Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
323. országos ülés 1908 májas ltt-én, csütörtökön. 221 Elnök : Csendet kérek ! Baross János : Akkor, a midőn Magyarország egy olyan történelmi pillanat előtt áll, a minő lesz most a választói jog megreformálása ; a midőn milliók, a kiknek eddig nem volt polgárjoguk a haza sorsába való beleszólhatásra, most be fognak vétetni az alkotmány sánczaiba ; a midőn tehát egy második 48-as korszak következik be, egy megismétlődése Magyarország 48-as történelmének ; a midőn egy újjászületés előtt állunk, s midőn a mostani éveket méltán hasonlíthatjuk össze jelentőség tekintetében a 40-es évek nagy reformeszméinek korszakával: akkor örömmel kell hallanom a t. házban azt, hogy egyik szónok a másik után különös súlyt fektet arra, sőt kivánja, követeli a nemzeti erőknek állami és társadalmi konczentrálását nagy belügyi reformok keresztülvitelére. (Elénk helyeslés.) Ezek a nagy belügyi reformok, belső megerősödésünk eszközei, egy hasonlatot juttatnak eszembe, a melyet tegnapelőtt hallottam valakitől és ez felelet a balpártnak is, (Halljuk ! Halljuk I) hogy az oroszlán, a melynek erős karmai vannak, ezeket a karmokat csak verekedésnél használja, de a mikor békésen jár s előre halad, akkor behúzza karmait és a talpára lép. (Helyeslés.) A legutolsó nemzeti küzdelemben a magyar nemzeti társadalom becsületes része megmutatta oroszlánkarmait. Nagy György: Kigombolták azokat, mert gombra járnak. (Élénk derültség.) Baross János: Az oroszlánok nem verekednek mindig. Mindig verekedni: ez lehet egy háborúban lévő katonának a sorsa, de mi nem vagyunk katonák, mi elsősorban magyar törvényhozók vagyunk és nekünk az a kutya kötelességünk, hogy választóinknak, az egész országnak, az egész magyar nemzetnek érdekein, jövő boldogulásán, megerősödésén nagy czéljainknak előkészitésén munkáljunk. Mielőtt a magyar nemzeti államnak betetőzésén munkálkodnék, megnézem, hogy az alapjai ennek az államnak hogy állanak azt látom, hogy két alattomos tolvaj, két hatalmas szu és féreg rágj a a magyar államnak szilárd, ezer esztendős alapjait. Az egyik — belső ellenségekről beszélek — a nemzetiségi irredentizmus, a másik a nemzetközi szoczializmus. Felszólalásomban ezzel a két dologgal kivánok foglalkozni és különösen ez ellen a két ellenség ellen a legnagyobbszerü orvosságot: a magyar nemzeti birtokpolitikának szükségességét akarom hangoztatni. (Halljuk ! Halljuk!) Ha van a világon nemzet, a mely hasonlit Anteushoz, a görög mesebeli alakhoz, hát ugy a magyar nemzet kell hogy az legyen, a melynek 75%-a földmivelő, a mely vérével áztatta ezt a földet, a mely nemzeti erejét, regeneráczióját másból, mint a magyar földből s a magyar nemzeti birtokpohtikából nem kaphatja. Ezen két nagy ellenség ellen, a nemzetiségi irredentizmus ellen és a nemzetközi szoczializmus ellen a leghathatósabb ellenszer, nemzeti fegyver egy öntudatos, czéltudatos, messzelátó magyar nemzeti birtokpolitika. Meg vagyok győződve, hogy nemzetiségi képviselőtársaim azt fogják hirdetni ország-világnak beszédem után és főleg kerületeikben, hogy itt, a magyar parlamentben egy magyar képviselő megtámadta a nemzetiségeket, megtámadta az oláh és a tót népet. En igenis az oláh népet szeretem, azt a két millió oláht, a kik velünk együtt szenvedtek egy évezreden át ebben az országban, azt én testvéremnek tekintem, de meg akarom védeni az oláh népet mostani vezetői ellen, (Élénk helyeslés.) a kik ennek a becsületes népnek a szivét a magyar hazától el akarják távolitani, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) a kik a Kárpátokon túlról hoznak idegen oltárról idegen tüzet az oláh parasztság házi tűzhelyére. Lukács László : Rágalom ! (Zaj.) Baross János: Rágalom, azt mondja Lukács László képviselőtársam. Hát én vagyok bátor figyelmébe ajánlani egy eddig válasz nélkül maradt interpelláczióját gr. Bethlen István t. képviselőtársamnak, a mely interpelláczió 1907. április hó 10-én hangzott el, és a melyből csak három momentumot ragadok ki. A bukaresti nemzeti kiállításon megjelent több, nagyszámú magyarországi román küldöttség. A román politikai vezérférfiak, névszerűit sorolta fel őket gr. Bethlen István : Bredicean Koriolán, jelenlegi képviselő, Comsa volt országgyűlési képviselő, Pop. Cs. István jelenlegi képviselő, Pop Sevér a Tribuna volt szerkesztője, részben képviselők, részben más román nemzetiségi politikusok, kik a közélet terén szerepelnek, ezek jelenvoltak azokon az ünnepségeken, a melyeken beszédek, politikai felköszöntők, nagyjelentőségű kinyilatkoztatások hangoztak el és a melyeken többi között Sztojka Dénes a következőket mondotta (olvassa) : »Nem hevül-e lelketek és nem tölt-e el legszebb nemzeti öröm, olvasva a sors könyvéből, hogy az idő kezdetén kiválasztott nép koronázási ünnepe közeleg, a melyen a dicső ősök, Traján és népe az ellenségként megalázottal, az összes román nép egyesül ?« Hogy az összes román nép egyesülése alatt mit értenek, az nem kétséges. Továbbá Bredicean és Comsea is ott voltak, és utóbbi a következőket mondta : »Eljön az idő, a mikor a határok majd nem választanak szét, és akkor a nemzeti ideál meg fog valósulni.* (Nagy zaj.) Bozóky Árpád : És akkor ezekre bizzuk rá a népoktatást! Baross János: De tovább megyek. Ezek a képviselő urak, ez a román nemzetiségi párt, a hogy magukat nevezik, ez jelen volt Romániában, részt vett az ünnepségeken, ez hevült az összes románok egyesüléseért oly szomszédos államban, a mely velünk állitólagos barátságos viszonyban van és a melynek egy román miniszteri rendelet által 1907/38.850 hivatalos szám alatt engedélyezett földrajzából, irta Petrici iskolai főfelügyelő, igen különösen tanítják és nevelik a jövő román generácziót. A földrajzhoz csatolt térképet egy magyar újság, a Pesti Hirlap, márczius 29-iki számában leközölte. Itt van a kezemben,
