Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
124 330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. zettségükkel erre rászolgáltak. így tehát nem fog rokkant munkaerőkre szorulni, a kik a munkát meg nem bírják ott, a hol ezer meg ezer számra várnak elintézésre a hátralékok. Ezeket voltam bátor a birói szervezetre vonatkozólag az igen t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. Meg kell még emlékeznem az ügyvédi rendtartásról, a melynek javaslata már szintén előkészíttetett a kamarák és az ügyvédgyülések által. Nagy örömmel és köszönettel kell felemlítenem, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet tárgyában a javaslat elkészült, benyujtátott, azt az igazságügyi bizottság letárgyalta és most már, ha törvény nyé válik, akkor kétségtelen, hogy az igazságügyminiszter ur az ügyvédi karral, az ügyvédek özvegyeivel és árváival szemben hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezen szemle után egy aktuális igazságszolgáltatási kérdéssel foglalkozzam. Ez a becsület védelme. (Halljuk/ Halljuk!) A becsület védelme nálunk, mondhatom, igen gyenge lábon áll. Az utolsó idők, a melyeket megéltünk, ezt a kérdést meglehetősen aktuálissá tették. Ezen aktuális esetektől azonban eltekintek, mert nézetem szerint igazságügyi reformokat aktuális eseményekhez kötni a legveszedelmesebb. (Helyeslés.) Olyan indulatok és érzések jönnek ezzel mozgásba, amelyek megtévesztik és hamis irányba terelik a törvényhozót, (ügy van !) Annyiban azonban mégis fontossággal birnak, hogy a nagyközönség és a jogászközönség érdeklődését felkeltették. (Halljuk!) A büntetőtörvénykönyv a becsület védelme tekintetében igen szegényes álláspontot foglal el. Ismerjük a rágalmazást, ismerjük a becsületsértést. A becsületsértést a büntetőtörvény 500 forintig terjedő pénzbüntetéssel sújtja, ha pedig sajtó utján követtetik el, ugy három hónapig terjedhető fogházzal és 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel. A rágalmazásnál a büntetőtörvénykönyv megállapít hat hónapig terjedő fogházbüntetést és ha sajtó utján követtetik az el, felemeli egy esztendőre. Ez a védelem nézetem szerint szerfelett gyenge. (Ugy van!) Miféle védelem az, a mely a becsületsértést tisztán pénzbüntetéssel engeszteli ki ? Legjobban tükrözi ezt vissza a közfelfogás. Tudjuk ugyanis, hog)^ a becsületsértés nemcsak verbális, hanem reális injuria is lehet. Azt mondja a közfelfogás : miért nem mondhatnám valakinek, hogy gazember ? Miért nem adhatnék neki egy pofoncsapást ? Megfizetem öt j)engővel és azzal vége. Az illető becsületsértő egészen kedélyesen, sőt dagadt kebellel hagyja el a tárgyalási termet. Másrészt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a judikatura egyenesen ráliczitál a büntetőtörvénykönyvre és a legenyhébben kezeli ezeket az eseteket. Méltóztassék elmeimi egy járásbírósághoz és meghallgatni a becsületsértési ügyek tárgyalását. Valósággal megalázó az egész eljárás és az a tény, hogy egy-két koronával torolják meg az elkövetett becsületsértést, sokszor a művelt emberek között is. (Ugy van l) En ugyan e tekintetben nem tennék különbséget, bár ott, a hol a becsületsértés talán még súlyosabb következményekkel jár magasabb állásokat elfoglaló egyénekkel szemben, valóban a szégyenpír futja el az ember arczát, ha azt látja, hogy a legsúlyosabb becsületsértési esetekben 20—30 korona büntetéssel szabadulnak az illetők. (Ugy van !) Hiszen talán nem a büntetési tétel a leglényegesebb ebben a dologban, hanem a becsületsértés horderejének nem kellő mérlegelése ; az a körülmény, hogy nálunk a becsületről s a becsület védelméről micsoda felfogás uralkodik, a midőn a birói Ítéletekben ilyen gyenge módon nyilatkozik meg a becsületsértések megtorlására irányuló törekvés. De, t. ház, van itt még egy érdekes körülmény, nevezetesen az, hogy mig ilyen enyhe módon kezelik a btkv. különben is enyhe intézkedéseit, egy dolog teljesen hiányzik, a minek a becsületsértéseknél és rágalmazásoknál okvetlenül ott kellene lennie és ez a magánjogi kártérítés kérdése. (Helyeslés. Halljuk 1) Méltóztassék csak ennek a dolognak tulaj donképeni történeti eredetére visszamenni. A btkv. létesítése előtt tulaj donképen a becsületsértési és rágalmazási pörben a megtorlás az úgynevezett emenda linguae volt, az tehát egy egyszerű polgári kereset volt. Az akkori idők felfogásához képest a nemes emberen elkövetett becsületsértésért 100 pengő forintot kellett fizetni, a mely összegnek egy harmadrésze a birót, egy harmada a kincstárt, egy harmada pedig a sértett félt illette. De itt figyelembe kell vennünk azt, hogy ebben a megoldásban mélyebb értelmű dolog rejlik az akkori idők felfogása szerint, mert régebben a bírák fizetése a bírságok kiszabásából került ki. Ezt az eljárást tehát nem lehet olyan elitélő módon felfogni ma, a midőn a jogfejlődés szemüvegén tekintünk vissza azon időkre. Abban a harmadban pedig, a mely ebből a »nyelv-váltság«-ból az illető félnek jutott, tulaj donképen egy kártérítési jog és kártérítési igény foglaltatott a sértővel szemben, vagyis rámutathatunk arra, hogy a régi magyar jogban a kártérítési igény kérdése tulaj donképen teljesen érvényesült. Akkor azután, a mint az nálunk a jogfejlődésben történni szokott, a múlttal egyszerre mereven szakítottak, a multat félredobták s elővettek egy idegen btkv-et, a melyet lemásolva azt mondták : a becsületsértés nem lehet polgári kereset, hanem csak bűnvádi kereset tárgya ; csak bűnvádi utón torolható meg, a polgári elemet tehát teljesen ki kell belőle szakítani és az ilyen ügyet tisztán büntető útra kell terelni. Ezt ugy hívják, hogy doktrinárizmus, a mi azonban tulaj donképen nem doktriner dolog, mert igazi doktriner módszer mely nem egy oldal ulag fogja fel a viszonyokat és nem egyes izolált teóriák szerint rendezkedik be, hanem a mely annak a jogviszonynak összes ténykörülményei, összes ható tényezői figyelembevételével oldja meg a kérdést.
