Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

317. országos ülés 1908 május 7-én. csütörtökön. 89 előre, a mely függetlenségi párthoz kötöttük reménységünket, vágyainkat, és minden nemzeti törekvéseink czélját; küzdött ez a nemzet évszázadokon keresztül, a legközelebbi 40 esztendőn keresztül is, a mely 40 esztendő oly sivár ennek a nemzetnek az életében, (Ugy van! ügy van ! balfélől.) hogy nem láthatunk benne a nemzet előhaladására semmi néven nevezendő mozzanatot, de ha már ezt kivívtuk, ezek után az érzések után, a mikor megnőtt Magyarországnak a szive, lelke, reménysége ebben a többségben, a mely többségnek egyes tag] ai között engem is idesegitett az Isten, pedig soha életemben nem kivántam, de elküldöttek, mert azt mondták, hogy jönnöm kell; és mikor ebben a magasztos hitben idejöttem, mikor láttam, hogy kormányunk, vezéreink, azok a dieső vezéreink, a kik küzdöttek, elérték azt a magas állást, akkor engem a reménység táplált, és ime, mire szállt ez le, arra, hogy a nemzetnek vágya egyáltalában be nem teljesedett, és semmiben, de semmiben előre nem haladt a nemzet. (Igaz ! Ugy van 1 balfélől.) Az én gondolatom szerint, hogyha ezt az irányt követjük, hát legkevesebb, 40—50 esztendő, egy félszázad kell, mig megint odajut Magyarország, a hova eljutott 1905-ben, hogy ilyen lelkes függetlenségi és 48-as érzelmű többség jöjjön ide be. Azt nem fogjuk elérni, akárhogyan gondolkozunk is az általános és titkos szavazatnak a behozataláról. Ez függő kérdés, a mely szerintem még nem multa idejét, mert ha belügyminiszterünk azt nézi, mint az a gondos ember, a ki valamit akar az életben a saját háza körében, hogy valami jót, helyeset csináljon, meg kell néznie, hogy az atyafiai, a szomszédai mit csinálnak, mert kell, hogy az ember a szomszéd jó dolgát ellesse, és sohasem csinálhat rosszat önmagának, ha a jó szomszédot követi, mert az életben ugy vagyunk vele, hogy többet ér egy jó szomszéd, mint egy pörlekedő atyafi. Nem kárhoztatom a belügyminiszter urat, nem kell kárhoztatni, hogy eddig be nem terjesztette. hadd nézze meg, hogy más ugyan miképen boldogul. (Helyeslés.) Mert én a magam részéről valami véghetetlen nagy reményt nem kötök hozzá. (Zaj.) Egy hang (a középen) : Ez a párt nézete ? (Nagy zaj a baloldal hátsó padjain.) Molnár Jenő: A párt nézetét kérdezd meg Simkótól. (Nagy zaj és közbeszólások balfélől.) Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Ezt tiltja a házszabály. Szappanos István: Firkáltam itt valamit magamnak, de abban a gyengeségben vagyok, hogy ha Ausztria minden dicsőségét nekem adnák, hogy én ezt megtanuljam, nem tudnám megtanulni, pedig magam irtani. (Derültség.) Igaz, hogy a parlamenti szónoklat tekintetében talán szabály, hogy az előzőleg szólt képviselőnek szavairól is beszél az ember. Talán nekem is szólanom kellene Simkó barátom beszédéről. (Halljuk ! Halljuk!) Lázár Pál: A nőkérdésről ! KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XVIII. KÖTET. Szappanos István: A _ nőkérdésről beszélt Simkó József képviselő ur. En a nőkérdésről igen röviden fogok beszélni. (Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szappanos István : Azt mondom, hogy a nőket a természet által rendelt helyzetükből nem kell kivenni. (Zajos derültség. Halljuk! Halljuk!) Az előbb rámutattam arra a bársonyszékre. Azt hiszem, hogy a mikor Kossuth Lajos, dicső hazánkfiának fia méltóztatott hazatérni Bécsből, joggal keveselllettem, hogy a függetlenségi párt részéről azokba a székekbe kevesen ültek. Már akkor is elégedetlen voltam a számmal. De elégedetlen vagyok a szerződésünkkel is. Nagy vívmánynak mondták, épen a bársonyszékből és azt mondták, hogy irtóztató boldogság az, hogy szerződésre léptünk. Nem értem, (Mozgás.) mi van abban a szerződésben. Azzal a szerződéssel, nézetem szerint, ugy vagyunk, mint a mikor szárazság idején a magyar paraszt azt mondja : Jaj, csak a jó teremtő már egy kis esőt adna. (Zaj.) Hát itt aztán esőt is adott a jó Isten, de erre a magyar paraszt azt mondja, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Hogy ebben a szerződésben mi köszönete van Magyarországnak, azt én véges elmémmel felfogni nem tudom. Nincs abban uraim köszönet, hogy felemeltük miihókkal a kvótát ismét. Ha azt Tisza Kálmán előhozta volna annak idején, hogy a kvótát meg kell szavazni és fel kell emelni, nem hiszem, hogy Tisza Kálmán erről a helyről bőrét szárazon tudta volna elvinni. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Hát hová jutunk mi ezekkel az örökös áldozatokkal ? Hiszen épen az, kinek a nevét előbb emiitettem, a mélyen t. kereskedelmi miniszterünk mostanában azt mondta a gyáriparosok dolgában, hogy gazdag ország boldog ország, szegény ország szolga-ország. No uraim, ha ezt a szent igazságot a bársonyszékből be nem tartják, akkor a szolgaságnak, a nyomorúságos jármába, hajtják ezt a nemzetet és azután az örökös áldozatokért milliókat áldoz a haza, mert olyan magja van ennek a szerződésnek, hogy nincs benne Magyarországra nézve, egyetlen szem jótékony eső sem, hanem valóságos kára, jégverése az a nemzetnek. Méltóztassék megbocsátani, tovább nem folytatom a beszédemet. Igaz, sokat, de sokat lehetne mai helyzetünkről beszélni, de azokról én nem beszélek. Majd talán egy reménysugár földerül még a nemzetre. Én részemről, de különösen az én pártom részéről nyilvánítom azt, hogy én a költségvetést el nem fogadom. (Éljenzés és taps balfélől.) Elnök : Az ülést öt jierczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt folytatnék a tanácskozást, ki fogom hirdetni a jegyzőválasztás eredményét. Elnök nem szavazott. Beadatott 111 szavazat; ebből üres volt 17, Szmrecsányi György 90, Becsey Ká12