Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-322

32± országos ülés 1908 május i3-án, szerdán. 193 sürgősnek jelzett tárgy letárgyalásáig reggel 10 órától esti 8 óráig fog tartani, azzal a megjegyzéssel, hogy az ülést 2 órától 4-ig meg fogjuk szakítani. Következik most már az 1908. évi állami költségvetés (írom. 695—703., 789.) tárgyalásának a folytatása. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Popovics Dusán ! Popovics Dusán: Tisztelt Ház! Normális viszonyok mellett e költségvetési vita alkalmával politikai hitvallásomat fejteném ki e tisztelt Ház előtt, a költségvetés kritikáját, és ennek alapján visszautasítanám a közös kormány költségvetését. (Horvátul folytatja beszédét.) Elnök : Azt hiszem, a t. képviselőház megengedi, hogy a képviselő ur jegyzeteit használja. (Felkiáltások : Igen I De csak magyarul 1) Popovics Dusán : A horvátországi alkotmányellenes állapotok arra kényszerítenek, hogy elállják ettől és hogy csak arra szorítkozzam, hogy e meglevő állapotok miatt visszautasítsam a költségvetést és ne bocsátkozzak annak bírálatába. Annak a kormánynak, melynek élén olyan miniszterelnök áll, a ki Horvátországban abszolutizmust tart fenn, nem szavazhatom meg a költségvetést. Tisztelt ház ! A kiegyezés, vagyis az 1868-ik évi alaptörvény két paragrafusában világosan ki vannak tüntetve azok az elvek, a melyek a horvátszlavon-dalmát országos kormány kinevezésére nézve érvényesek. E paragrafusok az 50-ik és az 51-ik. Az 50. §-ban ki van mondva, hogy a dalmát, horvát és szlavonországi kormány élén a bán áll, a ki e királyságok országgyűlésének felelős ; az 51. §. értelmében pedig a bánt kinevezi a király a közös magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzése mellett. Igaz ugyan, hogy a bán kinevezése a miniszterelnök ur előterjesztésére történik, de ezen előterjesztési jogának nem szabad sohasem megsértenie a parlamentáris kormány elvét, mely kormányt Horvátországnak az 1868-ik évben kelfc alaptörvény 50. §-a biztosit. A miniszterelnök ur jogának még kiegészítése is van abban a tényben, hogy a bánnak az országgyűlésnek való kifejezett felelőssége miatt a miniszterelnök ur a szabad személyválasztás mellett csak a parlamentáris kormány kinevezését köteles a király elé terjeszteni, oly bánt, a ki az országgyűlés többségére támaszkodik, a kit tehát eredménynyel vonhat felelősségre az országgyűlés. Mindazon tetteiért, a melyeket a bán elkövet, felelős ő az országgyűlésnek. Országgyűlésünk is, mihelyt alkalma lesz, kétségen kivüí felelősségre fogja vonni őt, nemcsak a kiegyezés 50. §-ában adott joga folytán, hanem azon joga alapján is, a mely az 1874. évi január hó 10-én kelt autonóm törvényben biztosítva van, még pedig nemcsak a bánt, hanem osztályfőnökeit is. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XVIII. KÖTET. Ezen fejtegetésemmel tehát semmivel sem érintem a bán és az autonóm kormánynak a horvát-szlavón és dalmát országgyűlés iránti felelősségét. Azért, hegy Horvátország bánjává b. Rauch Pál neveztetett ki, a kinek Horvátországban semmiféle pártja nem volt, (Igaz ! Ügy van ! a jobbközépen) országgyűlési többségről pedig szó sem lehet, nem akarok számot kérni a nagyméltóságú miniszterelnök úrtól, mert arról kegyes volt annak idején nyilatkozni. Azt mondotta, hogy országgyűlésünkön egy pártnak sincsen többsége, és hogy senki sem teheti fel a parlamentáris kormány iránti követelését, és hogy a bán prezumptive parlamentáris bán mindaddig, mig a választások ellenkezőt nem mutatnak. A választások ellenkezőt mutattak. Maga Rauch sem lett megválasztva, sőt bátorsága sem volt képviselőjelöltként fellépni; kormányának egy tagja sem lett megválasztva és egyáltalában egy olyan képviselő sem, a ki őt támogatná. Rauch tehát nem parlamentáris bán. (Igaz! ügy van! a jobbközépen). És mégis a miniszterelnök ur nem vonta le a konzekvencziákat abból és nem juttata érvényre azon jogát, a melyet a kiegyezés 51. §-a megad. Továbbra is hagyva a bánt, hogy az egész nemzet és törvényes képviselőinek ellenére kormányozzon, sérti a miniszterelnök ur a kiegyezésnek a bán felelősségéről szóló 50. §-át és egyszersmind az ország alaptörvényét is, a mely mind a két országgyűlés részéről két törvényezikkbe beczikkelyeztetett. Sértve pedig azt a törvényt, a mely'a" horvátszlavón- és dalmát királyságok alkotmányának a része és ennek folytán Szent István koronája országainak államközössége alkotmányának is része, sérti a miniszterelnök ur magát azt az alkotmányt is. (Igaz! 11 gy van I a jobbközépen). E miatt tehát mint a közös országgyűlés tagja és az állam törvényeinek pozitív alapján állva kötelezve vagyok a miniszterelnök úrtól felvilágosítást kérni. Fejtegetésem tehát nem foglalkozik pusztán magukkal a tényekkel, melyeket Rauch báró kormánya elkövetett és a melyekért majd a horvátszlavón-dalmát országgyűlés részéről fog felelősségre vonatni, hanem foglalkozik az alkotmányos és parlamentáris kormány elve ellen elkövetett azon sérelemmel, a mely elv Horvát-Szlavón- és Dalmátország részére az 1868-i kiegyezéssel van biztosítva és a mely sérelem következésképen magával hozta a mai terrorisztikus és abszolutisztikus uralmat Horvátországban. A megejtett választások előtt a miniszterelnök ur valahogyan még kitérhetett azon imperativus elől, melyet a kiegyezési törvény 50. §-a foglal magában; azzal mentegetve magát, hogy még nincs eldöntve, vájjon van-e Rauch bárónak többsége vagy nincs. A választások után pedig nem hozhat fel semmit mentségül. Minthogy 25