Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

316. országos ülés 1908 május 6-án, szerdán. 83 Elnök : Most Mezőfi képviselő urat és nem Nagy György képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Mezőfi Vilmos : Ez a ház nemcsak azon feladatokat intézte el, a melyeket Wekerle Sándor miniszterelnök ur mint elintézendőket jelzett, hanem a két év alatt egész sorát a törvényj avaslatoknak, a melyeknek egyike sem volt oly fontos és halaszthatatlan, mint a milyen az általános választójogról szóló törvényjavaslat. Nagy György : Kvótát emelni és szólásszabadságot elkobozni szükséges volt! Mezőfi Vilmos : Néhány héttel ezelőtt megtörtént, hogy a házszabályok revíziója keresztülment ebben a képviselőházban, a melyet azzal ajánlottak elfogadásra, különösen a belügyminiszter ur, hogy azért van szükség a házszabályok szigorítására, mert biztosítani akarja az általános választói jog megvalósítását. Azzal indokolták sokan a revíziót, hogy azért kell az, hogy majd a javaslat esetleges ellenzőivel szemben érvényesíteni lehessen a reformot. És ime, a ház, a mi nagy sajnálatunkra, ellenállásunk daczára a házszabályrevíziót megteremtette, a szólásszabadságot ebben a képviselőházban korlátozta és még mindig híre sincsen annak, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat mikor fog a képviselőház elé benyujtatni. Nagy György : Előbb a katonatisztek fizetését emelik! Mezőfi Vilmos : Ma már nemcsak a jogtalan milliók követelik az általános választói jogot, de a polgárság becsületes rétege is izgatott és követeli, hogy a királyi trónbeszédben tett Ígéretet valósítsa meg a kormány. Nagy György : Ugy van ! Ez a nemzet akarata ! Mezőfi Vilmos : Itt van előttem a »Magyarország« czimű napilap, szerkeszti Holló Lajos országgyűlési képviselő ur. Ennek vezérczikkében ezt olvasom (olvassa) : »További halogatásnak nincs értelme, de meg veszedelmes is volna. Nincs értelme, mert az átmeneti korszak két feladata közül az egyik, az alkotmányos élet helyreállítása, az útban álló törmelékek elhordása, régen megtörtént. Az átmeneti korszak mesterséges húzásával, halasztásával az alkotmányos élet ereje mitsem nyerhet, csak veszíthet. Ep ezért mondjuk, hogy a további halogatás csak veszedelmeket okozhat.« Ezt irta a függetlenségi és 48-as párt vezérlő orgánuma Holló Lajos képviselő ur lapja, tehát már ezek az urak is megunták a huzást-halasztást, ők is látni akarják, mit takargat oly rettenetes nagy gonddal a belügyminiszter ur, miért nem tárja ország-világ elé, hogy miként akar jogot adni Magyarország millió jogtalanainak, miként akarja biztosítani Magyarország nemzeti létét és fenn| állását, a mint azt a trónbeszéd mondotta. T. ház! A napokban tartott Szterényi József államtitkár ur beszédet az országos iparegyesület közgyűlésén és ott elmondotta, hogy az ipartörvény revíziójára vonatkozó javaslat első kötete már az összes érdekelteknek megküldetett, második, befejező kötete, a melyben még a, munkáskérdést is meg akarja oldani, néhány nap múlva valamenn}d érdeklődőnek kezében lesz azért, hogy legyen idejük az érdeklődőknek hónapokig e felett, az ipartörvény revíziójára vonatkozó javaslat felett elmélkedni, tanácskozni, hogy a mikor télen összehívja e tárgyban az ankétet és utána a képviselőház elé terjeszti a javaslatot, kész nézetekkel, kész meggyőződésekkel álljon szemben a kormány és alapos, okos reformokat valósittathasson meg a képviselőházzal. Hát az ipartörvény revíziója akármennyire fontos, fontosság dolgában közel sem jár az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló benyújtandó törvényjavaslathoz. Ha itt a kormány az államtitkárja utján szükségesnek tartja, hogy hónaj)okkaí előbb az ország iparosai, munkásai és kereskedői e javaslatot megismerjék, arról kész véleményt alkothassanak, megkritizálhassák, megbírálhassák, mily könnyelműség, hogy ezt az életbevágó, fontos javaslatot, az általános választói jogról szóló javaslatot, még mindig nem akarják — két évi huzás-halogatás, huza-vona után — elénk terjeszteni. Hiszen azt hiszem, nem babra megy itt a játék ; azt hiszem, hogy itt hatalmas nagy érdekekről van szó, az ország fennállásáról, jövőjéről van szó. Es akkor e nagy érdeket taktikai okoknak alárendelni nem szabad. Hallottam, hogy az a taktika, azért nem akarják most a nyár előtt előterjeszteni a választói jogról szóló törvényjavaslatot, hogy ne legyen módja és alkalma az ország közvéleményének, az ország jogtalanainak elmélkedni az esetleg rossz, — a mint meg vagyok róla győződve, hogy rossz lesz, mert különben nem titkolnák oly soká (Mozgás.) — mondom, hogy ne legyen alkalma az országnak az esetleg rossz, az esetleg a jogtalanokat jogaiktól még jobban megfosztó javaslat ellen állást foglalni. Hanem hirtelen akarják benyújtani és a tizenhat órás ülést megengedő hászabály segélyével egy-két ülés alatt tető alá akarják hozni a javaslatot. (Mozgás.) A mennyiben komoly ez a szándék, én ezt politikai erkölcstelenségnek volnék bátor megbélyegezni. (Igaz!) Mert ilyen életbevágó, az ország jövőjét és fennállását annyira érintő javaslatot ne tessék igy per sundam-bundam a ház elé hozni, és elfogadtatni; tessék alkalmat adni, hogy az-ország minden polgára véleményt alkothasson e javaslatról, hogy a közvélemény megnyilatkozhassék és a kialakult közvélemény ereje legyen az, a mely a képviselőház tagjainak határozatát befolyásolhassa. (Mozgás.) Nincs idő a halasztásra. Az általános, egyenlő, titkos választói jogra szüksége van az országnak. Es kívánom és kérem a belügyminiszter urat, hogy ne huzza-halaszsza most már a dolgot, ne ígérjen ujabb terminust, hanem jelentse ki, hogy néhány nap múlva a javaslatot előterjeszti. Azon t. képviselőtársaim, a kik oly lelkesedésssel vannak a trónbeszédben megígért, a kormány programmjában kilátásba helyezett választói 11*