Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
222 323. országos ülés 1908 május lí-én, csütörtökön. és ebből látható, hogy egyféle fekete színre van festve Románia, Erdély, hogy ugy mondjam : Magyarország egész keleti része, a melyet már maguk közt a következő tartományokra osztottak fel: (Derültség.) Transsylvania, ez Erdély ; Temesiana, ez Torontál, Temes és Krassó; benne vannak az én derék jó torontáli svábjaim is. (Mozgás.) Benne van Bihar, a Hajdúság, köztük oly »oláh« városok, mint a milyen pl. Debreczen, Szeged és Szolnok. (Derültség.) Azután benne van egész Máramaros, tehát benne van Magyarország egész keleti fele teljesen a Tiszáig. (Zaj.) Lukács László : Természetes ; ez az etnográfia. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Baross János : Majd felelek az etnográfiára ! Jellemző ez az etnográfia, a mely Debreczent, Szolnokot és Szegedet is oláhnak veszi. (Zaj.) Hiszen ha ez etnográfia, akkor szamár volna, a ki ezt irta, a ki Debreczent, Szegedet, Szolnokot oláh városnak mondja. De ez nem ostobaság szüleménye, ez messzeható politikai iskolának tendencziája és politikája. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj.) Lukács László (közbeszól. Felkiáltások : Ezt is védelmezi 1) Elnök (csenget) : Lukács László képviselő urat kérem, hogy csendben legyen. A képviselő ur már hosszabb időre igénybe vette a ház türelmét akkor, a mikor felszólalt; most második felszólalásnak nincs helye. (Nagy zaj.) Baross János: Hogy megvilágosítsam a térkép ügyét. . . Sümegi Vilmos: Fegyházba valók ! Baross János : Felvilágosítással szolgálok, hogy ez a térkép micsoda. Megmondta Pop. Cs. István képviselő ur gróf Bethlen István interpellácziója szerint, Bukarestben, hogy mi ez. Pop Cs. István azt mondta: örömmel jött Romániába, mert hiszen Románia az ő igazi és valódi hazája: patria muma. (Nagy zaj.) Ez a patria muma szerintük az ősi, igazi haza, a melybe a mi hazánknak, Magyarországnak egész keleti felét beleálmodják és bele akarják dolgozni a Tiszáig. Letagadhatatlan tények ezek és bizonyítják azt, hogy itt egy óriási nemzeti veszedelemmel, (Igaz! Ugy van f) a jámbor, becsületes oláh népnek fanatikus, tendencziózus, hazaellenes vezetőivel állunk szemben. (Nagy zaj. Felkiáltások : Fegyházba velük !) Nekem nem szokásom személyes inzultusokkal intézni el az ilyen kérdést, én a t. urakat személyükben megsérteni nem akarom, de a románságnak ezeket a vezetőit én az én hazám ellenségeinek tekintem, (Ugy van ! balfelől.) annál inkább veszedelmes ellenségeinek, mert az urakban — én az ellenséget nem kicsinylem, ez a legnagyobb ostobaság volna — van bennük elég szívósság, van konzekvenczia, van nagy politikai előrelátás és nagy rafinéria. Laehne Hugó: És közgazdasági szervezet! Baross János: Czéljaik elérésére kettős eszközzel dolgoznak — okos emberek ! — politikaival és gazdaságival. A politikait röviden említem. Taktikájuk az volt, hogy évtizedek óta az egész művelt Nyugat-Európát és az európai sajtót elárasztották rágalmakkal, hogy itt a románok el vannak nyomva, gondolván, hogy a naiv, becsületes u. n. lovagias magyar nemzet zsénbe jön majd a külföld előtt, és nem mer velük szemben saját érdekeinek biztosítására erős fegyverekkel dolgozni. Ennek a leple alatt azután megindították a belső gazdasági munkát. Mielőtt erre rátérnék, még egyre akarok rámutatni. A hogyan a külföldet igyekeznek félrevezetni, ugy igyekeztek a magyar királynak a légkörébe és udvari körébe beférkőzni. Azt hiszem, erről különösen Lukács László t. képviselőtársam adhat bő informácziót. Lukács László : Nagyon szívesen. Baross János: Igyekeztek ellenünk, magyarok eUen Bécsben híveket teremteni. Lukács László : Nem a magyarok ellen. Baross János : A legutóbbi időben is, tavaly láttuk azt, hogy a nagy osztrák politikának egy ekszponense, Lueger bécsi polgármester ur erősen szerepelt Bukarestben, nagyban ünnepelték őt, és ő Bukarestben mint egy nagy-román politikának barátja szerepelt. Ha egyszer a sors összehozna engem Lueger Károlylyal, mindenesetre megkérdezném tőle, hogy az általam teljesen elismert hűségét az osztrák császár iránt hogyan tudja összeegyeztetni azzal az eljárásával, hogy egy olyan politikai tendenczia támogatására siet, a mely Magyarországnak keleti részét a magyar királynak a birodalmából, Magyarországból akarja Hhasitani ? Vájjon nem teljes tájékozatlanságra vall-e ez ? Sümegi Vilmos: Czélzatos gazság! (Zaj.) Baross János: Én felteszem, hogy ő az ő urának hűséges szolgája, de nem ismeri a viszonyokat. Ö vakon eltűri, hogy itt Magyarországon habsburgi I. Ferencz József magyar szent koronájának birodalmából egyharmad részt magának vindikáljon egy utópisztikus, irredentista törekvés. (Zaj). Elnök : Csendet kérek. |£.i Baross János : Ezzel a kérdéssel mai beszédemben tovább foglalkozni nem akarok, hanem rá akarok mutatni azokra a gazdasági erőkre és eszközökre, a inelylyel ők nagyon bölcsen a saját ideáljaikat alapozva, — ellenünk a legveszedelmesebb gazdasági és szocziális háborút folytatják. Hivatkozom Fenyvesi barátomnak tavaly elhangzott beszédére, melyben szám szerint kimutatja, hogy Erdélyt mennyire behálózzák a román nemzetiségi pénzintézetek. Sümegi Vilmos : Még a választásaikat is financzirozzák. Baross János : Egy tekintetben el kell ismernem azt, hogy a magyar pénzintézetek a román pénzintézetektől tanulhatnak, mert a román pénzintézetek az osztaléknak egy részét nagy nemzeti irredentisztikus czélokra használják, magyar pénzintézeteinknek bilanczában pedig semmiféle tételt sem találunk, arra, hogy a román nemzetiségi pénzügyi politikával egy öntudatos magyar
