előterjeszteni, daczára annak a nagyon bő anyagnak, a mely e tekintetben rendelkezésemre állana, ha azt akarnám tenni, a mit állítanak felőlünk, hogy mi utonutfélen arra törekszünk, hogy becsméreljük a magyar államiságot. Nem azért hoztam fel ezt, hanem azért, hogy megmutassam az igen t. miniszter urnak, hogy ügyészei nem egyforma mértékkel mérnek; hogy ügyészei egészen el vannak kábulva a nemzetiségi sajtó ellen irányuló buzgalomtól; kizárólag csak annak lépteit kísérik figyelemmel, sőt tanuja voltam egy esetnek, — nem a jelenlegi miniszter ur alatt, hanem Plósz minisztersége alatt történt — hogy mint ment az akta az ügyésztől a főügyészhez, a főügyésztől a miniszterhez, mert az ügyész azt mondta, kérlek kegyelmes uram, ha megölsz, akkor sem tudok itt izgató tendencziát látni. És mégis meg kellett indítani a pert, a mely különben az egyetlen eset volt, midőn a vádtanács, a bíróság megtette kötelességét és nem ült fel ezen üldözésnek. Elnök: Ezért a kifejezésért, rendreutasítom a képviselő urat. (Helyeslés.) Tessék a magyar bíróságok tekintélyét tiszteletben tartani. (Élénk helyeslés.) Pop Cs. István: Félre méltóztatott érteni. Én épen azt mondtam, hogy a bíróság visszautasította ezt a feltevést. (Mozgás és ellenmondásolc a hátoldalon.) Elnök: Azt tetszett mondani, hogy ez volt az egyetlen eset, hogy a vádtanács teljesítette kötelességét. (Ugy van!) Pop Cs. István: Nem, ellenkezőleg, azt mondtam, hogy visszautasította. Elnök: Sajnos, teljesen jól értettem. Pop Cs. István : T. képviselőház! Mindezek olyan sajnos jelenségek, a melyeket, azt hiszem, orvosolni kell. Azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek, hogyha itt a ház előtt feltárom ezeket a dolgokat ugy, a mint a valóságban vannak, hogy azok, a kik mélyebben akarnak beletekinteni ebbe a nemzetiségi küzdelembe, a nemzetiségi kérdésben tisztán lássanak. Egyet tudok: hogy az igaz magyar őszinte és nem találkozik igaz magyar, a ki azt mondaná, hogy a magyar sajtó sohasem adott okot panaszra; hogy mindig keztyüs kézzel bánt és sohasem izgatott ellenünk. Nem hiszem, hogy akadna valaki, a ki ezt mondaná. Arra nézve pedig senki sem fog adatot találni, hogy valaha a bűnvádi eljárás megindittatott volna ellenök