Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

100 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. »A kapcsolatos faiskolánk. Sajnálattal kell jelentenem, hogy a magas kormány ez intézetnek fennállása, óta a hazai, különösen a felvidéki iparnak oly sok szolgálatot tett, múlt évi szám alatt kiadott rendeletében beszüntetését hatá­rozta el.<< Ezekből kiviláglik az, hogy az országnak egyik legrégibb tanitóképzője nincs kellőleg fel­szerelve ; sőt még ismétlő iskolája sincs; pedig ott hat elemi osztály van és igy lehetetlenség, hogy ne találkozzanak ismétlő iskolába járó növendékek. Harmadik kivánságom az, hogy ha már az államosítástól annyira fázunk, jóllehet a világ folyása és általában az államok törekvése az, hogy az államositást tényleg végrehajtsák, legalább a tanitóképzőintézeteket állam ositsuk. Ez azt hiszem, valami nagyon sok pénzt nem igényelne, mert a községek és felekezetek azt az összeget, a melyet máskülönben a tanitóképző intézetekre forditanak, odaadnák az államnak és igy ahhoz neki cseké­lyebb összeggel kellene hozzájárulnia. Nagyon fontos, hogy ezen intézetek csakugyan állami kezelésbe menjenek át. Indokolom ezen kívánságomat azzal, hogy a felekezeti tanítóképzők, tisztelet a kivételeknek 8%-ának nincs gyakorló iskolája. Igy a tanító­jelöltnek nincs alkalma a tanítás módját és esz­közeit elsajátítani. 10%-ban a magyar nyelv csak tantárgy ! Ehhez járul az is, hogy sok helyütt a tanítóképzőkben fiatal kezdő papok tanítanak olcsó pénzért, a kik sokszor magyarul sem tudnak, daczára annak, hogy Veress József t. képviselő­társam emiitette, hogy ezt az 1844. évi VI. t.-cz. 8. §-a világosan elrendeli. Ily körülmények között hogy lenne lehetséges az, hogy az ezen intézetek­ből évenként kikerülő 7—800 tanitó rendszeresen tudjon iskolát kezelni, tanítani. Még hazafiság szempontjából is szó fér ehhez. Igaz, azt mondják, hogy a tanitó megesküszik. En az eskü szentsége előtt meghajlok, azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy az eskü utol­jára is tartalom nélküli forma. (EUenmondások.) Annak a tanítónak érzelemvilágát az eskü nem fogja megváltoztatni! Tehát mi szükséges ? Rendszeres, öntudatos és fokozatosan szigorú nevelés. Ezt pedig üy körül­mények között elérni egyáltalában nem lehet. A tanitóképzőintézetek tanárainak a képzése vagy egy külön főiskolán vagy az egyetemen történjék, de ne kurzuson. En tehát e kívánságokat az igen t. kultusz­miniszter ur szives figyelmébe ajánlom. Máskülön­ben a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a XXI. fejezet, 26. czim, 1. rovatában foglalt személyi járandóságokra fel­vett 297.951 koronát megszavazni, igen vagy nem ? (Igen !) Megszavaztatik. Szmrecsányi György jegyző' (olvassa): 2. rovat. Pologi kiadások 317.000 korona, Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Kérdem : méltóztatik-e az átruházási jogot a személyi járandóságok és a dologi kiadások között megadni ? (Igen !) Ha igen, akkor meg­adatik ! Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Rend­kiviili kiadások. Átmeneti kiadások. Az Erzsébet nőiskola polgári iskolai tanitóképző intézete ásvány ­és vegytani laboratóriumainak átalakítási és fel­szerelési költségeire 14.083 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek 100.000 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : Állami elemi iskolai tanitó- és tanítónőképző intézetek. Rendes kiadások. XXI. fejezet. 27. czim. Rend­kívüli kiadások. Átmeneti kiadások. X. fejezet. 17. czim. Beruházások. VI. fejezet. 11. czim. Rendes bevételek. IX. fejezet. 21. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,102.042 korona. Nagy György ! Nagy György : T. ház ! Az állami elemi iskolai tanitó- és tanítónőképző intézetek tételénél egy pár gyakorlati értékű megjegyzésem volna. Már az 1907. évi költségvetés tárgyalásakor nem itt a házban ugyan, de a függetlenségi és 48-as pártkor értekezletén ilyen irányban fel­szólaltam volt és kértem a miniszter urat egyes intézkedések megtételére. Különösen lelkemen fekszik az állami, elemi iskolai tanító- és tanítónő­képző intézetek a kéjaesitő vizsgája. Már akkor em­iitettem, hogy a képesítő vizsgának igen sok tár­gya van. Maga a rendszer nagyon fárasztó, ugy hogy agyongyötri a vizsgázót. Nevezetesen az állami elemi iskolai tanitó- és tanitónőiképző intézetek­ben teendő elemi iskolai tanítói és tanítónői képe­sítő vizsgálatokról kiadott 12.152. számú szabály­zatnak, a mely 1892. márczius 19-én kelt 18. §-a szerint a tanuló először Írásbeli vizsgálatot tesz, a melynek tárgyai : értekezés magyar nyelven a neveléstan köréből, fordítás magyarról németre, két geometriai feladat, a természettudomány és a gazadság köréből egy dolgozat, valamely mér­tani test lerajzolása ; ezenkívül a következő tárgyak kerülnek szóbeli vizsgára : 1. Hit- és erkölcstan. 2. Neveléstan. 3. Oktatási módszer. 4. Magyar nyelv és irodalom. 5. Hazai és világtörténelem. 6. Alkotmánytan, azután földrajz, számtan, gya­korlati és elméleti vizsgálat énekből, a tanító­képzőkben gyakorlati vizsga a testgyakorlatból, a tanítónőknél pedig, a kik külön munkamesternői vizsgálatot nem tesznek, gyakorlati női kézimunka. Ha vesszük azokat a sokkal fejlettebb fiukat, a kik érettségi vizsgálatot tesznek, ugy látjuk, hogy azokat a pedagógiai bölcsesség a vizsgatárgyak egy részétől már megszabadította, nevezetesen igen redukálva vannak azok a tárgyak, a melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom