Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
l J4 32J. országos ülés 1908 Nem is igy értették a negyvennyolczacüki törvényhozók. Az 1848. évi oktatási törvény ugy jött létre, a mint a t, képviselőtársam elmondotta; nem volt időm az eredeti forrásokat magam elé venni, de foglalkoztam vele, ismerem az egész vitát és minden fázisát. Az a törvény kimondotta ugyan, hogy az álladalom minden községben állítson felekezetnélküli állami iskolát, azonban annak az adminisztráczióját a helyi hatóságok és a községi autonómia befolyásával először körülbástyázta, másodszor korántsem mondott ki tilalmat a tekintetben, hogy mások iskolát ne állithassanak és csak annyiban tért el a későbbi Eötvös-féle törvényhozástól, a mely az 1868 : XXX. törvényczikkbe le van fektetve, hogy az 1848-iki népiskolai törvény szerint ahhoz az állam által minden községben felállítandó iskolához mindenki köteles lett volna adószázalékával hozzájárulni, tekintet nélkül arra, hogy akár felekezeti, akár társulati iskola felállításához hozzájárul-e vagy nem; holott az Eötvös-féle törvény, a melynek alapján ma is áll oktatásunk, azokat, kik valamely nemközségi iskolához hozzájárulnak állami adójuk legalább öt százalékával, felmenti attól, hogy a községi iskolához hozzájáruljanak, tehát inkább a pénzügyi megalapozásban, mint az elvi gondolatban volt eltérés az 1848-iki és a későbbi 1868-iki Eötvös-féle törvény között. Lesz még alkalmam a most bekövetkezendő viták során az 1848-iki konfesszionális törvényhozás szelleméről és irányáról nyilatkozni és annak valódi gondolatát a leghitelesebb forrásokból megállapítani. Most csak azt akarom mondani, hogy nagy tekintély én előttem az 1848-iki törvényhozás, iparkodom annak szellemében eljárni, iparkodom főbb irányzatait követni, megvalósítani, merem állítani, életre ébreszteni hosszú szunnyadozás után (Éljenzés); de ez azután odáig nem mehet, hogy ma, 58 év után, minden egyes részletben ugyanazt csináljuk, a mit az 1848-iki törvényhozók nem is csináltak, hanem csak csinálni akartak, a mit •— ki tudja — néhány évi tapasztalás után, ha megadatott volna nekik az ő intézkedéseiket életbeléptetni, maguk is megváltoztattak volna. Oktalanság volna egy nagy epocha szelleme iránti kegyeletet ilyen betü-fetisizmusig kiterjeszteni, tekintetbe nem venni a világ szellemi áramlataiban azóta beállott módosulásokat, az azóta odakünn és idebenn tett tapasztalásokat és azon czélokat, a melyek mindig egyek és ugyanazok maradnak, ugyanazokkal az eszközökkel el akarni érni, a melyeket az akkori törvényhozás talán czélszerünek gondolhatott, a melyeket azonban a tapasztalás ma nem mutat már czélszerünek. (Igás! Ugy van!) Rámutathatok a részletekben számos nemes illúzióra, melyekben az akkori törvényhozás és az azt követők, a XIX. század második felének május 21-én, csütörtökön. liberalizmusa élt és a melyek teljességgel illúzióknak bizonyultak. Tessék csak az általános pénz- és tőkeforgalmi szabadság dogmájára gondolni, a mely az uzsora túltengésére vezetett, ugy, hogy azután e féktelen szabadsággal szakítani és az uzsoratörvény felelevenítésére más alakban visszatérni kellett. Méltóztassék csak a korlátlan iparszabadság terén tett tapasztalatokra gondolni, a melyek azt az eredményt idézték elő, hogy bár a czéhkényszer helyreállítására nem, de a testületi organizácziónak felelevenítésére minden törvényhozás gondolt. Mikor a czélok maradnak ugyanazok, mikor a czélok tekintetében mi epigónjai, követői, végrendeleti végrehajtói vagyunk a negyvennyolczas törvényhozásnak, akkor egyes részletekben, az eszközök megválasztásában az azóta nyert tapasztalás, az azóta fejlődött gondolkodás és nyert uj felvilágosítások után kell eljárnunk. Ezt kívánja tőlünk a kegyelet, nem azt, hogy ad abszurdum vigyük azon nagy alkotásokat az által, hogy a keresztülvitel eszközeiben nem tudunk az uj idők követelményeihez és az azóta nyert tapasztaláshoz alkalmazkodni. (Élénk helyeslés és taps.) Már pedig mit mutat ezen a téren a tapasztalás, és mit látunk más, országokban is a szellemi áramlatoknak, a tényeknek terén? Azt látjuk, hogy a legszabadelvübb körökben is nagyon megváltoztak a nézetek a felekezeti oktatásnak perhorreszkálása tekintetében, hogy azzal nemcsak megalkudtak, hanem hogy annak jogosultságát elismerték s hogy azok a bizonyos porosz Schulmeisterek, kik a francziák fölött 1870-ben diadalt arattak, a franczia TJniversitének felekezet nélküli oktatásából kinőtt Schulmeisterrel szemben, a ma is állami befolyás alatt álló, hanem konfesszionális alapon szervezett iskolának terméke volt. Tehát e tekintetben a mai kor nem vélekedik már oly föltétlen dogmatizmussal, mint a XVIII. század második felében, mely a liberalizmus követelménye gyanánt tekintette az iskolának az egyháztól való teljes elválasztását. De ma a tapasztalás azt mutatja, — nem akarok példákat említeni — hogy a nemzetnek erkölcsi egységét a nemzetben lévő különböző szellemi áramlatok elnyomásával és egyenruhásitásával nem érték el, (Igás! Ugy van!) hanem egyedül, a szabadsággal, a szabadság elismerésével. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Különböző szellemi irányzatok vannak a nemzetek sorában. Ezek a különböző szellemi irányzatok kifejlődésének és érvényesülésének megakadályozása •— nyilvánuljanak azok bár egyházi téren, bár tudományos téren — azoknak egy, minden kormányzati rendszerrel váltakozó miniszteri gondolkodás Prokrusztesz-ágyába, sőt többféle Prokrusztesz-ágyba való beszoritása nem teremt egységet; teremt ugyan egyformaságot, de az egyformaság leple alatt oly benső meg-