Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 123 általában véve még sem szerencsés. (Ugy van! a haloldalon.) Az elsőfokú eljárás még ugy a hogy megy, de a felebbezési eljárás, különösen a semmiségi panaszok oly rendkívül komplikált dolgok, magának az egész bűnvádi eljárásnak szerkezete olyan bonyolódott, hogy még a legkiválóbb szakember, a kinek mindennapi kenyere a bűnvádi perrendtartás alkalmazása, sem igen tud eligazodni benne. (Igaz ! ügy van !) Nem olyan törvény kell, a mely lehet tudós munka, de nehezen alkalmazható, hanem olyan, a mely első pillanatra áttekinthető egy szakember által és a mely akként van megalkotva, mint a polgári peres eljárás, hogy azt a törvénykönyvet jóformán kézbe sem kell venni, mert intézkedései szinte magától értetődők minden jogász előtt. En ennélfogva szükségesnek látom azt is, hogy a bűnvádi jjerrendtartás reformjánál ezek a szempontok figyelembe vétessenek. (Helyeslés.) Az igazságügyi szervezetre vonatkozólag is kívánnék egynéhány megjegyzést tenni. Legelső sorban is kívánom a birák teljes függetlenségét. Legújabban előnyös és az igazságszolgáltatásra kedvező irányban történt is lépés e tekintetben akkor, a midőn az igazságügyi kormány és a pénzügyi kormányzat körülbelül 3 milliónyi évi áldozatot hozott abból a czélból, hogy a birák fizetése felemeltessék. Ez mindenesetre igen helyes dolog volt, azonban meg kell vallanom, hogy én ezt is esak pillanatnyi|szükségletkielégitésnek tekintem és nem láthatom olyannak, mint a mi a birói szervezet átalakításának és a birák fizetés ja vitásának befejezését jelentené. A birói állás — az egy egészen különleges valami. Az nem közönséges tisztviselői, nem közönséges hivatalnoki állás. A bíróság, a mint a franczia mondja, egy magisztrátus, egy olyan különálló szerve az államnak, a mely nem egy közege a végrehajtó hatalomnak, hanem az államnak, a törvényhozással és a kormányzattal ekvipárolt közege. Annak a bíróságnak olyan kivételes valaminek kell lennie, hogy az ország minden egyes polgára bizalommal tekinthessen reá és bizonyos tisztelettel hajolhasson meg előtte, és hogy bármelyik polgára e hazának, ha a bíróság elé megy igazát keresni, szegény a gazdaggal, g}^enge a hatalmassal szemben ép ugy megtalálja a maga jogorvoslatát, mint megfordítva. A birói szervezet megalapításánál, kiépítésénél és továbbfejlesztésénél mindig ezt az elvet kell szem előtt tartanunk. E tekintetben nagy sajnálattal kell látnom azt, hogy mig 1870-ben, a mikor a bírósági szervezetet megalkottak, a bíróságot egy külön státussá alakítottuk át, a mely az általános hivatalnoki státusba nem tartozott bele, későbben — fájdalom. — ez megváltozott és beosztottak a bírákat is az általános hivatali státusba, a mi pedig a bíróság természetének abszolúte nem felel meg, sőt azzal egyenesen ellenkezik. Ebből következnek azután azok a folytonos bajok és panaszok, a melyek a bíróság kebelében a fizetésrendezés körül felmerülnek. Ebből az úgyszólván — bocsánat a triviális kifejezésért — egy kaptafára való húzás okából történik az is, hogy minden egyes ilyen rendezés a birói karban, azokban, a kiknek a rendezésből kijut, csak bizonyos kellemesebb érzést kelt, de általában véve a birói karban, mint egészben, mindig ujabb és ujabb, folytonos elégedetlenségek vannak. Nem képes a kormány azokat a rendezéseket igazságosan keresztülvinni, nyugvópontra juttatni, épen azért, mert a birói hivatás és a birói kar, a mely természeténél fogva egészen más elbánás alá kell, hogy kerüljön, mint a hivatalnoki kar, erre a kaptafára nem húzható. T. képviselőház ! A bíróságoknál az előléptetés mai állapota is körülbelül olyan, hogy az elmozdithatatlanság, a mely legfőbb garancziája volt eddig a birói függetlenségnek, az előléptetésnek mai rendszere által jóformán paralizálható ; már pedig nem paralizálni kellene, hanem még gyarapítani kellene e részben a garancziákat. Az előléptetés után való szaladgálás szerfelett káros a birói függetlenségre. Hiszen, ha szabad Angliára hivatkoznom, ott nemcsak az elmozdithatatlanság az, a mely a birói kart annyira függetlenné teszi, hanem igenis az, hogy előléptetésnek a birói székben tulaj donképen nincsen helye. A ki azt a birói széket elfoglalja, az abban a tudatban foglalja el, hogy abban a birói székben meg fog maradni, hogy előléptetésre igénye nincs, hogy elmozdithatatlan, hogy birói székében szilárdul ül ugyan, de neki tovább nincs is mit várnia. Szóval... (Közbeszólások. Zaj.) Kivételesen lehet ezt az elvet alkalmazni ; erre majd visszatérek. Kérem, a dolog ugy áll, hogy mindenkinek, a ki belép a birói szervezetbe, mint joggyakornok, joga van arra, hogy a birói pályán bizonyos fokot elérjen, nem kinevezés, hanem automatikus előléptetés utján. Arról kell gondoskodni, hogy a birói kar tagjai bizonyos számú esztendő múlva okvetlenül előlépjenek. Ez a birói függetlenségnek első és alapfeltétele. (Felkiáltások balfelői : Ez a legnagyobb baj volna ! Akkor nem dolgoznának semmit! Zaj.) Ma az a biró azt hiszi, hogy protekcziót kell igénybe vennie. Mert hiába, az élet viszonyai sokkal erősebbek, semhogy ezek elől ki lehetne térni. Meg vagyok győződve, hogy az igazságügyminiszter ur a protekczióra nem hajlik, de a kormányok különbözők és különböző a szellem, a melyben az ügyeket kezelik; és nekünk nem személyi garanczia kell, hanem tárgyi garanczia és azért volna czélszerü, ha az angol szervezetben kifejezésre jutó, imént emiitett elvet legalább abban a formában alkalmaznék, hogy a birói kar tagjainak bizonyos automatikus előléptetést biztosítsunk. Ezáltal egyrészt a szerényebb tehetségű emberek igényei is kielégítést nyernének, másrészt ott, a hol felsőbb birói állások betöltéséről van szó, nem kénytelen a kormány ezeket az öregek, a rokkantak sorából betölteni, a kik előléptetésre tartanak igényt, mert hiszen ezeknek ez az igényük az automatikus előléptetés által kielégíttetik, hanem fiatal erőkkel töltheti be ezeket az állásokat, olyanokkal, a kik tehetségükkel, tudományukkal, kép16*