Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 101 szóbeli vizsgára kerülnek, hiszen 4—5 tárgyból kell szóbeli vizsgálatot tenniök. Az eljárás a szabályzat 17. §-a értelmében az lenne, hogy naponta 8—9 óra jusson a vizsgálatra ; ennyi idő alatt 10—12 tanuló tehet szóbeli vizsgálatot. Ezt ugy képzelem, és azt hiszem, ez a felfogás helyes lenne, és fedné a szabályzatban lefektetett intencziót, hogy egy növendék vizsgáltatnék meg elébb az összes tárgyakból és azután következzék a többi növendék. így megy ez más vizsgáknál, a gyakorlati birói vizsgánál, az ügyvédi vizsgánál; ha valaki a vizsgához leül, egyszerre levizsgázik mindenből. Azonban a tanitóképzőintézeteknél általában nem ez a gyakorlat, ott külön veszik őket tantárgyak szerint és minden tantárgyból előbb levizsgázik mindenki, ugy hogy a vizsga átlag eltart 8, 10, 14, sőt 24 napig. Ennyi időn át tartják állandóan lelki izgatottságban a növendéket, ugy hogy az a vizsga befejeztével valósággal idegroncscsá lesz. El lehet képzelni, mikor minden tárgyra külön kell készülnie, éjszaka nem alszik, szorgalmasan igyekszik készülni, nincs se éjjele, se nappala, szünet nélkül, szakadatlanul munkában van, hogy ez mennyire megviseli a szervezetet. Ezzel a kérdéssel tisztán gyakorlati szempontból foglalkoztam és ugy találnám helyesnek, hogy egyfelől a növendékek egyszerre levizsgázzanak az összes tárgyakból, másfelől, hogy a szóbeli vizsga tárgyai közül kihagyatnának egyesek. Beszéltem erről szakférfiak előtt is, a kik e véleményemet helyesnek találták. Nevezetesen kihagyható volna a neveléstan, mivel ebből Írásbeli dolgozatot kell készíteni és arra kell helyezni a fősúlyt, azután a növendék köteles úgyis gyakorlati tanítást bemutatni, ez a legfontosabb, erre helyezzék azután a döntő súlyt. Azután ki lehetne hagyni a földrajzot és a számtant. A számtanból szintén Írásbelit tesz, tehát nem szükséges, hogy szóbelileg is megismételje. így redukálva a tárgyakat a szükségesebbekre, a vizsga nemcsak könnyebbé, hanem czélszerűbbé lesz, praktikus szempontból is hasznosabbá és üdvösebbé. Igen kérem tehát a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, foglalkozzék e kérdéssel és talán szakembereket kérdezzen meg, kiket én is megkérdeztem és a kiknek nézetével egészítettem ki a magam tapasztalatait és a kik szintén helyesnek találták, hogy így oldassék meg a vizsga kérdése. A költségvetésből olvasom, és erről már korábban is nagy örömmel értesültem, hogy a miniszter ur nevelői és nevelőnői állásokat állított fel, mert ezáltal a tanárok ós tanítónők vállairól sok felesleges munka levétetik. Hiszen végre azoktól sem lehet megtagadni, hogy egynehány óra szórakozást legyen módjuk megszerezni, a mikor ezen néhány óra alatt a maguk dolgaival foglalkozhatnak, másfelől, pedig szabad időt nyerve, képezhetik magukat szakmájukban és képzettségük által a rájuk bizott növendékeknek alaposabb oktatást tudnak nyújtani. T. képviselőház ! Ugyanígy az állami tanitóés tanítóképző intézeteknél az igazgatótanácsról kell néhány megjegyzést tennem. Magát a tervet igen helyesnek tartom, de azáltal, hogy azt nem a mostani miniszter ur létesítette, hanem a régi szabadelvű rendszer, ezeket az állásokat nagyrészt oly tanárok töltik be, a kik egyenesen erre kiszemelt, exponált szabadelvűek voltak. Nem mondom, hogy a miniszter ur nem igyekezett minisztersége alatt kiegészíteni a tanácsot olyanokkal, a kik bizalmasai a mostani kormányzati rendszernek és birják az egész közönségnek és a hozzáértőknek bizalmát, sőt az ellenkezőt állítom, de arra kérem, hogy ezt az akczióját ne méltóztassék abbanhagyni, méltóztassék folytatni, hogy különösen a kik tisztán politikai czélokra, politikai okokból, politikai kortesszolgálatok megjutalmazásaként a kellő ismeretek hiányában jutottak ilyen diszes, megtisztelő állásokba, onnan eltávolíttassanak. Hódy Gyula: Kik azok? Mondja meg! Nagy György : A miniszter urnak mondottam neveket. Hódy Gyula : Tessék megmondani! Kik azok ? Halljuk a neveket! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Nagy György: Nagyon szívesen szolgálok nevekkel is egy-két intézetből; az összesnél nem tudom ; de azt hiszem, nem lenne szerencsés dolog, egy-két intézetet kiragadni és ottani nevekkel előállani; épen a miniszter úrra nézve lehetne igen kényelmetlen. Justh Gyula: Nem kell! Nem is kívánja! Nagy György: T. ház! A miniszter ur az igazgatótanács hatáskörébe utalta a tanulók felvételét. Ezt igen helyesnek tartom. Csakhogy a ' minisztérium hatáskörének bizonyos mértékben ethikailag túllépését látom abban, hogy az igazgatóság határozatait sokszor tömegesen kivégzi. Mégis az igazgatótanács ugy van alakítva és azért kell ugy alakítani, hogy bírjon a kormány bizalmával és másfelől jobban ismeri a helyi viszonyokat, az egyes növendékek anyagi viszonyait, jobban tudja, kik érdemesek a felvételre, kell tehát, hogy a minisztériumban az igazgatótanács határozatait legalább is felületességgel ne változtassák meg. Példát tudok ; pl. a sepsiszentgyörgyi tanitóképzőintézetben egész sorát a felvett növendékeknek visszautasította a minisztérium 1906ban és ujakat vett fel; nem mondom, hogy az uj növendékek nem lettek volna talán olyan érdemesek, ha tisztán csak a bizonyítványt veszszük alapul; de állítom, hogy az igazgatótanács tagjai a viszonyok számbavételével a személyes ismeretségből jobban meg tudják állapítani, hogy kik méltók arra, hogy az intézetbe felvétessenek. Szerettem volna, ha a költségvetésbe az ösztöndijak és a künnlakók tételénél — mert a költségvetésben levő »különlakó« szó. azt hiszem, sajtóhiba — segélyezésére nagyobb összeg vétessék fel, Ezt szocziális szempontból szerettem volna,
