Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

3Ü>9. országos ülés 1908 május %1-én, csütörtökön. 95 hasonlást idéz elő, mely a polgári háborúhoz hasonló állapotnak felel meg. Magyarországra alkalmazna ezeket az igazságokat, tény az, és ezt képviselőtársam elmélete javára irom, hogy a mi körülbelül 16.500 iskolánk között van 3000 és egynéhány száz, a mely tisztán nem magyar ajkú, és ezeknek egy része, de csakis egy része, a magyar hazafiság szempontjából erős kifogás alá esik. De már most vonjuk meg a bilánszot, hogy a magyar nemzeti egység szempontjából, a mely nem egy külsőség, a mely nem egyenruha, melyet egyenruha nem képes megcsinálni, valamint egyenruha hiánya azt nem létezővé nem teheti, bol nyerünk és hol vesztünk többet? Akkor-e, hogyha ideig óráig eltűrjük, hogy 3600 iskolából egy rész nem felel meg a hazafiság szempontjából a szükségszerű kívánalmaknak, vagy akkor, hogyha a többi 12.000 iskola fentartói közé a benső meghasonlás és antagonizmus magvát elvetjük, és őket erőszakkal az állami monopólium elleni küzdelem helyzetébe szorítjuk, és igy az ő erejükre nem számithatunk az egységes magyar nemzeti gondolat, a magyar állami gondolat megvédésére és érvényesítésére, ugy mint ma. (Élénk helyeslés.) A nem állami iskolák négyötödrésze fentartóinak szövetkezett, lelkes támogatásában rejlő erőt feláldozni, veszélyeztetni, legjobb esetben egy lelketlen tűréssé tenni a nemzet életében csak azért, hogy az iskolák egyötödrészének mondjuk felében létező visszásságokat kiküszöböljük: ez a matemetikai számitás szerint sem helyes politika, sem helyes eljárás. (Igaz! Ugy van!) És itt nem is beszéltem arról, a mit t. barátom az előadó hangsúlyozott, hogy mi nem tudhatjuk soha, hogy a központi kormány kinek és miféle elemeknek a kezébe kerül, és ezért ne vigasztaljak magunkat azzal, hogy a tanítónak semmi politikai hatalma nincsen. Megengedem, hogy egy választás irányítása tekintetében nem lehet annyira felhasználni őt, hogy visszaéljenek vele, mint a főszolgabíróval, vagy a szolgabiróval, vagy a községi jegyzővel. De azzal, hogy ő minő tanokat csepegtet be a reábízott ifjúság lelkébe, a tekintetben nagyobb hatalom ő, mint akár a főszolgabíró, akár a jegyző, akár az egész kormányzat. (Igaz! Ugy van!) Már most képzeljünk egy tantestületet, a melyre reánehezedik a kormányzat, hogy a magyar nemzet függetlenségével, a magyar nemzet önállóságával, a nemzeti karakterrel szemben foglaljon állást, hogy egy nemzetellenes kormányzat irányának megfelelő tanokat hirdessen és csepegtessen be az ifjúság lelkébe! Ezt a veszélyt előidézni ama 3600 iskola felének jobb karba hozatala és azon kétes eredmény miatt, melyet azon körökben el lehet érni az államosítással, ismét nem tartom bölcs számitásnak, bölcs előrelátásnak a nemzeti politika szempontjából. (Igaz! Ugy van!) De mint mondám, semmi szükség reá nincs. A mit az 1907. évi XXVII. t.-czikkbe a törvényhozás lefektetett, és a mi hatalmat a legközelebbi jövőben hozandó törvényes intézkedések elfogadása esetén még a kormányzat kezébe lefektetni fog, az a központi kormányzatot nem képesiti arra, hogy azzal a hatalommal nemzetellenes czélokra éljen, mert én jól vigyáztam, nem találomra, nem rögtönözve fogalmaztam meg azt a törvényt, tessék elolvasni. Nemzetellenes czélokra nincs semmi hatalom a kormány kezébe adva, de az a törvény teljesen képessé teszi a kormányt arra, hogy minden nemzetellenes, a hazafiság tekintetében kétes iskolával leszámoljon hosszabb-rövidebb idő alatt. 1911-ben a közoktatásügyi miniszter, ki a közoktatásügyet akkor vezetni fogja, nagy ur, nagy hatalom lesz a nemzet szolgálatában. Annak módja lesz, hogy teljesen lehetetlenné tegyen minden olyan oktatást, mely a magyar nemzet czéljaival ellenkezik, sőt a mely azokat nem szolgálja. Es elérem ezt a czélt a nélkül, hogy benső meghasonlást idézzek elő; elérem ezt a czélt a nélkül, hogy financziális katasztrófát idézzek elő; elérem ezt a czélt a nélkül, hogy az országot és a nemzet ügyét becses munkatársak segítségétől megfoszszam; elérem ezt a czélt a nélkül, hogy az ország nagy többségének érzelmi világába rombolólag belenyúljak ; elérem ezt a czélt a nélkül, hogy hazafiasán gondolkodó egyházi tényezőkkel konfliktusba jöjjek; elérem ezt a czélt azzal, hogy a nemzet összes egészséges erőit ennek az eszmének szolgálatába tömörítem, szóval, elérem az eredmény kívánható maximumát az eredmény elérésére szánt erkölcsi és anyagi áldozatok lehető minimumával. (Elénk helyeslés.) Ez volt az én törekvésem, és én azt hiszem, hogy ezen az utón továbbhaladva oda jutunk, a hová t. kéj3viselőtársam akart: az állami iskolák nagy mérvű szaporításához és fejlesztéséhez ott, a hol arra nemzeti szempontból szükség van, de ugy, hogy nem semmisittetik meg oly iskola-fentartók működése, kiknek közreműködése addig, mig nemzeti kormányzat van, egyenértékű az állami iskolával, mikor pedig nemzeti kormányzat nincs, annál nagyobb biztosítékot nyújt. Ajánlom a tételt elfogadásra. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: T. ház! A tenácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Bozóky képviselő ur pénzbeli kihatású indítványt adott be, mely szerint 50 millióra kívánja emelni a költségvetésben foglalt 10,901.108 koronás tételt. A házszabályok értelmébeu elsősorban erre az indítványra lesz szavazás, szemben a költségvetésben foglalt 10,901.108 koronával. Felteszem tehát a kérdést arra nézve, hogy elfogadja-e a t. ház Bozóky képviselő ur azon indítványát, hogy e tételbe 50 millió korona