Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

116 318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. elnök urnak az exponense Horvátországba jött, a mihez Horvátország sohasem adhatja beleegyezését. Ha egy nemzet a törvény világos betűje ellenére hozzájárulna ahhoz, hogy területén nyelvének jogai kétségbe vonassanak, kérdésessé és vitássá tétessenek : az valóban nem érdemelné meg a nemzet elnevezését. Hogy nyilvánvaló magyarositó törekvéseit Horvátországban keresztülvigye a jelenlegi közös kormány, vagy jobban mondva, a magyar kormány, az összes eddigi, u. n. szabadelvű magyar kormányok eszközeit alkalmazta Horvátország ellen. Azon jelszó alatt, hogy a magyar nyelvet mindenáron be kell vezetni és állandósítani kell Horvátországban, a magyar kormány, a koalicziós kormány egyszerűen az erőszakhoz folyamodott: Horvátország élére Rakodczayt tette meg bánnak. Ennek feladata volt Horvátországban az egységes magj^ar állam eszméjét megvalósítani és a magyar nyelvet biztosítani. Rakodczay kormánya azonban volt és nincsen. Kimúlt a kabinet és annak főnöke. Kérem az igen t. miniszterelnök urat, a ki hat hó előtt arról a helyről, az indemnity tárgyalása alkalmával nagy hangon azzal fenyegetett meg bennünket, hog)^ miként fogja Rakodczay misszióját teljesíteni és a horvát néppel bennünket, az »ideig-óráig politikusokat« megsemmisíteni; kérem az igen t. miniszterelnök urat, mutassa meg az eredményeket, a melyeket első exponense, Rakodczay missziójával elért! Hol vannak azok az eredmények, és hol van már egyáltalában Rakodczay bán ? A tények ezek ellenében azt tanusitják, hogy Rakodozayban olyan egyén ült a báni székben, a ki egy-két hó alatt meggyőződött arról, hogy a nemzet akarata és jogai ellen semmit sem tehet. Sem pártot, sem hiveket nem szerezhetett egész Horvátországban, nem találhatott fciz tisztességes embert, nem kompromittált embert, a kikkel a kormányt összeállithatta volna. Elérte végre azt, hogy a horvát országgyűlés többsége a fennálló alaptörvények ellen elkövetett malasztások bűntette miatt, a mi által a báni felelősségről szóló törvény ellen vétkezett, ellene vádinditványt terjesztett elő. Végre is el kellett mennie. Vájjon önszántából ment-e el, mivel belátta kudarczát, vagy Wekerle igen t. miniszterelnök ur elkergette, arról egy kicsit később szólok. Bárhogyan is álljon a dolog, a Rakodczayval való experimentálás a magyar koaliczió kabinetjének nagy fiaskóját jelenti. Megérdemelt blamázs ez azoknak, a kik nem átallották megsérteni a horvát nemzet legszentebb jogait és érzelmeit. Mindazonáltal, mielőtt ezen embertől, mint magyar ekszponensnek horvátországi báni működésétől bucsut veszek, a ki ellen én is, mint a horvát országgyűlés tagja, a vádinditványt aláirtam, a mely vád alól nem fog menekülni, ez emberről valamit mégis el kell ismernem. Rakodczay Sándor dr. mégis összeállithatta volna a kormányt, voltak, a kik felajánlkoztak. A nemzeti társadalom ily hulladékai más nemzetnek is vannak. Kristóffy is talált annyit, a mennyi kellett, de Rakodczaynak meg volt az az ambicziója, hogy bizonyos fokig tisztességes kormányt alakítson, oly kormányt, a mely nem állana a legmegvetettebb hulladékokból és a nemzet előtt leginkább kompromittált tagokból. (Nagy zaj. Rendre ! Rendre !) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Tessék kifejezéseit megválogatni, mert különben megvonom a szót. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Mentelmi !) Supilo Ferencz: Ez bizonyára olyan tény, amelyet ellenségeinek is el kell ismerniök. (Halljuk !) Rakodczay helyett Wekerle igen t. miniszterelnök ur a másik vasat vette ki a tűzből, a melyet tartalékban tartott. Kinevezte és Horvátországba küldette báró Rauch bánt, az ismert Rauch Levin fiát. Thaly Kálmán : Jó magyar ember volt Levin. Supilo Ferencz: Lássuk, kicsoda az a báró Rauch bán. Lássuk, kit ajánlott Horvátország bánjául Ö felségénél Wekerle igen t. miniszterelnök ur, továbbá lássuk, hogy mily szándékkal jött Horvátországba Wekerle urnak ez a felterjesztett embere és ebből fogjuk megítélni e kabinet politikáját Horvátország irányában. Báró Rauch ama néhány u. n. predesztinált család soraiba tartozik Horvátországban, a melyek gyermekeit a nevelőnőjük már a gyermekkocsiban azzal beczézgeti: Te bán leszel, te miniszter leszel. E gyermekek abban az erős meggyőződésben nőnek fel, hogy majd a hazában uralkodnak és a legfőbb helyeket foglalják el. Ama meggyőződésük, hogy ez az ő joguk, képezi politikai programmjukat és ha programmjuk azonnal nem teljesül, személyükben érezüc magukat megsértve és félrevonulva várják, mig idejük elérkezik. Lehet, hogy önöknek is vannak ilyen családjaik, talán e betegség némely családjaikkal Magyarországból jött át hozzánk. Bármint álljon is a dolog, báró Rauch követelte a báni méltóságot, mintha az reászálló örökség lenne. Minden meggyőződés nélküli ember, a kinek nincs eszménye és a kinek a nemzeti közügyek terén semmi érdemei nincsenek, a melyekkel támogathatná ambiczióját. Poncziustól Pilátusig szaladgált mindenkihez, mindenhová, a hol csak gondolta, hogy czélját eléri. Sem tudást, sem képességet, sem inicziativát nem tanúsított. Hogy senki se gondolja, miszerint én is csak puszta állításokkal dobálózom, bizonyítékokat fogok felhozni, a melyek karakterizálják azon embert, a kivel igen t. Wekerle miniszterelnök ur bennünket szerencséltetett. , ! 1892. évben heves beszédben rátámadt KhuenHéderváry grófra, a mely nagy szenzácziót keltet. A horvát ellenzék akkor erős volt az országgyűlésen, Khuen-Héderváry gróf pedig nagy zavarban volt a Boznjakovina-val való némely nem sikerült spekulácziók folytán, a melyeknek erős panamaszaguk volt. Báró Rauch most azt tartotta, hogy eljött az idő, hogy magát a báni méltóságra kandidálja és rávetette magát Khuen-Héderváryra. E beszédében Tanlongónak nevezte őt, mely nevet