Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908'május í6-án, szombaton. 349 tudjuk nagyobb mértékben felébreszteni: ;az államra vár a kötelesség, hogy fokozott mértékben gondoskodjék a közegészségügyi szükségletekről. T. ház! A mig szomorúan látom a költségvetésben egyes tételek nagyságát és tiltakozom is ezek nagysága ellen, mert tudom, hogy az. állam gazdasági viszonyai ilyen terheket el nem birnak, addig a tételeknek kicsi volta miatt szomorkodom, a midőn pl. azt olvasom, hogy a trachoma elfojtására csak 140.000 koronát tudtak felvenni a költségvetésbe, hogy továbbá a szegény községeknek jó ivóvízzel való ellátására csak 100.000 forint, hogy a járványok és gumókor elleni védekezés költségeire csak 500.000 korona van előirányozva. Szomorú dolog, a melyet a statisztika is megerősít, hogy az 1903. és az 1905. években minden negyedik halálesetet fertőző betegség okozott. A statisztikai kimutatások szerint az összes halottak hatodrésze tuberkulózisban pusztult - el. Beszéltem orvosszakértőkkel ós ezek azt mondották, hogy a statisztikában kitüntetett ez a hatodrész a gyakorlatban ll'8°/o, vagyis több. A különbség onnan származik, hogy tuberkulózis alatt rendesen csak a tüdőgümőkórt értik, a gümőkór más fajait pedig más czimen vezetik be és így a statisztika nem vesz róluk tudomást. Sokkal nagyobb százalék pusztul tehát el tuberkulózisban. Ezekkel szemben csak két szanatórium van: a budakeszi és a gyulai szanatórium. Ezeket is a társadalom jószívűsége állította fel, de mivel a társadálom nem veszi ki teljes részét ebből a munkából és így ezek a szanatóriumok czéljuknak, rendeltetésüknek, hivatásuknak teljesen meg nem felelnek, az államnak kell ezen szanatóriumok segítségére sietni. Másfelől minden kórházban külön tuberkulózis-osztályt kell felállítani, hogy a tuberkulótikus betegek el legyenek különítve a többi betegtől, mert hiszen ismerjük e betegségnek veszélyesen ragályos természetét. (Igaz! TJgy van!) Ezenkívül szükségesnek tartanám, hogy vándortanítók, de meg a körorvosok is gyűléseken, összejöveteleken világosítsák fel a népet a trachoma és a gümőkór elleni védekezésről. Egy életrevaló eszmét pendítek meg a belügyminiszter ur előtt és ez az, méltóztassék keresztülvinni, hogy az elemi, községi iskolákban tanítsák az egészségtant. A gyermeklélek fogékony, könnyen megtanulja ezt, s az életben nagy hasznát veszi majd. Gyakorlatból beszélek. A gimnázium 7. és 8. osztályában magántantárgyként tanították nálunk az egészségtant és őszintén mondhatom, sokkal több hasznát vettem ennek, mint sok más rendes tárgynak. (Félkiáltások : Látjnlc!) Akárhányszor hasznát vettem a gyakorlati életben annak, a mit ott tanultam. Ujabb költséget sem okozna ez az államnak, a tanítóképzőintézetekben a tanítókat a betegségek legelemibb orvoslási módjára meg lehetne tanitani, hogy ők viszont a gyermekeket tanítsák meg az iskolákban az első segélynyújtásra. De ha a körorvosoktól várjuk, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak, akkor első ós halaszthatatlan kötelességünk a községi, a körorvosi állásoknak rendezése. Igen silányul vannak fizetve és ez a fizetés nagy kvalifikácziójukkal, nagy iskolai képzettségükkel egyáltalában nem áll arányban. Örömmel vettem volna, hogy ha már ebben a költségvetésbon megfelelő összeget vettek volna fel erre a czélra. (Felkiáltások: Megvan! Le van. tárgyalva!) Gr. Semsey László : Megvan. Elkésett ezzel az érvvel! Gr, Andrássy Gyula belügyminiszter: Uj törvényjavaslat van. Nagy György: Tudok erről a törvényjavaslatról, de azt szerettem volna, hogy már a jelen költségvetésbe lett volna felvéve, mert igazán elkerülhetetlen ez a fizetésjavitás. A törvényjavaslat — Isten tudja — mikor kerül tárgyalásra. Ha nem tárgyaljuk a nyári szünet előtt, megesik, hogy ebben a cziklusban sem kerül tárgyalás alá, és akkor egykét évvel késik ezen emberek jogos kívánsága. Kérem a belügyminiszter urat ismételten, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt a kérésemet, hogy az egészségtant az iskolákban tanítsák. Majd meglátja, hogy ennek üdvös, áldásos eredménye nem fog elmaradni. A mit Thaly Kálmán t. kéjrviselőtársam az ásványvizekről, helyesebben szólva a gyógyvizekről mondott, azt a magam részéről készséggel aláírom. A mi pedig specziálisan a székelyföldi gyógyvizeket illeti, azt hiszem, azok nagyobb elterjedését a kereskedelemügyi miniszter ur tudná biztosítani. A hogy tudom, pedig meglehetős alaposan ismerem a viszonyokat, e vizek nagyobb elterjedésének legfőbb akadálya, hogy a nagy szállítási adót nem képesek fizetni, vagy hogy nem képesek a versenyt felvenni a külföldről beözönlött silány, értéktelen gyógyvizekkel. Hiszen, t. képviselőház, csak egy példát kell felhoznom. Ott van a málnási Siculiaviz, a mely a gégebajoknál, tüdőbajoknál azt lehet mondani, hogy páratlan gyógyító hatású, de egy üvegért 30 krajczárt, 60 fillért kell fizetni: (Zaj. Elnök csenget.) és a szegény ember, sőt merem mondani, a középosztály is el van zárva ennek az első sorban is gyógyvíznek az élvezetétől és használatától. Ezért kérem én a belügyminiszter urat ós a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy méltóztassanak egyetértve kivinni azt, hogy ezen vizek szállítási adója csökkentessék, refakeziák adassanak, sőt hogy egyáltalában szállítási költség nélkül jöhessenek az ilyen gyógyvizek az ország minden részébe. Ugyancsak a kereskedelemügyi miniszter ur hatáskörébe tartozik, hogy a vonatokról az idegen