Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

346 325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. egyebet, vagy ha kapni is, elsősorban mindenütt a giesshüblit kínálják; de még a vasutakon, az étkező kocsikon is alig-alig kap az ember magyar vizet, osztrák vizekkel állanak elő, holott én szerintem egy kis ügyességgel, elevenséggel azt a giesshüblit nemcsak hazánkból, de Ausztriából is ki lehetne magyar vizekkel szorítani, Búza Barna : Százszor jobbak a mi vizeink! Thaly Kálmán: Hát még ha vesszük az Apollinaris-t. Az egész franczia közönség és az egész Rajna-vidék mind művizet iszik, mert az Apollináris-forrás, tudjuk, kicsiség, a mely talán 50 ezer embernek sem volna elég. Hanem ez alatt a név alatt művizet iszik az egész müveit franczia publikum. A magyar vizekkel könnyű volna versenyre kelni az Apollináris ellen, mert a magyar vizek egy része kellemes, hűsítő, enyhítő ital és nemcsak gyógyvíz. De élhetetlenek vagyunk, nem teszszük. Pedig példáink volnának rá. Ott van legújabban a Lukács-fürdő kristályvize, a melyet egy ügyes kiviteli czég elevensége és a víz tisztán kezelése következtében ma már Délamerikába és Ausztráliába is kezdenek kivinni. De mindenek előtt ott vannak a híres Saxlehner-féle vizek. Azok már határozottan gyógyvizek; tudjuk, a hol Magyarországról nem tudnak mást, mint hogy Hungary ós Mr. Kossuth, tudják még azt, hogy »Hunyadi János«. Természetesen nem hős férfiunkat ismerik, de a róla elnevezett magyar gyógyvizet, a mely nélkül Erancziország meg sem lehetne, és a mely százezer joalaczkokban vándorol ki Amerikába is. A Saxlehner-czég megmutatta, hogy ügyességgel és a viz becsületes tiszta kezelésével mit lehet magyar ásványvízzel tenni világszerte. Itt vannak a példák rá, hogy hogy kellene tenni többi vizeinkkel is. A hogy Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter ur buzgalmának sikerült pl. a szárnyas állatok és a tojás kivitelét 11 millióról 70 millióra emelni, meg vagyok győződve hogy magyar ásványvizekkel is, azok ügyes kezelésével és exportálásával, milliókat és milliókat lehetne behozni. Különösen sikert lehetne elérni az Apollináris-szal való versenyben, a mely műviz, ugy hogy brosúrákkal könynyen meg lehetne értetni a külföldön is, hogy sokkal egészségessebb a magyar ásványvizek itala. Nem beszélek csak a székelyföldi, a híres borszéki vízről, vagy a bártfairól, hanem a szántói és egyéb efféle vizek, a melyeket egy kis élelmességgel könnyen lehetne elterjeszteni és a melyekkel nem volna nehéz a Giesshüblit Magyarországról kiszorítani. Milliókról van szó. Ne méltóztassék tehát ezt az ügyet kicsinyelni. Sőt a belügyminiszter ur szíves figyelmébe ajánlom, hogy méltóztassék a magyar ásványvizek exportálásánál buzditóan hatni, azt lehetőleg kedvezményekkel is elősegíteni, hogy äz ä siker érje a többit is, mint a melyet a Saxlehnerczég, vagy legutóbb a Lukács-fürdő a Kristályvízzel elért. Nem boszorkányság az egész, csak ügyesség kell hozzá, egy kis reklám is kell a mai világban, de az is könnyen elérhető és különösen Erancziaországból milliókat hozhatnánk be az isteni gondviseléstől sokféle variánsban gazdagon megáldott ásványvizeinkkel. De, hogy ezt tehessük, szükséges volna a mostaninál kissé szigorúbb felügyelet ásványvizeink tisztaságára és jó málházására. Ugyanis mit látunk ? Egy pár vizünktől eltekintve, mint a Szalvátor, alig kaphatunk idehaza tisztán kezelt ásványvizet. A töltésre nem ügyelnek, az ember gyakran kap elavult, ázalagokkal teli, sokszor bűzhödt vizet. Ott vannak a gyógykezelésre annyira üdvös, a kórházakban^ezer és ezer üveggel rendelkezésre álló beregmegyei vizek, különösen a szolyvai, a mely rendkívül hatékony és az izületi csuz egyik legjobb ellenszere, sokszor azonban olyan ázalagos, avult, hogy a beteg fél meginni, mert azt hiszi, hogy mindenféle baczillusokkal van tele. Ugyanígy a polenai, a luhi Erzsébet és majdnem a luhi Margit. Pedig ezek mind pompás vizek. A beregiek forrása nagy uradalomé, a mely 44 négyszögmérföldet bir Magyarországból. Neki ez kicsiny talán, talán a vadászatra több a gondja, mint az ásványvizek kezelésérc. De egy kis jóakarattal, nem jövedelem után kapkod, nem zsaroló, figyelmeztetést kapván a kormány részéről, szigorú ellenőrzést fog kifejteni, hogy a töltés gyakran történjék, hogy a palaczkok tisztán mosassanak és általában oly tisztán kezeltessenek, mint a hogy a Szalvátor kezeltetik. Akkor ezek a vizeink is elterjednének, nemcsak az országban, de a külföldön is. De természetesen olyan tisztátalan kezelés mellett, mint a hogy a legtöbb magyar ásványvizet kezelik, nem versenyezhetünk sem az Aj>ollináris-szal, sem mással. Én tehát igen kérem a t. miniszter urat, minél előbb kegyeskedjék az ásványvizek tisztán kezelése és exportálása ügyében intézkedni, nevezetesen különösen szigorúan meghagyva, hogy a dugaszokba, a melyekkel a palaczkok bedugaszoltainak, beleégettessék a töltés ideje, hogy az ember ne kapjon 3—4 esztendeig feküdt vizeket, a melyek a betegnek inkább ártanak, mint használnak. Méltóztassék ezt kötelezővé tenni. E nélkül semmire sem mehetünk. Még olyan kolosszális uradalomnál is, mint a beregi Schönborn-féle, a mely a szolyvai és polenai források tulajdonosa, a hol a jóakarat meg volna, szükség van erre, mert az uradalom nem maga kezeli a vizeket, hanem azok bérben vannak, a bérlők pedig a maguk hasznát keresik, elhanyagolják a köztisztaságot és igy azután a viz keletét csökkentik, (Ugy van !) Sőt olyan dolog is történt, hogy a Giess-