Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-322
2ÖÖ 3%2 országos ütés Í908 Popovics Dusán : Ennek a pozitív européerségben fogalmazott táviratnak jobb megértése végett említem fel, hogy az »Ustavnost« b. Rauch lájbzsurnálja, melyet az állami nyomdában nyomnak. Supilo Ferencz: Ilyen disznóságot! Popovics Dusán: Martijanec b. Rauch birtoka, a disznók pedig a birtokon jól ismert háziállatok ; Surmin pedig képviselőtársunk. Supilo Ferencz: Ez pedig a bán hivatalos lapjában volt! Popovics Dusán : Hát nem szép-e ez az abszolutizmus ? Ha mindez nem lenne annyira szomorú, nagyon nevetséges volna. A költségvetést visszautasitom. (Élénk helyeslés és zsivió-kiáltások a horvátok padjain.) Supilo Ferencz: Éljenek a martijaneczi disznók ! (Zaj.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Rojc Milán! Rojc Milán (horvátul beszél). (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Rojc Milán (horvátul folytatja és befejezi beszédét). Elnök : Szólásra következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Magdics Péter. Magdics Péter (horvátul beszél. Befejezi beszédét). Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Babocsay Sándor! Babocsay Sándor: T. képviselőház! Ámbár én az úgynevezett harczos párthoz tartozom (Éljenzés balfelöl), temperamentumom és egyéni hajlamaimnál fogva csak kevésszer és akkor is csak kevés ideig vettem igénybe a t. ház szives türelmét. Ezúttal sem szándékozom a költségvetés egyes ágazataival, s a kormány általános politika jávai foglalkozni; e tárgyban csatlakozom a t. elvtársaim által elmondottakhoz. Csak egyetlen egy kérdésben, az úgynevezett nemzetiségi kérdésben kivánom egyéni felfogásomat a t. ház előtt röviden kifejezni. (Halljuk! Halljuk! balról.) A többször fel-feltünedezett gyanú, vagy — hogy még ennél is enyhébb kifejezést használjak — a félreértések eloszlatása czéljából kijelentem, hogy mi nemzetiségi t. képviselőtársainkkal egyáltalában semmiféle, még csak a leglazább összeköttetésben sem állottunk és állunk, épen ugy nem, mint például az alkotmánypárttal vagy a néppártal politikai kérdésben nem érintkezünk. (ügy van! balfelől.) De mert t. nemzetiségi képviselőtársaink is, mi is ellenzékiek vagyunk ezen körülmény folytán keletkezhetett különösen azok előtt, a kik gyanakodni szeretnek, az a gyanú, hogy mi velük egy baj óban evezünk. A magyar nemzetiségi politika tekintetében az ujabb érában ... (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) május 13-án, szerdán. Elnök : Csendet kérek ! Babocsay Sándor: ... értve ezalatt az 1867-iki kiegyezéstől kezdve egész mostanig terjedő időszakot, bizonyos zavarokba jutottunk. Én azonban azt gondolom, hogy mert história lux veritatis : a történelmi igazságok fáklyafénye mellett ebből a zavarból a tisztásra, a világos belyzetre ki lehet jutni. (Halljuk ! Halljuk ! balról.) A ki a történelemre hivatkozik, újsággal nem szolgálhat. Természetesen nem újság az sem, hanem históriai tény, hogy valamivel több, mint ezer évvel azelőtt egy magyar raj Ázsiában felkerekedett és elfoglalta, meghódította Pannoniát, a mostani Magyarországot. ífem akarok históriai vitát provokálni abban a kérdésben, hogy a honfoglaló magyarok itt milyen nép faj okát találtak, az azonban elvitázhatatlanul áll, hogy először is leginkább szláv népfajok voltak itt, másodszor pedig, hogy már a nemzeti királyok alatt itt laktak azok a nemzetiségek, tótok, vagy mondjuk szlávok, románok és szerbek, a kikkel mi most egymást megérteni nem tudjuk. A nemzeti uralkodók alatt azonban, a mig a magyar nemzet független volt, miután a differencziákat karddal elintézték, valami lényegesebb nemzeti sérelmekről a história nem tud semmit. Farkasházy Zsigmond: Tisza Kálmán fedezte fel! Babocsay Sándor: A független magyar nemzet a Nagy Theodosius példáját követte, a mely szerint a meghóditottak csak sajnálhatták azt, hogy az uralom alá későn jutottak. Széchényi szerint is a magyar nemzet géniusza emelkedett gondolkodást hirdet a nemzetiségekkel szemben. (Ugy van ! balfelől). A szelid, jó tót népet mindig szerettük, beczézgettük, de az is ismert dolog, hogy az erdélyi magyar urak talán jobban dédelgették az ő román jobbágyaikat, mint a magyarokat. (Ugy van! balfelől). Hódy Gyula: Akkor még Lukácsok voltak, nem Lukaciuk. Babocsay Sándor : Mindez igy volt, mig'független volt a nemzet. De minél inkább erősödött az osztrák uralom, (Ugy van ! balfelől.) annál dúsabb termést hozott az Ausztria által elhintett magva a viszálynak. Ez a viszály azután legdúsabb termését hozta 1848—49-ben, a magyar szabadságharcz alatt. Ausztria egyébként tudvalevőleg uralmát két jelmondat megtartásával erősítette; az egyik: tu felix Austria nube, a másik: divide et impera, vagyis házasodjál és darabold szét az egjséges magyar nemzetet. (Ugy van ! balfelöl.) De minden embernek, minden családnak megvan a maga karakterisztikus vonása. Ausztriának, — hogy szelid kifejezést használjak, mert a durva kifejezéseknek nem vagyok a barátja — Ausztriának nem valami karakterisztikus vonása a hála, (Igaz ! Ugy van! a balközépen.) Ausztria inkább I a kicsavart czitrom poütikáját kedveli. (Ugy van !)
