Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 a Banoa Romána hírhedt korruptora viselte. Khuen provokálta őt, azonban párbaj ra nem került a sor, mivel általános meglepetésre Ranch az országg3nilésen nyilvánosan ünnepélyesen visszaszívta sértéseit és sajnálkozását fejezte ki azok felett, kijelentve, hogy azzal a hasonlattal semmi esetre sem akarta Khuent egyénileg sérteni. Ez még nagyobb szenzácziót okozott, s Rauchnak Khuen elleni kirohanását teljesen blamálta. Senki sem volt akkor képes megmagyarázni magatartását. Csak az idén azután, hogy bánná lett, fejtetett meg ez a csodálatos talány. Kitűnt, hogy Rauch ama beszéde nem volt az övé, hanem azt gróf Khuen egy legengesztelhetetlenebb ellenfele, Politeo Dinko hirlapiró csinálta, a ki, ha Khuent meg kellett támadni, nem válogatta a szavakat. Ily módon keletkezett a Tanlongoval való hasonlat is. Politeo elküldőtte az országgyűlésre Írnokát, hog}^ haügassa meg miként fogja Rauch elolvasni beszédét, és hogy erről értesítse őt. Rauch elolvasott »blincl« mindent, a mi írva volt, fogalma sem lévén arról, hogy ki az a Tanlongo, s hogy mit jelent a Tanlongoval való hasonlat. Csak később, midőn Khuen provokálta, figyelmeztette őt valószínűleg valaki, hogy mit jelent az, Khuent Tanlongonak elnevezni és Rauch tőle az országgyűlésen nyilvánosan kért bocsánatot. Az én véleményem szerint Rauch nem azért szívta vissza sértését, mivel nem volt bátorsága megverekedni Khuennal, hanem azért, mivel valakinek meggyőznie kellett őt, hogy a Tanlongoval való hasonlattal túlságos kirohanást tett oly ember ellen, a kinek aranygyapja van és a ki ö felsége különös bizalmát élvezi, s hogy ez fönt rettenetesen ártani fog neki és kompromittálni fogja jelöltségét. Ezen epizód illusztrálja Rauchot mint embert és politikust. Khuen ezalatt helyén maradt, míg Rauch visszavonult Martij aneczra, hogy jobb alkalomra várjon. Az hamar mutatkozott. Valaki megsúgta neki, hogy báró Bánffy akkori miniszterelnök és gróf Khuen között éles konfliktus támadt, a melynek folyamán az igazat bevallva, Khuen Horvátország bizonyos jogait védte, a melyeket igen t. báró Bánffy ur kétségbe vont. Amint ezt Rauch megtudta, azonnal Bánffy mellé állt, azt gondolván, hogy megjött az idő, a mikor bánná lesz. Ebben támogatták őt Khuen volt ágensei is: Czernkovics és Gyurkovics, a kiket Khuen elkergetett magától. Hogy miért kergette el őket, tessék megkérdezni Khuent és őket. A Bánffy-Khuen-féle konfliktusban ez utóbbi mérvadó helyen erősebb volt és báró Bánffynak nem adtak igazat. Azonban formulát találtak arra nézve, hogy egyik se lépjen vissza. így Rauch hosszú orral ismét a sarokba vonult vissza. Én ezen eseményekről csak később értesültem és most azért hozom fel. hogy a világ lássa, hogy Rauch a horvát jogok ellen magával Khuennel sem vonakodott hezitálni és báró Bánffy mellé állt csak azért, hogy czélját elérje. A fiumei rezoluezió idejében ismét váratlanul május 8-án, pénteken. 117 megjelent Rauch báró. Feljött a horvát országgyűlésre, mivel ott virilista és nem mint a nép által megválasztott képviselő szerepelt. Ott beszédet tartott, a melyben hízelgett Kossuthnak és politikájának. Akkor épen Dalmáczia volt a napirenden. Rauch beszédében melegen állást foglalt Dalmáczia mellett. Követelte, hogy mielőbb visszacsatoltassék. Hogy ki csinálta meg neki e beszédet, nem tudom, csak azt tudom, hogy mielőtt elmondta volna, egy magyar politikai személyiségnek betekintés végett elküldötte azon czélból, hogy megkérdezze, vájjon elmondhatja-e azt. Elmondotta, a midőn arra engedélyt kapott. Ezt azért tette, mivel félt, nehogy ugy járjon talán, mint Tanlongoval és hogy ne rontsa el a horvátországi báni méltóságra való jelölését. Az 1906. évi májusi általános választások alkalmával báró Ranch abban a kerületben akarta magát kandidáltatni, a hol tartózkodott; mint képviselő akart az országgjdilésbe bejutni. Azonban a választók semmi szín alatt sem akartak reá szavazni és igy meg kellett elégednie, hogy mint virilista jusson be és akkor a horvát-szerb koaliczióhoz közeledett. Kezdetben sokan voltak, a kik örömükre látták visszajövetetelét, habár uj alakban. Beismerem, én magam is ezek közé tartoztam, mert még nem ismertem közelebbről ezt az embert. Horvátország addig eleget szenvedett a Khuenféle rendszertől, a melyet Chavrak, Pejacsevicli bánhelyettes a rendőri tökéletességig vitt. Nem csoda, hogy a közvélemény bárminő változás után is epekedett. Már akkor, a májusi választások és a koaliczió győzelme után arról beszéltek, hogy báró Rauch bán lehetne. Ő sokat forgolódott, ide-oda szaladgált. En ezt az embert sjDecziális megfigyelésem tárgyává tettem. Nem akartam, hogy a koaliczió Horvátországba trójai lovat vigyen be, vagy a mint mondani szokás, zsákban macskát vásároljon. Az én megfigyelésem és az ő viselkedése azon eredményre vezetett, hogy ő sem semmiféle politikus, sem horvát hazafi, hanem olyan ember, a ki csak azt óhajtja, hogy bán legyen ; a ki sem az eszközöket, sem &z utakat nem válogatja, hogy azt elérje, és elérve azt, megtartsa. Mindez hatást tett a koaliczióra, a mely aggódó örömmel járult ahhoz, hogy gr. Pejacsevichcsal megköttessék a paktum, amelyet a t. miniszterelnök ur szintén kivánt. Mikor Rauch látta, hogy ez alkalommal sem lesz bán, miután néhány magyar politikust hiába látogatott meg, letette a közös országgyűlésen viselt mandátumát és visszavonult haza, hogy ismét megvárja idejét. Múlt év február havában, a megrendelt Erankféle obstrukezió idejében megjelent a horvát országgyűlésen és a koalicziós kormány ellen beszédet mondott, a melyben többé nem a szabadság mellett tört lándzsát, mint Khuen alatt, hanem az erőszak és az erélyes rendszabályok mellett. Arra számított, hogy a Erank-féle obstrukezió megbuktatja a koalicziós kormányt és ez kandidaczionális beszéde volt. Azonban most sem sikerült neki és ő ismét visszavonult.