Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

90 317. országos ülés 190ä május 7-én, csütörtökön. roly két, Hencz Károly egy, Josipovich Géza egy szavazatot kapott. Ennélfogva Szmreosányi György képviselő urat a ház jegyzőjévé megválasztottnak kijelentem. A házszabályok 22. §-a értelmében a jegyzőválasztás eredménye a minisztérium által Ö felségének a királynak tudomás végett bejelentetik. Most pedig folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Gr. Batthyány Tivadar. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Az előttem szólt mélyen t. képviselőtársunk, ezen ház minden tagja által őszintén szeretett és tisztelt másodszeniorunk felszólalásában utalt arra a régi parlamenti uzusra, hogy a szónok az előtte szólónak fejtegetéseire reflexiót tesz. Még ha nem is állana fenn ez a régi parlamenti uzus, akkor is azon vádak, a melyeket az igen t. képviselőtársunk a függetlenségi és 48-as párt ellen felhozott, kényszeritenének engem arra, hogy felszólalásával necsak most, beszédem elején, hanem annak folyamán talán többször is foglalkozzam. Először is legyen szabad az igen t. képviselő urnak egy kérdésére reflektálnom. Azt kérdi, hogy tulaj donképen mit művelnek a mi minisztereink Bécsben 1 Azt hiszem, egyet fog érteni velem igen t. képviselőtársam abban, hogy a fennálló törvényeket respektálni kell az egész vonalon. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Magyarország egész történelmi múltjának erőssége abban áll, hogy minden körülmények között, minden viszontagságos helyzetben, mindig és mindenkor a törvények szentségének alapján állt és áll ma is. (Igaz Ugy van ! a baloldalon.) Megvannak azok a törvények, és inig azok a törvényes és alkotmányos dton meghozott törvények érvényben vannak, a mig azokat alkalmunk és módunk nincsen megváltoztatni, addig azokat a törvényeket igenis, tiszteletben kell tartam. És ha minisztereink Bécsben járnak, nem tesznek mást, higyje el t. képviselőtársam, mint hogy a törvények alapján, a fennálló törvények végrehajtásának előkészítésében járnak el. És itt talán azt kérdezi t. képviselőtársam, hogy mit csinál a miniszterelnök ur ma Bécsben ? Méltóztassék a lapokat elolvasni és meg fogja erre kapni a választ. Akkor, a mikor nem tudom, hány német fejedelem jelenik meg Bécsben, megjelenik ő is, mert valóban szükséges, hogy az a német közvélemény, a mely, sajnos, daczára annak, hogy a hármasszövetségben sz'Jvetségestársak vagyunk, igen gyakran annyi ellenszenvvel van irántunk és annyira agitál ellenünk, vegyen tudomást arról, hogy van itt egy alkotmányos magyar nemzet, a mely nemzetnek első képviselője, a kormány feje, a miniszterelnök. (Altalános helyeslés.) És tudhatja azt is az igen t. képviselő ur, hogy a miniszterelnök ur épen a tegnapi és a mai napot aira használja fel, hogy egy igen fontos reformot, a szeszadó ügyét vigye dűlőre, a mi annál inkább szükséges, mert hogyha az egyik oldalon folytonosan és teljes joggal szocziális reformokat követelünk és sürgetünk, a melyek az országnak pénzébe kerülnek, akkor igenis módot kell nyújtani arra, hogy ezen reformokhoz szükséges pénzt is előteremthessük. (Élénk helyeslés.) íme, tegnap és ma ezért volt a miniszterelnök ur Bécsben. (Helyeslés.) Ne vegye rossz néven tőlem az igen t. képviselő ur, de mondhatom, hogy csakis az ő tiszteletreméltó személyiségére való tekintettel nem használok erősebb kifejezést, midőn egyszerűen csak tiltakozom azon állítása ellen, minthogyha a függetlenségi és 48-as párt elhagyta volna programmját és a nemzeti szent trikolórt. Engedjen meg igen t. képviselőtársam, ilyent állítani nem szabad, ha nem tudja bizonyitani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bizonyitani pedig nem tudja, mert nem áll az, a mit mond. (Élénk helyeslés. Szappanos István tagadólag int.) Én felirtam, a mit az igen t. képviselő ur mondott. Azt mondotta, hogy mi nem vagyunk a párt zászlója alatt és hogy reméli, hogy visszatér a nemzet a nemzeti zászló alá. Engedelmet kérek, nekünk nincsen hová visszatérnünk, mert ott állunk, a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján; (Elénk helyeslés.) és nagyon szomorú lenne, t. uraim, hogy ha állana az a tétel, hogy a magyar nemzet a nemzeti zászló alól eltért volna. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy ő reméli és óhajtja, hogy a jövőben is a függetlenségi eszme képviselői jöjjenek be mint többség ebbe a parlamentbe. Én tovább megyek, meg vagyok győződve, hogy mint többség fognak bejönni a jövőben is, egy feltétel alatt: ha nem fog tovább tartani az egymással való viszálykodás ; ha akkor, a mikor a magyar nemzetet kivülrőlbelülről — lesz alkalmam még felszólalásom során ezekre visszatérni — számos ellenség támadja, mi össze tudunk tartani, ha akkor nem kicsinyeljük le egymást, hanem kézkezet fogva dolgozunk. Akkor igenis Magyarországban a függetlenségi eszme tevábbra is többségre kerül, s akkor igenis fokozatosan meg is fogjuk programmunkat valósithatni. (Élénk helyeslés. Zaj.) T. képviselőház ! A midőn ezeknek előrebocsájtása után áttérnék tulajdonképeiii tárgyamra, mindenekelőtt jelzem, hogy beszédem során kötelességemnek tartom elsősorban egy rövid visszapillantást vetni azon kétévi működésünk eredményére, a mely két év óta a mai koalicziós kormány fennáll; beszédem második részében ki akarok terjeszkedni a legközelebbi jövő legfontosabb problémáira, érinteni kivánom azon igen érthető, a függetlenségi párt meggyanusitására szolgáló tendencziákat, a melyeket délszláv, különösen bosnyák ügyekkel kapcsolatosan terjesztenek bizonyos körök, s végül egész röviden a távolabbi jövőre szeretném a t. ház figyelmét felhivni. (Halljuk ! Halljuk !) Igaz ugyan, hogy a ki elfogulatlanul nézi a viszonyokat, a ki elfogulatlanul nézi az utolsó két év történetét, az nem szorult reá, hogy a mai kormányzat és parlament