Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-322

3%2. országos ülés Í908 május íS-án, szerdán. 199 Á pozsegamegyei aüspánnak fent leixt eljá­rása a legjobb szatírája ennek a méltatlan komé­diának, melyet a kormány székeiből űznek. A mi szabad a bánnak, szabad az alispánnak is. Egyiket is, másikat is a király nevezte ki és nem a legegy­szerübb-e, bogy a kettővel szemben nyilvánuló minden ellenállás egyszerűen felségárulásnak és illójalitásnak minősíttessék? A mikor az ekszponens ur, Rauch Pavel báró, látta, hogy a koaliczió fel­ségáruló voltának folytonos hangoztatása karrika­turává alakult át, más oldalra irányította piszkos vizecskéjét. — Csodálatraméltó kitartással, a hogy előbb a koaliczió felségáruló voltáról szokott me­sélni, most a szerb nemzeti önálló párt felségáru­lásáról kezdett fantáziálni. Ez ismét ujabb terméke volt ekszponensi helyzetének és annak a szükségnek, hogy abszolutizmusa akármilyen indokolásra lel­jen. A szerbeket tartja legalkalmasabb alanynak azért, mert rejtett számítása is erre utasitja, mert azt hiszi, hogy ily módon meg fogja nyerhetni a horvátokat és sikerül neki felrobbantani a horvát­szerb koalicziót. A szerbek azonban nyugodtan ki fogják állani az összes támadásokat egy jobb nem­zeti jövő reményében. Ez pedig nemcsak az ön­tudatnak, hanem a szerb nép kultúrájának is jele. Ezzel az öntudattal szemben Rauch báró ur min­den kínlódása a felségárulás megteremtése körül egyszerűen nevetséges. Azt hiszem, Sardou »Madame Sans-géne« czimü drámájában is előfordul egy miniszter, a ki folyton összeesküvéseken töri a fejét. (Derültség a jobbközépen.) Ö máskép nem tudja megindokolni létezését; a neve Fouché. Supilo Ferencz: Rauch alkoholista ! Popovics Dusán : A dolog erre az úrra nézve kellemetlenül végződik. A dráma nagyon népszerű, vig és szívesen látott. Pártunk, a melylyel ezt a hajszát illetőleg az egész koaliczió szolidarisnak nyilatkozott, mint párt, a mely a törvény pozitiv alapján áll, melynek programmjában a kiegyezés revíziója is benne van, nyugodtan várja, mig a saját sarában megfullad a horvátországi abszolu­tisztikus kormány íentartására való ezen utolsó kétségbeesett eszköz. Ha ez meglesz, egy szappan­buborék fog szétpattanni és be fog bizonyosodni, hogy gr. Khuen-Héderváry nagy tanítványa nem más, mint annak a torzképe. De nem tudom, váj­jon b. Rauch Pál ur is ilyen nyugodtan fogja-e bevárni azt a pillanatot, a mikor végre ki fog de­rülni az, a mit nálunk már a verebek is csiripel­nek és a mit egy lap már meg is irt, mert akkor világos lesz, hogy a báni székből visszaélést csak olyan ember űzhet a király nevével, kinek kije­lentései még a közelmúltból is, hogy a mi hivata­los lapunk stüusával éljek, nem zárnak ki min­den kétséget alattvalói lojalitását illetőleg. Tu­dom, hogy mit mondtam. ISlem itt a helye, hogy többet beszéljek erről, de minden felvilágosításra kész vagyok. Pop Cs. István : Azt mondja, hogy a bán nem lojális ember! Egy hang fa baloldalon) : Szóval denuncziál! Popovics Dusán : A szerb nemzeti önálló pártnak felségárulással való megvádolása a leg­rutabb kinövése a horvátországi abszolutisztikus kormányzásnak. A Rauch-Medákovics afférról egy szót sem szólok, mert érdekelt fél vagyok. De ki kell emelnem csak azt, hogy mi, a szerb nemzeti önálló párt képviselői, a saját nevünk alatt szólí­tottuk fel báró Rauchot, hogy bizonyítsa be, a mit mondott. Természetes, hogy abban a pillanatban a sok mindenféle szóbeszéd átalakult államtitokká, a felségárulással való gyanúsítás pedig holmi sejtel­mes álommá és rokonszenvvé vedlett. \ Vagy államtitok valami és akkor nem beszélhet róla az ember. Ha pedig szabad róla beszélni, akkor nem államtitok. Az ekszjDonens ur módszere szerint egy falut sem lehetne elkormányozni. Tudja meg a miniszterelnök ur, hogy mi eleget tudunk a szerbek ellen indított akczióról, azokról a tárgyalásokról, vájjon ajánlatosabb-e ez akczió a patriárkaválasztás előtt vagy után, arról, vájjon elegendő-e az akczió a kivételes állapotok behoza­talára, vagy sem. A hogy folyton felségárulásról beszélnek, ugy más dolgokról is szó esik, a me­lyeket nem szükséges itt felsorolni. T. liáz ! Nem beszélek tovább erről a csúnya akczióról. Szomorú, hogy más módon nem lehet kormányozni. Azt fogják kérdezni, hogy van az, hogy Zágráb és az ország ilyen események daczára is nyugodt ? Két oka van ennek. A nemzetnek képviselői­ben való erős hite és az a meggyőződés, hogy az ekszponens ur csak akkor vásárol szivart a zágrábi trafikban, a mikor azt akarja, hogy ne árusítsák az utczán a lapokat. Nemzetünk jól tudja, hogy az ekszponens ur­nák útjában áll a sajtószabadságról és az esküdt­székekről szóló törvény. Ezért van szüksége zavar­gásokra, hogy megindokolja e törvények felfüg­gesztését. |*|-, Azt is érti nemzetünk, hogy a felségárulással és a nagy szerb propagandával dolgozó hajszának csak egy czélja van, még pedig annak a kevés tör­vénynek a felfüggesztése, a melyet a horvát-szerb koaliczió rövid uralma idejében képes volt meg­alkotni, fiW' Ezért nyugodt és csak alkotmányos eszkö­zökkel fog harczolni. És vájjon miért van szükség a sajtószabadságról szóló törvény felfüggesztésére ? Mert mit a koalicziós lapok irnak, b. Rauch kijelentése szerint ez a negatív europeizmus. Supilo Ferencz: Pozitív alkoholizmus! Popovics Dusán : A pozitív européerség pél­dájaképen Rauch báró lapja az »Ustavnost« ezt a táviratot hozza : »A legerélyesebben tiltakozunk az ellen hogy Surmin doktorral hasonlítsanak össze bennünket. A martijaneczi disznók«. Supilo Ferencz : Rauch-stilus ! Részeg emberek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom